Rusztikus ház millió dollárt érő kilátással

Az újvidéki városi Stranddal szemben, a Duna szerémségi oldalán, a Ribnjak nevű kis településen egy mesébe illő házikó található. Kertjében virágok sokasága pompázik. Teraszáról az egész városra kilátás nyílik. Szobáiban antik bútorok és dísztárgyak, a csöndet csak a padló csikorgása zavarja meg. Egyfajta melegség, nyugalom és boldogság tölti el az embert, amikor ott tartózkodik. A világ minden tájáról érkező turisták szinte vetekednek egymással, hogy legalább egy napot tölthessenek el a szemet gyönyörködtető oázisban. A pompás kilátás és a rusztikus építkezési stílus kiváló kombinációnak bizonyult, így született meg valójában az elnevezés is: Rusztikus ház millió dollárt érő kilátással.

A ház tulajdonosai, Slobodanka Boba Stević és férje, Nenad Stojačić, saját kezűleg építették fel és rendezték be a házukat, ez azért is érdekes, mert mindkettőjük zongoratanár és zongoraművész. Az építkezés, restauráció, lakberendezés csak hobbi számukra – mesélte ottlétünk alkalmával Slobodanka.

Hogyan született meg az ötlet e rusztikus ház kialakítására?

– Amikor a férjem megvásárolta a telket, csak gyümölcsfák voltak itt. Egy hétvégi házat tervezett építeni. Az elképzelés az volt, hogy nem újonnan vásárolt, hanem régi építőanyagot használunk. Felkerestük azokat az embereket, akik régi vajdasági házakat bontottak, és teherautószámra vettük tőlük a hulladékot, ebből építettük fel és rendeztük be a házat. A régi téglákra, gerendákra, oszlopokra, bútorokra, dísztárgyakra igazi kincsként tekintettünk, és valójában így született meg a rusztikus stílus ötlete. Nem népi stílusra kell gondolni, amivel sokan keverik, hanem inkább az volt az elképzelés, hogy olyan levendulaillatú, Provence-i hangulatot teremtsünk Vajdaságban. Már az építkezés idején mindig nagy volt a nyüzsgés a ház körül. A szomszédok, rokonok és barátok sűrűn meglátogattak bennünket, kíváncsiak voltak, vajon mit építünk. A férjem jelentős mértékben kivette a részét az építkezésből, az elején több mester segített neki, de később már csak egy mester segítségével építette fel a házat. Lassan, de megfontoltan haladtak a munkálatok, minden nyáron egy emelet készült el. Zoran Stojačić építészmérnök, a férjem testvére adta az ötletet a ház formájával kapcsolatban. Számos dísztárgyat a rokonainktól kaptunk vagy megörököltük a nagyszüleinktől, valamint rendszeresen járjuk a bolhapiacokat, sőt még utazásaink során is felkeressük az antik boltokat, piacokat. Amikor beköltözködtünk a házba, akkor jöttem rá, hogy semmi sincs párban, minden bútordarab magáért beszél, így nekifogtam a restaurálásnak. A bútorokat shabby chik stílusban újítottam fel. A szakmánkból kifolyólag zongoraórákat is tartottunk, így sok ember megfordult nálunk. Mindenki el volt ragadtatva a látottaktól. Többek között beltéri dizájnerek is megfordultak nálunk, és rábeszéltek, hogy blogot indítsak, amelyben leírom a régi bútorok felújításának a folyamatát. Létrehoztam a Bo Inside elnevezésű blogot, és hatalmas sikert ért el, hiszen az olvasottak után mindenki felfedezett a padlásán, pincéjében valami régi bútordarabot, amelyet eddig sajnált kidobni, de nem is tudott mit kezdeni vele. Özönlöttek a kérdések, milyen festékeket használok, milyen technikát alkalmazok stb. Az embereket minden érdekelte. Igyekeztem mindig érdekes történetet is csatolni a blogon megjelenő képek mellé.

Szóval azt lehet mondani, hogy az emberek már a blogon keresztül megismerték a házat?

– Így van, valamint a nagy baráti társaságunk is hozzájárult a ház népszerűségéhez. Szeretünk szórakozni, barátkozni, így sok különféle eseményt is megszerveztünk a házunkban. Kiállításokat, szülinapokat, jazzkoncerteket. Egy nyáron az EXIT zenei fesztivál ideje alatt kiadtam a házat egy belgrádi társaságnak. Ezt követően még nyolc évig minden nyáron visszatértek hozzánk. A barátnőm beszélt rá, hogy tegyem fel az Airbnb és a Booking internetes szálláshelykeresőkre a házunkat. Szinte hihetetlen, de egy hónapon belül megteltek az időpontok. Mondtam is a férjemnek, hogy kiadtam a házunkat egész nyárra, ő sem akarta elhinni, egészen addig, míg az első külföldi vendég be nem lépett a házunkba. Az egész világból érkeztek hozzánk látogatók, Hongkongból, Csehországból, Spanyolországból, Svájcból, Olaszországból, Amerikából. Sokan a közösségi oldalakon keresztül találtak ránk. Egyik ismert hazai fotós is felkeresett azzal a szándékkal, hogy karácsonyi hangulatú képeket készítsen. Augusztusban fel is díszítettük a házat, mert ő már akkor készítette a karácsonyi képeket. Ezt követően szinte hetente jelentkeztek fotósok, modellek, bloggerek. Különféle eseményekre bérelik ki a házat, leánybúcsúkra, csapatépítő gyülekezetekre, gyermek első születésnapjának a megünneplésére, műhelymunkák színhelyéül, de már olyan is volt, hogy egy fiú csak azért bérelte ki a házat, hogy eljegyezze a szerelmét. Ez a ház nem alkalmas nagy bulikra, inkább olyan szűk körű ünnepségekre való. Megszabtuk a feltételeket: nem szabad túl hangos bulit csapni, hogy ne zavarjuk a szomszédokat, valamint nem jöhet túl sok ember, legfeljebb 20 személyt tudunk fogadni, ha kültéri eseményről van szó. Ha éjszakázást is igényelnek, akkor 9 személynek van fekvőhely. Megtörténik, hogy már egy évre előre lefoglalnak bizonyos időpontokat.

Manapság ti mennyi időt töltötök a házban, és mennyire nehéz átadni a kulcsot egy idegennek?

– Mint már említettem, a házat saját szükségleteinknek teremtettük meg, de olyan jól beindult az üzlet, hogy mi már nem élünk itt, visszaköltöztünk a városba. De minden szabad percünket, természetesen, amikor a ház üres, itt töltjük el. Kezdetben nagyon nehéz volt átadni a kulcsot egy ismeretlen személynek, és elhagyni a házat. Emlékszem, amikor ezt először megcsináltam, beültem az autóba, és csak sírtam. Néhány hónap kellett hozzá, hogy legyőzzem a szentimentális énemet, de azt is el kell mondanom, hogy hihetetlen szerencsénk volt az eddigi vendégekkel. Soha nem történt kár, semmi sem tört össze, remélem, ez a jövőben is így marad. Mindenki a sajátjának érzi a házat, és nagyon vigyáznak rá. A vendégek azt mondják, hogy egyfajta melegség és kellemes érzés tölti el őket, amikor itt tartózkodnak.

Melyek a további terveitek?

– Valójában mind a mai napig nem készült el teljesen a ház, mindig akad valami teendő, építkezünk, újítunk, a kertet rendezzük. Nekünk a ház körüli munka, a restauráció jelenti a kikapcsolódást. Továbbra is szeretettel várjuk a vendégeket. Tréfálkozunk is a férjemmel, hogy a zongoraművészi karrierünk mellett beálltunk szállodai munkásoknak is, de minden percét élvezzük. Különféle terveim vannak a házzal kapcsolatban. Szeretnék konceptuális rendezvényeket szervezni, amelyek keretében majd főzőcskézünk, virágdekorációkat készítünk, beszélgetünk, társalgunk, ismerkedünk. Nagyon szeretem a társasági életet. Továbbra is lesznek zenei esték, koncertek, fényképezkedések, divatanyagok és zenei klipek filmezése. Valamint egy saját bormárka megteremtésén is munkálkodok már nagyban, amellyel hozzá tudok járulni ahhoz, hogy az ide látogató vendégek még jobban élvezzék a kellemes légkört és a millió dollárt érő kilátást.