A vajdasági magyar gyermeklap, a Jó Pajtás, fennállásának 70. évfordulóját ünnepeli az idén. Térségünkben ez az egyetlen magyar nyelvű gyermeklap, amely a tanév ideje alatt hetente jelenik meg, ami évi 40–42 számot jelent. A Jó Pajtás a 10–15 éves gyerekeknek készül. Területileg a nyomtatott újság Vajdaság magyarlakta vidékeit fedi, internetes változatát viszont Magyarországtól Kanadán át Új-Zélandig olvashatják az ott élő magyarok gyermekei, unokái.
A hét évtized alatt több szerkesztője is volt az újságnak, akiknek köszönhetően a lap megőrizte elsődleges célját, a magyar gyermekek anyanyelvének ápolását és fejlesztését. A jubileum alkalmából beszélgettünk Nagy Magdolnával, a Jó Pajtás jelenlegi felelős szerkesztőjével, aki 2013 óta van ezen a poszton.
Nagy Magdolna (Dávid Csilla felvétele)
A 70 év igen szép életkor egy gyermeklap történetében. Tekintsünk vissza egy kicsit a kezdetekre.
– A Jó Pajtás jogelődjének, a Pionírújságnak az első száma 1947. január elsején jelent meg, majd 1958-ban új néven, Jó Pajtásként folytatta rendszeres megjelenését. Az egykori szocialista propaganda-gyermeklapok fokozatosan alakultak át oktató-nevelő és tananyagpótló lapokká, melyeknek célja és feladata a tájékoztatás, az ismeretterjesztés és a szórakoztatás. Ilyen történetet jegyez a Jó Pajtás is. Figyelmünk elsősorban az irodalmi, művészeti, történelmi, földrajzi, társadalomtudományi, tudománytörténeti és egyéb ismeretek bővítésére összpontosít. A lapok tulajdonosa eleinte közvetlenül az állam volt, később a Forum Lapkiadó Vállalat, majd amikor pénzhiány miatt 1993-ban általános krízis állt be az országban, a lapok egy része ideiglenesen megszűnt, a szerkesztőség dolgozói 1994 tavaszán Amicus – Jó Pajtás Kft. néven magánvállalatot alapítottak, mely jövedelmet ugyan nem termelt, de részben önerőből, a lapeladás által, részben pedig támogatásokból sikerült rendszeresen megjelentetni a lapot. Újabb korszakváltás következett be gyermeklapunk életében, 2008 augusztusában, az Amicus – Jó Pajtás Kft. ekkor a Magyar Nemzeti Tanáccsal szerződést kötött, és azóta a Jó Pajtás és a Mézeskalács is a Magyar Szó Kft. kiadásában jelenik meg.
Mi az, amit kiemelnél az elmúlt hét évtized történéseiből?
– Talán azt az időszakot, amikor a példányszám és az olvasottság a „fellegekben” járt. Ez az időszak a 70-es, 80-as évekre tehető. Akkoriban szinte nem volt olyan általános iskolás Vajdaságban, aki nem olvasta az újságot. Több mint száz tudósítója volt az újságnak, valóságos tudósítóhálózat működött, találkozókat szerveztek. Nagy eseménynek számított az, amikor a Jó Pajtás ellátogatott az iskolákba. A tanulók életében nagy jelentősége volt annak, amikor megjelent az írásuk, a tudósításuk, a rajzuk vagy csak a nevük az újságban, és valójában akkor tényleg együtt lélegeztek a gyerekek a lappal. Akkor más világ volt. Ma már a nyomtatott újságok nem játszanak annyira fontos szerepet a gyerekek életében, hiszen inkább az interneten böngésznek. Szerencsére minden osztályban vannak még olyan gyerekek, akik hajlanak az olvasásra, és akik nagyon szívesen búvárkodnak a Jó Pajtás tartalmában.
Melyek azok a témák, amelyekkel foglalkozik a lap?
– Nem sokat változott a lap az elmúlt évtizedek folyamán ilyen szempontból. Mindig is megpróbáltunk tananyagpótló lenni, és az irodalomra, a történelemre, a különféle művészeti ágazatokra, a természet-tudományokra odafigyelni, ezek a témakörök mindig is meghatározták a Jó Pajtás tartalmát. Valójában azokat a tartalmakat helyezzük előtérbe, amelyek a gyerekek tudását gyarapítják, hozzájárulnak egészséges lelki fejlődésükhöz, és szolgálják látószögük szélesítését. A szórakoztató tartalmak megkerülhetetlenek a gyermeklapok esetében, ám igyekszünk ebben is színvonalasak maradni, pozitív példát mutatni a növekvő nemzedéknek.
A szerkesztő és a tördelő tanakodnak (Dávid Csilla felvétele)
Ki vesz részt a szerkesztésben?
– Nem sokan. Egy szerkesztője, egy tördelője és egy lektora van a lapnak, ráadásul nem csak ez a feladatuk a Magyar Szónál. A napilap újságírói is be-besegítenek egy-egy témával, s ettől színesebb, sokoldalúbb kis újságunk. Hiába siratjuk a régi időket, mégis kimondom, egykor több mint tízen fáradoztak a jó gyermeklap készítésén, és valószínűleg ez tette gazdaggá. Kétségtelenül most az internet jelent nagy segítséget a szerkesztőségeknek, ám tudni kell azzal is bánni. A lapot úgy összeállítani hétről hétre, hogy tartalmilag és formailag is felkeltse a gyerekek érdeklődését.
Milyen módon próbáljátok megszólítani a lap olvasóit, a gyerekeket?
– Gyakorlatilag minden cikkünkkel, nyereményjátékunkkal, versenyünkkel, bármilyen akciónkkal a megszólítás a célunk. Közvetlen kapcsolattartásra törekszünk, ám erre kevés az idő, a lehetőség. Nagy örömömre szolgál, hogy néhány kis olvasónkkal – az ő számukra nagyon fontos lehet a Jó Pajtás –, levelezni tudok. Magdi nénijükké váltam, és mintha tényleg bizalommal, barátsággal fordulnának általam az újsághoz. Néha tudósítanak, néha véleményeznek, megfejtést küldenek, vagy megírják, miről olvasnának szívesen. Bármit is, nekem ez a belénk vetett bizalmat jelenti, s ennél nagyobb megtiszteltetés egy szerkesztőt talán nem is érhet.
Milyenek a visszajelzések a pedagógusok részéről?
– Noha vannak kiváló kapcsolataink, ezen a téren szorosabb együttműködést szeretnénk kialakítani, mert úgy gondoljuk, hogy a tanárok nélkül a gyerekek nem igazán válnak olvasókká. Szükséges, hogy a tanár felhívja a gyerekek figyelmét arra, hogy a kötelező házi olvasmányok mellett fontos az irodalom és a gyermeksajtó is. Kétségtelen, hogy az olvasóvá, az értelmiségivé, vagy a tájékozott emberré való nevelés folyamatában az újságnak is fontos szerepe van. A tanárokkal és szülőkkel – mert a szülők szerepét sem szeretném háttérbe szorítani –, közös ügyön dolgozunk.
Díjakban is részesült a Jó Pajtás. Melyek a jelentősebbek?
– A hét évtized alatt gyermeklapunk számos díjat érdemelt ki, mégis a legutóbbi talán a legjelentősebb, melyet 2013-ban a magyar állam adományozott a Jó Pajtásnak. Ez a Külhoni Magyarságért Díj, melyet Orbán Viktor magyar kormányfő írt alá, és adott át Lennert Géza akkori felelős szerkesztőnek. Kevés gyermeklap mondhatja ezt el magáról.
A Jó Pajtásnak különböző versenyei is vannak.
– Egy héttel ezelőtt tartottuk meg lapunk 42. sakktornáját, ami kétségkívül nagy tömegeket vonz, és tekintélyre tett szert az évtizedek során. Büszkén emlegetjük az egykori Jó Pajtás Nyelvművelő Versenyt is, mely ebben az évtizedben alakult át gyermekversmondó versennyé. A Jó Pajtás rengeteg versenyt, találkozót szervezett a korábbi évtizedekben, amikor a szerkesztőség nagyobb volt. Máig a már említetteken kívül, a Jó Pajtás liga horgászverseny maradt meg, amire szintén nagyon büszkék vagyunk.
További tervek, ötletek.
– Nagy eredménynek számítana, ha a fogyatkozó létszámunk ellenére megtartanánk a példányszámot. Ugyanis a századforduló után drasztikusan csökkent a példányszámunk, és esélyét sem látjuk annak, hogy valaha is visszaálljon. Akkor a háború tizedelte meg potenciális olvasótáborunkat, majd az elszegényedés, az elvándorlás, az olvasási szokások megváltozása, a lazuló, változó életvitel, és ki tudja mi még. A példányszám megőrzése persze inkább kívánság, mint terv, ám a két dolog nagyon is összefügg. Terveink mind ezt a célt szolgálják. Minden egyes számunkkal, akciónkkal úgy igyekszünk megszólítani az általános iskolásokat, hogy magukénak érezzék a Jó Pajtást, ami nekik készül, és róluk szól. Így talán közös hullámhosszon tudunk maradni.
