A filmek, tévésorozatok alapján készült tárgyak áradatát – a nálunk enyhén szólva is idióta módon Űrszekerekre lefordított – legendás Star Trek alkotói indították el a múlt század hetvenes éveinek elején. A gazdasági folyóirat becslése szerint a Forbes a sorozathoz, illetve mozifilmekhez kapcsolódó különböző csecsebecsék eladásából a gyártók eddig mintegy 23 milliárd dollár haszonra tettek szert. Az igazság viszont az, hogy jóval előbb megjelentek a filmek kapcsán gyártott ajándéktárgyak, illetve a filmekben a termékelhelyezéses rejtett reklámok. Ennek ékes példája az úgynevezett Zippo öngyújtók sikertörténete, amelyek elsősorban a második világháborús filmeknek köszönhetik népszerűségüket. A múlt század harmincas éveiben megjelent, egyébként rendkívül praktikus (s a szerző által is kedvenc) öngyújtó először az amerikai hadseregben vált a katonák felszerelésének részévé, így szinte egy II. világháborús filmben feltűnt a filmvásznon, az adott kor hangulatát felidézve, s az öngyújtó pályafutása a koreai és vietnami háborúban is felfelé ívelt, ahogyan manapság is rengetegszer feltűnik egy-egy televíziós sorozatban, filmben, egyben óriási sikert és hasznot hozva a gyártójának is. Lényegében a Movie Today szerint első filmben megjelent tárgy, amelyről a filmgyártók rájöttek arra, hogy a film megnézését követően is pénzt húzhatnak ki a gyermekek és a felnőttek zsebéből a Davy Crocett, Indian Fighter című film címadó hősének a mosómedve szőréből készült sapkája volt, ami az elmúlt század ötvenes éveinek derekától megközelítőleg egymilliárd dollár hasznot hozott a filmet gyártó Disney cégnek, amely ezután fél évszázaddal a Karib tenger kalózai című mozifilmsorozattal s a hozzá kötődő termékekkel tudta csak tetőzni a sikerét. A legnagyobb hasznot mégis a Csillagok háborúja űreposz és folytatásai hozták George Lucasnak és cégének, mivel a filmet követő ajándéktárgyakból is több milliárdot zsebeltek be az első rész megjelenése óta, s itt még koránt sincs vége a történetnek, mivel a rendező szinte évről évre igyekszik mind több bőrt lehúzni az 1977-ben elindult sorozatról. Jelenleg egyébként a Shrek sorozattal lehet a leginkább vásárlásra késztetni a többnyire kiskorú fogyasztókat. Lényegében ők képezik a legkívánatosabb célcsoportot a filmgyártók számára. Annak ellenére, hogy sokan panaszkodnak a mozik egyre csökkenő látogatottságára, a legújabb felmérések szerint, legalábbis a Nyugaton, a 8 és 18 éves korosztály körében változatlan a filmszínház látogatásának népszerűsége, és ezért is igyekeznek őket megnyerni a különböző filmes szuvenírek, ajándéktárgyak, illetve az ezekkel kapcsolatos termékek gyártói. Természetesen a film kapcsán nemcsak különböző cuccokat lehet jó pénzért eladni, hanem maguk az alkotások is kiváló reklámfelületnek bizonyulnak. Ennek jellegzetes példájaként a Movie Today szerint a Tommorow Never Dies ( A holnap markában) című filmet említi. A James Bond, vagyis a 007-es ügynök kalandjairól szóló filmeket eleve a termékelhelyezés tipikus példájaként emlegetik, de ez a 1997-ben készült epizód ebben a viszonylatban mindenen túltesz. A kritikusok már-már egész estés reklámfilmként emlegették az alkotást. A filmet nézők könnyen azon kaphatták magukat, hogy nem is a cselekményt figyelik, hanem azt, hogy a jelenetekben milyen termékeket is próbálnak rájuk sózni a készítők. A sztoriban, kezdve az Avistól bérelhető gépjárművektől, a Smirnoff vodkán keresztül (szigorúan felrázva, véletlenül sem keverve), a Visa hitelkártyán, a BMW személygépkocsin és az Omega karórán át mindent felvonultattak, beleértve a Heineken söröket is. Egyes Bond-rajongók a mai napig váltig állítják, hogy a főgonoszt játszó Jonathan Pryce homlokára rá akarták tetoválni a Golden Palace online kártyabarlang elérhetőségét is, de ez, legalábbis a Movie Today szerint, nem történt meg, mivel ütközött volna a filmgyártóknak a L'Oreallal megkötött szerződésével.
