Előre iszik a medve bőrére – ezt mondjuk arra az emberre, aki előre örül olyasminek, amiről még nem biztos, sőt, inkább kétséges, hogy megvalósul-e egyáltalán. A szólást gyakran használják figyelmeztető felhívásként is, amikor azt mondják: ne igyál előre a medve bőrére, vagyis ne örülj annak, ami még meg sem valósult. Nem szokás, és valóban hálátlan dolog előre inni a medve bőrére. Az amerikai elnök fenyegetése, miszerint 200 százalékos vámot vet ki az Európából származó alkoholra, súlyos csapást mérne a kontinens italgyártóira. A söriparban érdekeltek állítólag már(is) bizakodó hangulatban vannak. Bizonyos logika és egyes elemzések szerint a szenvedő söripar lehet a haszonélvezője, ha kitör a „szeszviszály” USA és Amerika között. Trump elnök a napokban jelentette be, hogy vámot vetne ki az európai országokból származó borra, pezsgőre és más alkoholtartalmú italokra, miután az Európai Unió a korábbi vámokra válaszul az amerikai whiskyre kivetett importadó visszaállításáról döntött. A kilátásba helyezett 200 százalékos vám ugyanis egészen biztosan több európai italgyártó teljes globális nyereségét lenullázná. Ezek azonban csak becslések, valójában a piacok jelenleg még nem tudják teljes mértékben beárazni a javasolt vámok hatását. Az ókontinens szeszipari cégei részvényeinek értéke a hír közzétételét követően gyengült. Már önmagában a belengetett 200 százalékos vámtétel is szokatlanul magas a más országokkal és ágazatokkal szemben kilátásba helyezett, vagy alkalmazottakhoz képest. Több elemző ennek ellenére megkérdőjelezi az esetleges hatásokat. Luxuságazatokról van ugyanis szó. A prémium szeszes italok és borok értékesítésénél nagyon sokat számít a származás. Így például a konyaknak Cognacból, a pezsgőnek Champagne-ból kell származnia.
Kocsmai (ab)szint
Trump megnyilatkozása, mi szerint „az Európai Unió a világ egyik legellenségesebb és legvisszaélésszerűbb adóztatási és vámrendszerével rendelkezik, mely kizárólag azért jött létre, hogy kihasználja az Egyesült Államokat, most egy durva, 50 százalékos vámot vetett ki a whiskyre”, csak részben fedheti a valóságot, illetve igazolhatja a lépéseket. Az EU 50 százalékos whiskyvámjának ellenjegyzéseként lengette be a 200 százalékos borvámot. A dolgokra úgy is tekinthetünk, hogy az uniós vámok valójában ellenlépések a Trump által korábban bejelentett acél- és alumíniumvámra. De minden valójában úgy indult, hogy „amazok visszalőttek”. Az EU arra válaszul vezet be vámokat amerikai termékekre, hogy a Trump-adminisztráció 25 százalékos vámot vetett ki az acél- és alumíniumtermékekre. De igazából nem is új vámokról van szó, korábbi vámok ismételt bevezetéséről. Nem kizárt, hogy a belengetések csak az alkudozási pozíció erősítését szolgálják. Az EU-ban április 1-jétől vezetnek be újra vámokat olyan ikonikusnak számító amerikai termékekre, mint például a Harley-Davidson, a bourbon whisky és az amerikai farmerek. Ezeket – nem mellékesen – olyan régiókban gyártják, melyek lakói Trumpot támogatták a választásokon. Komoly előzményei vannak a folyamatoknak. Ezekre a termékekre már 2018-ban, Trump első vámháborús fenyegetései idején vámot vetett ki. Az EU próbálta a viszonyt normalizálni a Biden-kormányzat idején. Felfüggesztették az intézkedések alkalmazását 2025. március 31-éig, ami tehát most fog lejárni.
Szavak
Támogatói, szimpatizánsai szerint az amerikai elnök átlátta a folyamatokat, ki fogja küszöbölni a visszásságokat, intézkedéseinek hatásai majd hosszabb távon megmutatkoznak. Kritikusai azt róják fel, hogy a megkezdett vámháborúval bedöntötte a tőzsdéket, és szétzilálja a világgazdaságot. Egyesek azt is állítják, nincs tisztában azzal, milyen károkat okoz, miközben nincs senki a környezetében, aki ezt megmondja neki. A szomszédokat, Kanadát és Mexikót is próbálná jobb belátásra bírni. Az USA első embere március 4-én rendeleti úton 25 százalékos büntetővámot vetett ki a két szomszédjára, amelyekhez az Egyesült Államokat 1994 óta szabadkereskedelmi megállapodás köti. Egyébként már az első elnökjelölti kampánya során, 2015-ben, az USA történetének legrosszabb kereskedelmi szerződésének minősítette az 1994-es NAFTA-t. Azt követően kialkudta annak a Washington számára előnyös – de nem minden pontján indokolatlan – megváltoztatását. A 2018-ban aláírt és 2020. július 1-jén életbe lépett USA–Mexikó–Kanada megállapodás (USMCA) volt az. Szintén a bírálói mutatnak rá, hogy az elnök kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája elbizonytalanította a befektetőket. Az amerikai piacok versenyképessége szempontjából kételyek merültek fel. A „lelketlen” tőke már nem biztos benne, hogy a világ legnagyobb gazdasága a továbbiakban is fenntarthatóan tud növekedni. Még az esetleges, recesszióba csúszással kapcsolatos hangok és félelmek is fokozódnak. Az is érdekes fejlemény, hogy a visszatérő amerikai elnök elkezdte beváltani a kriptopiac felé tett ígéreteit, azzal egy időben azonban, a vámháborúja brutális csapást jelent a szektor számára. Meglátjuk, hogy hosszú távon is nagyobbat, mint amennyi hasznot más intézkedései hoznak.
