Pejak Dejan, Fotó: Gergely Árpád
Bicskei Zsolt, Fotó: Gergely Árpád
Bicskei Péter, Fotó: Gergely Árpád
Közel egy éve, hogy Tóthfalu környékét járva, beszédbe elegyedve helybeliekkel és megkérdezve a NIS munkásait is, fény derült arra, amit egyébként is látni lehetett: megszaporodtak a furatok a környéken, nagyban folyik a kitermelés. És most megállapíthatjuk: szó szerint is folyik. Történt ugyanis több mint egy hete, hogy a Velebithez nagyon közel lévő tanyavilágban, ami a papírforma szerint Orom helyi közösség területét képezi, ám mégis közelebb van Velebithez mint Oromhoz, Bicskei Péter földjén, a lakóháza tőszomszédságában hanyagságból környezeti katasztrófa történt. A velebiti olajmezőknek nevezett terület korántsem Velebitet foglalja magában, hanem kiterjed Oromhegyes határáig, de átnyúlik Tóthfaluba, ahol már a falu szívében is bólogató olajkutak tömkelege sorjázik, valamint a völgyesi határban is megannyi új kút sorakozik. A szemnek sem kellemes látvány azonban más következményeket is von maga után. Nem is új keletűek a problémák. Amellett, hogy alig lehet közlekedni az útra felhordott sármennyiségtől, más problémák is tapasztalhatók. Az arra lakók nem csak egy hete szenvednek az áldatlan állapottól és mérgelődnek jogosan, ám szinte tehetetlenül, kétségbeesett felháborodásuknak adnak hangot, remélve, hogy az nem talál süket fülekre, és élhető környezetben nevelhetik fel gyermekeiket.
Meglepő módon ugyanis a Bicskei-út tanyáin, azon a kevésen is, ami van, de mindegyiken több generáció él együtt és mindenhol van is utánpótlás. Eltökélt szándékuk, hogy maradnak, még ha meg is kell harcolniuk mindazért, ami máshol természetes. A jó útviszonyokért, vagy legalábbis olyanért, amin közlekedni lehet fennakadás nélkül, aggodalom helyett jókedvűen szállítani a gyerekeiket a szomszédos Velebit vagy Oromhegyes tanintézményeibe, jó levegőt szívni és tiszta ivóvizet inni, nyugalomban, zsörtölődés nélkül végezni az amúgy is nehéz mezőgazdasági munkát. De a helyzetükön nem könnyítenek, sőt sajnos bosszúságra adnak okot a kőolaj-kitermeléssel együtt járó kellemetlen tényezők. Pedig ők csak élni akarják a csendes, dolgos hétköznapjaikat, mint bárki más. Úgy tűnik, itt mégsem megy olyan egyszerűen.
Pejak Dejan a Bicskei-úton él családjával, esze ágában sincs onnan a nehezítő körülmények ellenére se a könnyebb utat választani, inkább összefogja a környékben élőket, akik egy emberként veszik fel a kesztyűt és állnak ki az igazukért, és azért, hogy gyermekeiknek élhető környezetet biztosíthassanak.
– A közvetlen szomszédom értesített, hogy nagyon nagy a probléma: a gyűjtőkádból ömlik a nyers kőolaj az ő privát parcelláján fölállított kút mellett. A NIS bérli a területet, ahol maga a kút áll. Ezért évente 9300 dinárt fizetnek bérleti díj gyanánt. Akkor, amikor ő észlelte a bajt, már szinte az útig kiömlött a kőolaj. Háromezer négyzetméteres területről van szó jelen esetben… De ez volt még a kisebb probléma, miután rájöttünk, hogy még az ivóvízkészlet is kontaminált, a víz tetején is úszik a nyers kőolaj. A napokban várjuk a laboratóriumi vizsgálat eredményét, ugyanis a hivatalos szervek is vettek mintát.
Mióta vannak gondok a kőolaj-kitermelés során, ami a lakosokat érinti?
– Az utóbbi négy évben folyamatosan rosszabbodik a helyzet, tekintettel az utak minőségére, és úgy vesszük észre, hogy egyre kevésbé toleránsak a polgárok irányába, egyre több a hanyagság és ebből is adódnak az ilyen jellegű problémák. Az első kutatások alkalmával a hatvanas években Velebiten leltek kőolajra, akkor nevezték el velebiti olajmezőknek a területet, viszont a legtöbb furat mára már Tóthfalu és Orom kataszteri községben található. Négy évvel ezelőtt és még régebben javítgatták az utakat, amelyeken a böhöm járműveikkel közlekednek, de ez már napjainkban elmarad. Hogy miért, arra magyarázat nincs, bár elhangzott olyan kijelentés, hogy „Az én utcám rosszabb, mint a ti utatok”.
A levegőszennyezés is már gond a környéken?
– Amelyik kútban már nincs kőolaj, ott még található földgáz. Bizonyos időszakokban, amikor túlnyomás jelentkezik, olyankor a rendszert kiszellőztetik egy nemzetközileg el nem fogadott és tiltott technikával. Kiengedik az atmoszférába azt a bizonyos mennyiségű földgázt, ami abban a stádiumban még szagtalan. Még. A gejzírszerű látvány messziről megfigyelhető, ugyanis 20–30 méter magasra is kilövell, és a környező száz méterben minden létező matéria elhal.
Amennyiben úgy döntenének az itt élők, hogy nem engedik rá a földterületeikre a munkásokat, akkor mi történne?
– Több mezőgazdasági termelőnek is szóltam már, hogy ne mondjanak nemet, ne akadályozzák meg, hogy rámenjenek a munkások a mezőgazdasági parcellára, mert olyankor a bíróságtól kérnek ideiglenes belépési engedélyt a kőolajkutatók, és aznap meg is kapják. Onnantól kezdve a földtulajdonos jóformán ki is van zárva a saját földjéről, nem tehet semmit.
Így nézett ki a föld olajjal terítve (Pejak Dejan felvétele)
Mire lehet számítani évek múlva, ha ilyen ütemben és módszerekkel folyik tovább ez a munka?
– Ha a messzi távolba nézek, akár húsz-huszonöt évvel későbbre, joggal mondhatom, egyik nap arra fogunk eszmélni, hogy ők összepakolták a papírjaikat és személyes dolgaikat, és láss csudát: eltávoznak erről a környékről, itt hagyva maguk után mindent, amit eddig lefektettek a föld alá. Mindazt rengeteg pénzbe kerülne felszedni, így az, véleményem szerint, nem is fog megtörténni, mi pedig élhetünk ezekkel a tárgyakkal szerteszéjjel ebben a három faluban és annak határában. Ha a közeli jövőt nézzük, akkor azt mondhatom, mindennap egyre nehezebb a lakosoknak ezekkel a körülményekkel élni. A nagy deszkákat, amikre helyezik a nehéz gépeiket, hogy azok ne süllyedjenek el a sárban, azokat képesek még az út kellős közepén is otthagyni. Több olyan szituáció is előfordult már, hogy megnehezítette vagy meg is hiúsította az eljutásunkat a szülői értekezletre vagy éppen az orvoshoz, mert egy hatalmas teherautó egy hatalmas rakománnyal, teszem azt egy fúrótoronnyal az út közepén áll, nem bír lemenni, mert akkor bizony elsüllyed a kamion a nagy súlytól, inkább az úttesten megáll, így még kikerülni sem lehet.
Mi a tapasztalat, lehet-e segítségre és megoldásra számítani?
– Kézzel fogható, valós eredmény még nincs, de abban bízom, hogy véget lehet vetni ennek a felelőtlen hozzáállásnak, ha törvényi kereteken belülre szorítanák a vállalat munkavégzését. Ehhez azonban a felsőbb vezetésre is szükség van. Ezzel sem oldódna meg minden, viszont nem lenne ennyire nehéz a hétköznap az itt élő emberek számára. Megszüntetni nem, de enyhíteni lehetne a most uralkodó állapotokon. Az ökológiai, a munkavédelmi és munkavégzési törvényeket betartva dolgozzanak a munkások.
A mi kincseinkről van szó, amit innen messzire visznek, lefölözve a hasznot maguknak…
– A köztársasági kőolajmennyiség harminc százaléka innen származik, napjainkban már lehet, hogy több is, hisz majdhogynem megduplázták a furatok számát. Ebből csekélyke, amit mi kapunk, szinte annyi naftarentát fizet a vállalat, amennyit ő szeretne, évről évre kevesebbet. Én ezt látom. Ezt azzal indokolják, hogy egyre kevesebb a kitermelés és a termeléshez kötik ezt az összeget, viszont tudjuk, hogy ez nem igaz, elég csak egy kört tenni Velebitről Tóthfalu, Völgyes, Orom irányába és vissza Velebitre. Ez egy tizenhárom kilométeres kör. Ha bárki megteszi ezt az utat, láthatja. Esténként, amikor a fúrótornyok ki vannak világítva, úgy sorakoznak, mint a karácsonyfák. Azelőtt öt fúrótorony volt, most tizenkettő van. Legjobban attól tartok, hogy mivel felgyorsították a kitermelés folyamatát, a kőolajszármazékok egy bizonyos föld alatti üregben találhatók, amik után nagy lukak és repedések maradnak majd.
A Bicskei-úton négy család fog össze állandóan. Ahogy Dejan mondta, azért harcolnak, mert mindenki itt képzeli el a saját és a gyermekei jövőjét, és mindent megtesznek azért, hogy a gyermekeik is itthon maradjanak. Éppen ezért a szomszédba vezetett az utunk, ahol már Bicskei Zsolt, a harmadik tanyán élő szomszéd várt minket Bicskei Péterrel és családjával, akik közvetlenül Dejanék mellett laknak. Péter bácsi volt az, aki észrevette a földjén a kőolajpatakokat, sőt, ahogy mutatja, az udvarban lévő 114 éves japán akácból is valami szivárog. Az a valami pedig nem gyanta. Nem ragad és határozottan olajszaga van.
Bicskei Zsolt két kisgyermeket visz napról napra a rossz úton. Az egyiküket Velebitre az óvodába, a másikukat az Oromhegyesről induló autóbuszra, ami aztán az ismert kialakult áldatlan állapot, az oromhegyesi iskola megroggyanása miatt Oromra kényszeríti a tanulókat egyelőre.
– A terepfőnökök együttműködőek, viszont gyakran megesik, hogy kellemetlenségekbe ütközünk. Engem az aggaszt, hogy a vajdasági termőföldeket tönkreteszik. Siralmas látvány, itt van Tóthfalu környéke példának. Kút a kutat éri, nem lehet bejutni úgy a földre, hogy ne kellene a kutat kerülgetni. Egy óriási érték, ami itt van, bányakincs, energia, amit bizony elvisznek innen. Azt kellett volna szabályozni, hogy amit tönkretesznek, a földet, az utat, a kutak környékét, mind tegyék rendbe, állítsák vissza eredeti állapotukba. Ez a minimum, ami elvárható lenne.
Milyen megoldással tudnának megelégedni?
– Nagyon sok embert érint ez a helyzet Oromhegyestől Völgyes központjáig, nem lehet rendesen közlekedni. Egy kis darált kővel nem lehet elintézni azokat a károkat, amiket okoztak. Évekkel ezelőtt megtörtént a terepfelmérés, hogy milyen javításokra van szükség, akkor három kilométer hosszan, három méter szélességben, tíz centi vastagságban kapott egy új réteget ez az út, amiről már csak nem is látszik, hogy három évvel ezelőtt járható volt. Úgy érzem, a mi tanyavilágunk is megérdemelné az odafigyelést, hisz innen mi gyerekeket hordunk iskolába, óvodába, idősek is vannak, ha sürgős esetben, gyorsan kellene mondjuk orvoshoz jutni, egyáltalán nem mindegy, hogy első sebességben zötyögök ki az úton, vagy akadálymentesen, hogy minél hamarabb elérjem a célomat. Az egyik földterületemen gázkút van, amiért évi tizenkétezer dinár bérletet fizetnek. No, ez arra volt elég, hogy a taposott föld miatt megrongálódott mezőgépemet megjavíttassam. Mivel a baj nagyságát mi érezzük a bőrünkön, másoknak talán nem is világos, mennyi bosszúságot okoz nekünk a gondatlan munkavégzés.
Péter bácsi már régóta küszködik a kitermelés okozta károkkal.
Egy csinos kis parcella, Bicskei Péter földje, Fotó: Gergely Árpád
– Nem egy alkalommal történt már olyan, hogy kiömlött az olaj. Hoztak ide kocsikkal földet, hogy letakarják, de én nem engedtem meg, viszont a lánctalpassal elsimították. A szemerkélő eső után azonban az olaj megint csak a felszínre jött. A vizet nem veszi be a föld, folyik ki a dűlő felé, viszi kifelé a tetején az olajat. A ház mellett háromezer négyzetméterről van szó, de ez bővül, hiszen halad tovább az olaj. Most azt ígérték, hogy a terméskiesést is fizetni fogják.
Teremhet azon a területen bármi is?
– Nem valószínű. Idén biztos, hogy nem. Sőt, be se fogom vetni, kár a drága magért. Akkora sárcsomók vannak, hogy lehetetlen bármi jót is remélni. A nagy gépekkel való taposás se tett jót neki.
A vizük minősége milyen, van-e bármilyen hatással rá a kialakult helyzet?
– Vettek vízmintát. Nekem 105 méteres fúrott kutam van, de vízszűrőt is be kellett szereznem. Azóta tart a kálváriánk, mióta idejöttek. Kilencvennyolc óta megy az egyezkedés. Itt nem is a pénz a leglényegesebb, ha a vizet tönkreteszik, az lesz a legnagyobb baj. Inni is csak a szűrt vizet isszuk.
Milyen megoldásban reménykedik?
– Minden irányból kutak vesznek körül minket, amikor elkezdenek zörögni, sokszor éjszaka is, fülsüketítő robajjal vannak. Segítséget, úgy érzem, még a Jó Istentől sem várhatunk.
A környékbeliek arra várnak, hogy Belgrádból jöjjenek mintát venni, hogy milyen mélyen ment le az olaj, és a szennyezett földet újjal pótolják, de a problémát Péter bácsi szerint ez se fogja megoldani.
A magyarkanizsai önkormányzat közleménye szerint a Felügyelőségi főosztály és a mezőgazdasági szolgálat hivatalos átiratban értesítette (a jegyzőkönyvvel és a helyszínen készült fotódokumentációval) az illetékes szerveket: a Tartományi Településrendezési és Környezetvédelmi Titkárság környezetvédelmi főosztályát, mely az ipari létesítmények ellenőrzését látja el és a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízgazdálkodási Minisztérium mezőgazdasági felügyelőségének keretében a mezőgazdasági földek ellenőrét.
