A minap napvilágot látott, hogy igen nagy gond van a nyugdíjalappal, nem azért, mert, azok akik kezelik nem gazdálkodnak okosan, hanem azon egyszerű oknál fogva, mert 150 milliárd dinár kinnlevősége van ennek a nyugdíjasokat pénzelő intézménynek. Akik kötelesek lennének befizetni a nyugdíjjárulékot ezt rendszeresen elmulasztják, így az adósságuk nőttön-nő, s ezzel együtt a nyugdíjalap mind kilátástalanabb helyzetbe sodorják.
Ha az állam hatékonyan nem támogatná a költségvetésből a nyugdíjalapot, akkor összeroppanna. Hiszen az az igazság, hogy havi 19 milliárd dinárt kell előteremteniük a nyugdíjak kifizetéséhez, s ebből mindössze 8 milliárddal rendelkeznek, a többit az állam adja. Eddig kitartóan teljesítette ezt a rá váró feladatot, de mi lesz akkor ha egyszer nemet mond?
Hogy miért van ez az óriási kinnlevősége a nyugdíjalapnak, arra az a válasz, hogy bizonyos cégek már évekre visszamenőleg nem fizetik a nyugdíjjárulékot. Különösen vonatkozik ez azokra a vállalatokra, amelyek magánosításon estek át, vagy átszervezési folyamat volt az adott cégnél, de a felszámolás előtt állóknál és a csődbe jutottaknál se jobb a helyzet. Bizony akadnak olyanok, akik még 2004 óta tartoznak a nyugdíjalapnak és az a legsajnálatosabb a dologban, hogy senki se gyakorolhat nyomást rájuk, hogy törlesszék az adósságot, mert a törvény szerint, amíg a folyamat nem zárul le, nem lehet megfizettetni az adósságot.
Talán valamelyest vigasztalhatna bennünket az a tény, hogy a járulékok nem évülnek el, de az adóhatóságok részéről úgy nyilatkoznak, hogy a 2004-nél korábbról fakadó adósságok szinte majdhogynem reménytelenül megfizethetetlenek. Nagyon sok a 2007-ből származó kötelezettség elmulasztás és ehhez még hozzájárul az, hogy minden évben egyre több céget zárolnak, s azok rendszere nem teljesítik a nyugdíjalap iránti kifizetésüket. Tavaly például kerek 100 000 ilyen cég volt, amelyik nem fizetett. Az adóhatóság persze nem nézi ezt ölbe tett kézzel, tavaly például 1529 végzést hoztak, hogy ingatlanok eladásából fizettessék meg az adósok tartozását az adóalap irányába, de sajnos az adóeljárásról szóló törvény tiltja azt, hogy nyilvánosságra hozzák az adósok névjegyzékét, mert talán ha a közvélemény tudomást szerezne róluk, akkor a nyomásgyakorlásnak köszönhetően valamennyit csak törlesztenének.
Az idén sem rózsásabb a helyzet, mivel az év első öt hónapjában 33 961 számlát zároltak, 667 esetben született határozat a kényszermegfizettetésről az adós ingatlanára vonatkozóan, ha minden felszólításnak eleget tennének, talán 8 milliárd dinárt tudna behajtani a nyugdíjalap, ami csak fele a havi kiadásoknak, hiszen havonta 19 milliárd dinárt kell kifizetni a nyugdíjakra. Évente nem kevesebb, mint 213 milliárd dinárra van szükség, ugyanis az állam ennyivel támogatja a nyugdíjalapot, ami meglehetősen leterheli az állami költségvetést. Mivel a nyugdíjalap saját forrásaiból a kötelezettségeknek csak a 60 százalékát tudja teljesíteni, folytonosan az állam segítségére szorul.
Pedig hát ott vannak a régi tartozások és az újonnan keletkezett adósságok, ha azt mód lenne valahogy megfizettetni, mindenkinek sokkal könnyebb lenne a helyzete, az államnak is, meg a nyugdíjalapnak is. Az a baj, hogy a csőbe jutott vállalatok száma folyton folyvást nő, az idén a befizetetlen nyugdíjjárulék máris 3 milliárd dinárra rúg, amelyet csak a csődbe jutott vállalatok nem fizettek be. Érdekes az az adat is, hogy a magánosítási ügynökség 624,4 millió dinárra tett szert a csődbe jutott vállalatok eladásából, de az senkinek se jutott eszébe, hogy ezt a nyugdíjalapba ömlesszék át. A helyzetet tovább súlyosbítja az a rendelkezés, mely szerint azokat a magánosított cégeket, amelyeknél 2007. december 31-je előttről is jegyeztek tartozást, kényszermegfizettetés útján nem lehet behajtani a hiányzó összegeket. Jobban mondva eljárást éppen indíthatnának az adósság behajtására, de akkor ez a törvény szerint gazdasági vétségnek minősül és azt aki kezdeményezte az eljárást, megbüntethetik 100 000–300 000 dinárral.
Az átszervezés alatt lévő cégek tartozása 17,32 millió dinár, ami szintén megfizettethetlen, s ugyanez vonatkozik a felszámolás előtt álló cégek kifizetetlen tartozására is, ami nem kevesebb, mint 34,3 milliárd dinár. Ezek után felvetődik a kérdés vajon a nyugdíjasok miben reménykedhetnek, hogyan és miként rendezik majd a biztos és folyamatos nyugdíj folyósítást.
