Egyik barátom, aki már évek óta rendszeresen méri a vérnyomását, sőt grafikonos táblázatot is készít a havonta lejegyzett értékekről, megkérdezett, hogy mondanék-e neki valamit a pulzusnyomásról. Valóban egy eléggé ismeretlen fogalomról van szó, pedig minden egyes vérnyomás mérésénél könnyedén kiszámíthatjuk.
Még orvosi körökben is ritkán emlegetik, ennek ellenére úgy gondolom, a mai időkben – amikor a betegségmegelőzés szinte 90 százalékban minden egyes ember személyes feladatává vált – egy ilyen lényeges, könnyen kimutatható értéket nem szabad említés nélkül hagyni. Lényegében a mért szisztolés és diasztolés értékek közötti különbséget nevezzük pulzusnyomásnak. Ez az érték az életkor előrehaladtával alig változik, gyakorlatilag a 40-50 határértékek között mozog. Ilyenkor beszélnek az orvosok „sikeres” vaszkuláris öregedésről. Ha van sikeres, természetesen létezik ereinknek „kevésbé sikeres” öregedése is, aminek mutatója az 50 Hgmm feletti különbség a felső és az alsó vérnyomás között. Ha ezt a magas különbséget csak néhány alkalommal mérjük, nincs nagy értékjelzése. Ha azonban az 50 vagy 60 feletti érték állandósul, nagy valószínűséggel a nagy ütőerek rugalmasságának elvesztése, azaz a főütőér (aorta) veszélyes fokú érelmeszesedése áll a tünet mögött. Ennek végleges felismerése céljából természetesen szükség van laboratóriumi, elsősorban koleszterin-, valamint RTG-vizsgálatra és ultrahangszűrésre is.
A magas pulzusnyomáshoz kezelés hiányában sajnos hamarosan társul a nehéz légzés, a fizikai megerőltetés során fellépő szédülés és a szív tájékán jelentkező nyomás például dombra vagy emeletre kapaszkodás során. Hatvan életéven felül ez a folyamat igen gyorsan kialakul, és még gyorsabban romlik. A tünetek kialakulásánál központi szerepe van a főütőér billentyűi elmeszesedésének, ennek következtében az aorta beszűkül a szív bejáratánál. Egyetlen megoldás a műtét, mégpedig közvetlenül a betegség megjelenése után. Ha ugyanis kihagyjuk a műtétet, a beszűkült főütőér gyorsan (2–5 év alatt) olyan mértékben károsítja a szívet, hogy a betegség visszafordíthatatlanná válik. Az állandósult 55-60 feletti pulzusnyomás értéket tehát komolyan kell venni, nem szabad időt hagyni a szív elgyengülésének, mert amíg az operáció kezdeti állapotban rutinszerű, addig a későbbi stádiumban annak kimenetele már rendkívül bizonytalan. Összefüggés mutatható ki továbbá a megnőtt pulzusnyomás és a váratlan szívmegállás, a szívinfarktus és a stroke (agyvérzés, szélütés) gyakorisága között.
A már fennálló problémát az állandósultan magas pulzusnyomásnál fokozza az a tény, hogy ilyen esetekben a felső, vagyis a szisztolés vérnyomás rendszerint emelkedik, és nemigen van orvosi lehetőség ennek csökkentésére. A felső vérnyomás csökkenésével ugyanis majd minden gyógyszer kihat az alsó, diasztolés vérnyomás csökkenésére is. Mivel már ez utóbbi kezdetben is alacsony, további csökkenése veszélyezteti a szívet tápláló vérerek működését. Így kialakul egy bűvös kör, aminek egyetlen megoldása, ismételten hangsúlyozom, a korai operáció.
