A bácskai juhászok Bánátban legeltetnek

Kocsmáros Vilmos a 90-es évek elején néhány orosz merinó, illetve cigaja keverékekkel kezdte a birkatartást. Jelenleg közel száz jószága van, köztük hatvan törzskönyvezett Ile de France juh. A vágóbárány jelenti a fő bevételtelét, a gyapjú és a vágóbirka már inkább nyűg, a birkatarhó készítése pedig óriási munka, amire a munkahely mellett nem jut ideje. Az állategészségügyi technikusként dolgozó férfi ugyanis a feleségével mellékesként foglalkozik a juhászattal. Akárcsak a többi helyi birkatartó, akik a munkahely vagy más mezőgazdasági tevékenység mellett tartják az állatokat. A moholi gazda szerint meggazdagodni a juhászatból nem lehet, de nagy odafigyeléssel és sok munkával szerény jövedelmet biztosíthat a családjának, illetve fizetheti a lánya taníttatását, aki állatorvosnak készül.

Kocsmáros Vilmos több társával összefogva egy csapatban juhásszal legelteti a jószágot tavasztól őszig a bánáti legelőn. Az idén kivételesen szeptember végén kénytelenek voltak a moholi határban lévő tarlóra hajtani a birkákat, mert a bánáti legelő kimerült. December elejéig szeretnének maradni a tarlón, amit a földművesek a szárazság miatt egyelőre nem tudtak felszántani. Azonban ha csapadékosra fordul az idő és megkezdődik a szántás, akkor elfogy a tarló és nem lesz hol tartani a birkákat, amelyeket így a tervezettnél előbb kell hazavinni.

– Öt-hat éve már a Hódegyháza és Padé közötti halastónál legeltetek. Az a föld csak legeltetésre való. Ha szárazság van, akkor nagyon sovány ott a legelő. Azt az öregebb juhászok jajgató földnek nevezik, mert ha nincs eső, akkor nagyon gyenge. A padéi helyi közösségtől béreljük a legelőt birkánként 200 dinárért, ami elfogadható ár egy szezonra. A jószágok vérvételi papírját kell bemutatni, ami alapján megállapítják a létszámot és mi befizetjük az összeget a helyi közösség folyószámlájára. A birkákkal március végén, április elején szoktunk kivonulni a legelőre. Az idén szeptember végén átjöttünk, muszáj volt, mert olyan volt a legelő, mint a nyári út, nincs rajta semmi, mindent megettek a jószágok. Most egy szálláson tanyázunk a Moholi nagyút mellett. Az elmúlt hetekben nagyon sokat fejlődtek a birkák, hamarosan elkezdődik az ellés is. Szerencsénkre időben átjöttünk a tarlóra és nem éheztek ki a jószágok. Egy hét elég volt, hogy átálljanak a tömény takarmányra, minden kérődző állatnak a szemes takarmány az koncentrátum, amit nehéz megemészteni – közölte Kocsmáros Vilmos. – Az Ile de France juhot tíz-tizenkét éve tenyésztem és nagyon elégedett vagyok vele. Nagyon jó fajta, nagyon jól értékesíti a legelőt, silányabb legelőn is jól megvan. Egyedül száraz talajon jelentkezik nála a talpkopás, amire nagyon oda kell figyelni. Nemcsak ennek a fajtának, hanem a többinek is szárazságban megkopik a talpa, nem tud rálépni annyira fáj neki. Ez olyan, mint amikor az ember feltöri a lábát. A sántákat hazahozzuk, kikezeljük és mehetnek vissza a legelőre. Szokott náluk jelentkezni csuklógyulladás is. A másik probléma a kukac, amire nagyon oda kell figyelni. A legyek azonnal rápetéznek a jószágra. A kosoknál veszélyes, amikor a fitymába petéznek, mert annyira megrongálják a szövetet a kukacok, hogy jó darabig nem lehet használni pároztatásra. Ez ellen úgy védekezünk, hogy kétnaponta az a gazda, aki viszi az ételt a juhásznak a legelőre, a juhásszal megfogják a kosokat és körüllocsolják rovarölő szerrel az érzékeny részeiket. Vigyázni kell a birkáknál is, mert ha rövid a farka, a fenekét beköpi a légy és a kukacok elpusztíthatják a jószágot, ha nem fedezik fel időben – magyarázta a birkatartó a fajta gyengeségeit és a rájuk leselkedő veszélyeket számba véve.

A birkatartóknak a vágójószágból, a tenyészállatokból, a birkatarhóból és gyapjúból származik a jövedelmük. Továbbá az állami támogatásokból is marad egy kis pénz, miután leütötték a szolgálat és az ellenőrzés költségeit. Az állam évente egyedenként 7000 dinárt fizet a fajtiszta birkák után, illetve a kosok után is ad támogatást. Kocsmáros Vilmos elmondta, hogy esetében a fő bevételi forrást a vágóbárány jelenti.

– Amikor belekezdtem a birkatenyésztésbe, akkor a bárányokat sütödéseknek adtuk el, akiknek az volt a lényeg, hogy minél több hús legyen rajta. A birkatarhó készítésével is lehetne foglalkozni. Szép pénz, ha csinálja az ember. Bár óriási és borzasztóan nehéz munka. A munkahelyem mellett nem tudnám kivitelezni, hiszen naponta kétszer kellene fejni. Sok erőt igényel és a tejet fel kell dolgozni. A bárányok közül igyekszek kiválogatni azokat, amelyek magukon viselik a fajta jellegzetességeit. Általában az ikerelléseket meghagyom, mert nagy az esély, hogy felnőtt korában ikreket fog elleni. Soha nem lehet pontosan megmondani, hogy mikor jön az ellés, olyankor sűrűn köztük kell lenni. Ez a fajta könnyen ellik, ritka a nehéz ellés, viszont előfordul. Nálam egyszer történt meg, hogy megcsavarodott a méhe, ezért a kolléga, Bajúsz Gábor állatorvos megcsinálta a császármetszést. Kicsit későn volt, a bárány nem élte túl, a birka viszont megmaradt. Tettem alá egy másik bárányt, amit felnevelt. Most jó ellésre számítok, mert a tavaszon és a nyáron jók voltak a legelők. A juhász nagyon jó volt, jól tartotta őket, és volt elegendő kos. Sok kettős bárányra számítok. Várhatóan egészségesek lesznek a bárányok, mert a birkák hasa szépen ki van fejlődve és nagyon szépen tőgyelnek. A kosbárányokat mindig eladom, azokat nem tartom meg. Általában a magnak való kosokat más csapatokból hozom, ahol ezeket már hosszabb ideje tenyésztik, hogy minél erősebb és jobb bárányokat kapjak. A nőstények közül azok, amelyek nem megfelelőek, azokat mindjárt eladom vágóba. Később csinálok még egy szelekciót, amelyek nem tetszenek, azokat kiselejtezem és eladom. A bárányt általában a kupecoknak adjuk el, de volt olyan időszak is, amikor elvitték a vágóhídra vagy külföldre került. Olyankor visszakaptuk a dokumentumokat, amellyel igényelhettük az állami támogatást a vágójószágra. A vágóhíd sokat szállított Bosznia-Hercegovinába és Crna Gorában. Tavaly először sikerült egy kereskedőn keresztül a Közel-Keletre kiszállítani a bárányokat. Ezzel sok takarmányt megspóroltam, mert tavaly a takarmány borzasztóan rossz volt mennyiségre és minőségre nézve is. A bárányokat viszont 25 kilósan elvitték vágóba, ahol etették őket, majd utána szállították külföldre. Várhatóan 2000 dináros támogatást kapunk egyedenként. Ha lesz rá lehetőség, akkor az idén is szeretném eladni neki a vágóbárányt. A vágóbárányok szezonja decembertől február közepéig tart, akkor eléggé elfogadható árak vannak. A bárány a fő jövedelem, a gyapjú majdnem nyűg és a vágóbirkák is, mert 100–120 dinár kilója élősúlyban. A kupecok 35 kilóig vásárolják fel a bárányokat. A legjobban a 30–32 kilósakat szeretik. Jelenleg 250 dinárt fizetnek kilójáért élősúlyban. Ha a szezonban meglesz a 300–320 dináros kilónkénti ár, akkor boldogok lehetünk. Sokat beszélgettünk a kollégákkal, jó lenne, ha egész évben egy áron lehetne eladni a bárányt, mert akkor másként tervezhetnénk. Meg lehetne csinálni, hogy két év alatt háromszor elletnénk egy-egy birkát. Ehhez a jószágokat haza kellene hordani a legelőről és itthon kellene etetni nyáron is, de megérné. Jelenleg a bárányokat nálunk megveszik 2,5–3 euróért, majd Bosznia-Hercegovinában eladják 5–6 euróért. Ezért érdemes lenne alapítani egy vágóhidat, hogy vágott bárányt adjuk el külföldre, a tengerparton, mert akkor jól járnának a juhászok és a vágóhíd is. A gyapjút egy felsőhegyi kereskedőnek adtam el. A gyapjú kilója nem nagy pénz. A kereskedő elmondta a tervét, hogy jövőre szeretne egy nyírócsapatot szervezni és átvenné a gyapjút. Ez jó lenne, mert nyírót nagyon nehéz találni. A fiatalok nem győzik a munkát, mert olyan sok van. Jó juhászt is nehéz találni, aki megbízható, ért hozzá és odafigyel a jószágra – közölte a moholi gazda.

A helybeli juhászoknak nagy gondot okoz a legeltetés és a legelő hiány. Kocsmáros Vilmos megjegyezte, hogy Ada községben alig van legelő, az árvízvédelmi töltésen tilos legeltetni, a határban csak akkor mehetnek rá a földre, ha a tulajdonos megengedi, Bánátban pedig egyre jobban elszántják a legelőket. Elmondta, hogy Mohollal szemben a bánáti oldalon a töltés mellett hitelre vásároltak tanyát földdel, de hiába, mert a töltésen nem lehet legeltetni. 

– Néhány éve kikértem a térképet az Ada és Mohol területén lévő legelőkről, de azok olyan kis darabocskák, amelyeken lehetetlen legeltetni. Fél holdas darabok vannak, útszéle és a vadászok által telepített csenderes. Ezért marad a vándorlás Bánátban, ahol viszont minden évben közelebb és közelebb jönnek a szántással. Feltárcsázzák a legelőt és a nádast, majd bevetik és semmirevaló gabonát termelnek rajta. Nem tudom, hogy ez mire jó, lehet, hogy a földtámogatás miatt. Viszont tönkreteszik a legelőket, amelyek 5–10 év alatt állnak helyre, ami senkinek sem jó. Törökbecsén és Beodrán is sok legelőt elszántottak. Törökbecsén a juhász a legelőn volt, amikor megjelent a traktor és felszántotta, annak ellenére, hogy volt szerződése a legeltetésre. A traktoros azt mondta, hogy nem érdekli a szerződés. Bár a törvény szerint az állami föld illetéktelen használata és felszántása miatt nagyok a büntetések, de ha nem érvényesítik, akkor nincs értelme – közölte a birkatartó, aki hozzátette, hogy a jószágokat télen otthon azzal eteti, amit megtermel. Többek között kukoricával, zabbal, árpával, napraforgóval, here- és fűszénával, de van kukoricaszár és szója, árpa, búza és zabszalma is. A birkatartók már évek óta együtt, egymást segítve takarítják be a téli takarmányt. Kocsmáros Vilmos a terveiről szólva elmondta, hogy egyelőre szeretne javítani az állomány minőségén és kiselejtezné az öregebb birkákat. Négy év múlva viszont szeretne elmenni nyugdíjba, hogy a juhászkodással és a tanya körüli teendőkkel foglalkozhasson.