Új fejezet íródik most is a történelemkönyvben. A jelenlegi perspektívából azonban nehéz azt megítélni, hogy az épp kialakuló trendek hova vezetnek. A történelmi tapasztalatok azt jelzik, hogy az emberi civilizáció fejlődését birodalmak felemelkedése és bukása jellemzi. Most, illetve a jövőben sem lesz ez valószínűleg másként. A bukás azonban nem biztos, hogy a megfelelő szó, hiszen a birodalmak egy része nem egyik napról a másikra omlottak össze, hanem hosszú hanyatlás előzte meg a megszűnésüket. A birodalmak korának hossza sincs kőbe vésve. Az biztos, hogy egyik sem tart örökké, és az eddig regnálók esetében 200-250 évről beszélhetünk. A szétesés pedig sok esetben nem valamiféle teátrális eseménnyel ért véget.
Korunk, illetve a mögöttünk álló évszázad meghatározó birodalmának az USA tekinthető. Amerika látszólag politikailag elfáradt. Ez azonban nem jelenti egyben azt is, hogy az utolsó felvonás is megkezdődött volna. Belsőleg és a külpolitikában is új hozzáállást és módszereket hozhat Trump ismételt színre lépése. Az elnöknek az üzleti világból eredeztethető hozzáállása akár szét is verheti a korábban aprólékos munkával felépített hidakat különböző regionális szövetségeseivel. Amennyiben Amerika kiszámíthatatlan és megbízhatatlan partnerként állítja be magát, annak súlyos következményei lehetnek a világgazdaságra nézve. Közben nem szabad elfelejteni, hogy katonai szuperhatalomról beszélünk. Európa jövője most van kialakulóban. A franciák, illetve a németek esetében is számíthatunk még meglepetésekre. Kérdés, hogy Macron és a jövőbeni német kancellár mit tud tenni, képes lesz-e alkut kötni Trumppal, esetleg Putyinnal és másokkal.
Az öreg kontinens időnként a szenilitás, illetve tudathasadás tüneteit produkálja, de vannak józanul gondolkodók, akik véleménye felülkerekedhet a közeljövőben.
Vámokkal fenyegető
Már Trump előző ciklusában, illetve a választási kampány során is gyakori téma volt a vámok bevezetése. A vám nem új találmány, már az ókorban ismert volt. Valójában az államok által kivetett adószerű kötelezettség a vámhatárukat átlépő árukra vonatkozóan. Kivetésének lényegében több célja lehet. Lehet vele védeni a hazai termelőket, de alkalmas a költségvetési bevételi források bővítésére, nem utolsó sorban politikai tárgyalási eszközként is felhasználható a kölcsönösség elve mentén. A három cél közül egyszerre általában csak egy vagy kettő tud teljesülni. Ha ugyanis a kormányzat nagy bevételt szedne be a vámokból, akkor kevéssé tudja tárgyalási eszközként használni. Amennyiben viszont néhány hazai szektort kíván megvédeni, akkor a célzott vámokkal nem tud jelentős bevételre szert tenni, mert nem általános vámot vet ki az állam, illetve az import így sok esetben meg sem valósul, tehát nem eredményez olyan típusú bevételt, csupán visszafogó ereje nyilvánul meg. A vámok kivetése tehát ezek alapján csakis jól előkészített stratégiával lehet előnyös.
A vám mint adó
Az USA sok esetben vámokat vetett ki már több mint száz évvel ezelőtt is. Annak idején azonban a vámokat a fogyasztásánál lényegesen többet termelő ország vetette ki. Most a helyzet egészen más. Az USA globális hatalmi helyzete miatt sok nettó exportőr ország tárgyalási pozíciója gyengébb, mint egykor. Az USA manapság elsősorban globális, végső fogyasztóként funkcionál. Az ottani lakosság fogyasztása meghaladja a nemzetgazdaság termelését, és így más országok többlettermelését is felszívja. Makrogazdasági szempontokból nézve a vámoknak lehetnek pozitív hatásai. De nyilván nemcsak a hasukra vágva vezették be őket, hanem alapos elemzésekkel igazolták előtte, hogy ezt érdemes meglépni. Elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a büntetővámok újraélesztik a Trump első elnöksége alatt két évig húzódó kereskedelmi feszültségeket, és ismét kellemetlenségeket okozhatnak Kína gazdaságának. Peking és Washington harcának első epizódjával szemben Kína most több ütőkártyával a kezében száll be a kereskedelmi háborúba. Kína az Egyesült Államok kihívójaként lépett fel már korábban is a globális hadszíntéren. A kínai gazdaságot a gyártás és az export mozgatja, miközben paradox módon az Egyesült Államok a legnagyobb kereskedelmi partnere. Kína még 2024 decemberében betiltotta az egyes félvezetők gyártásához szükséges ásványok, például az antimon és a gallium exportját az Egyesült Államokba. Ez erősítheti a jövőben tárgyalási pozícióját, ha egyáltalán sor kerül valamiféle tárgyalásokra. Az USA és Kína most egy egyre élesedő versenyt fut a globális technológia jövőjéért is. Jelképes üzenete lehet annak a ténynek mindezek tükrében, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök a napokban találkozót tartott a kínai technológiai szektor magánvállalatainak vezetőivel Pekingben, ahol a magánszektor egészséges és magas színvonalú fejlődését sürgette.
