Az egyik legsikeresebb civil szervezet Szerbiában – az Ökumenikus Segélyszervezet (EHO) – fennállásának 25. évfordulóját ünnepli az idén. Az elmúlt negyed század alatt egy klasszikus humanitárius szervezetből nagy fejlesztési szervezetté nőtte ki magát. Sikeréről az is tanúskodik, hogy az elmúlt két és fél évtizedben több mint 800 ezer rászoruló embernek segített, 1240 emberbaráti és fejlesztési projektet hajtott végre: házakat, fürdőszobákat és szociális otthonokat épített a szociálisan veszélyeztetett családok számára egész Szerbia területén, humanitárius segítséget nyújtott mintegy 200 ezer Szerbián keresztülhaladó migránsnak, és több mint 600 önálló vállalkozói tanfolyamot szervezett.
Bú Anna, az EHO egykori program - koordinátora
Gyenge Szlifka Tilda, jelenlegi igazgató (Dávid Csilla felvétele)
Ökumenikus Segélyszervezet székháza Újvidéken (Ótos András felvétele)
Lévai Anikó látogatása az EHO-ban az árvízsújtotta területeken nyújtott segítség ügyében 2016-ban
Az EHO munkatársainak és a dortmundi támogatóiknak tanácskozása Bácsfeketehegyen, a Leuenbergi Otthonban, 2007-ben
Az EHO-nak jelenleg 80 alkalmazottja van. Évente mintegy 50 különböző projektet valósítanak meg, amelyben csaknem 100 aktív önkéntes vesz részt. Szolgáltatásaikat évente megközelítőleg 20 ezer rászoruló ember igényli.
A jubileum alkalmából felkerestük az Ökumenikus Segélyszervezet egykori és jelenlegi munkatársait. Bú Anna a kezdetektől ez EHO-nál tevékenykedett, mint program-koordinátor. Arról érdeklődtünk tőle, hogy milyen céllal jött létre a szervezet.
– Az Ökumenikus Segélyszervezet egészen pontosan 1993. február 19-én alakult meg, az Egyházak Világtanácsának kezdeményezésére, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat (MÖSZ) segítségével és a svájci protestáns egyházak (HEKS) anyagi támogatásának köszönhetően. A volt Jugoszláviában dúló polgárháború, valamint a gazdasági zárlat miatt a külföldi egyházak egy megbízható szervezetet kerestek, amely az emberbaráti segélyt átláthatóan eljuttatja a rászorulóknak, azok vallási és nemzeti hovatartozásától függetlenül. Az Egyházak Világtanácsa nevében Lehel László, a MÖSZ igazgatója meglátogatta a vajdasági egyházak püspökeit, azok beleegyezését keresve. Így alakult meg az EHO, mint a következő négy egyház segélyszervezete: a Szerb Pravoszláv Egyház (Bácskai Püspökség), a Református Keresztény Egyház, az Ágotai Hitvallású Szlovák Evangélikus Egyház és az Evangélikus Metodista Egyház. Hodossy Imre, a Református Keresztyén Egyház akkori püspökének javaslatára Béres Károly lett az új szervezet igazgatója.
Kik vettek részt a kezdetektől a szervezet munkájában?
– A szervezet munkáját a már említett Béres Károly indította meg. Az ő felhívására csatlakoztam a szervezethez jómagam és utána Sál Júlia is. Amikor megindult az ingyenkonyha működtetése, a negyedik tagunk Ljubo Ivánov lett, aki a következő nyolc évben vezette az ingyenkonyhát. Szerény kezdet volt az, egy bérelt, nyolc négyzetméteres irodában. Egy civil szervezet vezetéséről, projektek megírásáról semmit sem tudtunk, de segíteni akartunk. Volt egy álmunk arról, hogyan is működhetne egy ilyen szervezet. Nyitottak voltunk az új ötletek iránt, állandóan tanultunk, másoktól is ellestük a szakma fortélyait és nagyon sokat dolgoztunk.
Melyek voltak azok az emberbaráti munkaprogramok, amelyekkel a kezdetben foglalkoztak?
– Az ingyenkonyha volt az első nagy projektumunk, amely fokozatosan fejlődött és bővült. Napi 4000 tányér meleg meleg ételt osztottunk szét, négy vajdasági helységben, Újvidéken, Titelen, Nagybecskereken és Pacséron, az egyházi önkéntesek segítségével. A kilencvenes években a diakónia-csoportok segítségével élelmet, gyógyszereket, ruhaneműt osztottunk Vajdaság-szerte kórházaknak, a Vöröskeresztnek, menekülteknek és az elszegényedett polgároknak.
Az Ökumenikus Segélyszervezet jelenlegi igazgatója Gyenge Szlifka Tilda. Elmondása szerint a szervezet fejlődése és a végrehajtott feladatok bővülése következtében, valamit a törvény módosítása miatt, a szervezet elnevezése is megváltozott.
Szabóműhelyt létesítettek tavaly, amelyben hátrányos helyzetű embereket is foglalkoztatnak
– Mivel már nemcsak humanitárius segélyek osztásával foglalkoztunk, hanem fejlesztési alapokra is összpontosítottunk, és 1998-ban megváltoztak a törvények is, így az Ökumenikus Segélyszolgálat helyett Ökumenikus Segélyszervezet elnevezés alatt folytattuk tevékenységünket. Az évek folyamán 11 különböző épületben voltak az irodák. A szervezet székháza 2006-óta a Cirill és Metód utca 21-es száma alatt van, és azóta itt működünk sikeresen. Továbbra is több területen működünk, először is az ökumenizmust hozzuk előtérbe, valamint a diakóniai munkát, segítséget nyújtunk a rászorulóknak. Azokat keressük fel, akik a társadalom peremén élnek, és megpróbálunk megoldást találni a problémáikra.
Csak külföldi segélyekből tudják megteremteni a működtetéshez szükséges anyagiakat, vagy hazai támogatások is vannak?
– Működtetésünket főleg a külföldi segélyekből alapozzuk meg, hazai segélyt keveset kapunk, inkább úgy tudjuk fedezni a költségeinket, ha bizonyos községekkel együttműködési szerződést kötünk, akkor adott százalékban ők is hozzájárulnak a költségek megtérítéséhez. Nem vagyunk profit alapú szervezet, úgyhogy nincsenek olyan tevékenységeink, amelyekből pénzt tudunk teremteni, csakis projektekből élünk. Sikeresen együttműködünk a határon túli humanitárius szervezetekkel és a hazai intézményekkel. Az elmúlt 25 év alatt kimagasló eredményeket értünk el, remélem, hogy az elkövetkező 25 év is sikeres lesz – mondta a szervezet igazgatója.
Az Ökumenikus Segélyszervezet évről évre olyan projekteket valósít meg, amelyek támogatják a romák szociális és gazdasági fejlődését. Segítik a fogyatékossággal élő, és a szociális kategóriába tartozó gyerekeket, valamint támogatást nyújtanak a társadalom legidősebb tagjainak. A természeti katasztrófák és a humanitárius válságok idején is reagálnak, mint amilyen a 2014 májusában bekövetkezett árvizek, és a 2015-től tartó migráció Szerbián keresztül. A már említett programok mellett az EHO elindított egy új projektet is, szociális vállalkozásként szabóműhelyt nyitottak, ahol minőségi és egyedi ruhákat készítenek. A ruhákhoz szükséges anyagot hazai és külföldi személyek adományozzák. A polgárok is hozzájárulhatnak a szabóműhely működtetéséhez, mégpedig úgy, hogy a már nem használt anyagokat és ruhákat elviszik a segélyszervezet székházába. A projektben főként a marginalizált kategóriába tartozó nőket (fogyatékkal élők, 50 évnél idősebbek…) foglalkoztatják, azzal a céllal, hogy javítsák gazdasági helyzetüket, megerősítsék önbizalmukat és függetlenség-érzetüket. A projekt további céljai közé tartozik a környezet megóvása, a szennyezés csökkentése, a hátrányos helyzetű személyek szociális és gazdasági fejlődésének javítása, a kohézió és a közösséghez tartozó érzet erősítése. A projektet az Európai Unió támogatja a Szerbiában működő Caritas és a Szerb Köztársaság Kormányának a civil társadalommal való együttműködéssel megbízott irodája által.
Ma az EHO egyike a legnagyobb szerbiai civil szervezeteknek, amely ökumenikus, szociális és fejlesztési projektumukat valósít meg. A szervezet és az alkalmazottak több nemzetközi és hazai elismerésben és díjban részesültek odaadó és elkötelezett munkájukért, valamint a helyi közösségek fejlődésének hozzájárulásáért. Az EHO-nak továbbra is az a célja, hogy mindenkivel együttműködjön és egyformán segítse az embereket, attól függetlenül, hogy melyik nemzethez vagy felekezethez tartoznak, hogy munkája tartós és példaadó legyen, hogy kiálljon az emberi jogok, a béke mellett, és hogy a szegénység, erőszak, igazságtalanság és az egyenlőtlenség ellen harcoljon.
