A Magyar Királyságban a főispán a király által kinevezett méltóság volt, aki a királyt, az 1867-es kiegyezés után pedig a kormányt képviselte a vármegyében vagy a szabad királyi városban. Ő elnökölt többek között a törvényhatósági közgyűléseken, ellenőrizte a kormányközegek és királyi hatóságok működését, felelős volt a kormányrendeletek végrehajtásáért. Így a főispán a vármegyék és a szabad királyi városok közéletében fontos szerepet töltött be. A főispánváltás pedig egy fontos esemény volt a vármegyék és a szabad királyi városok életében. 1893 áprilisában éppen egy ilyen főispánváltás zajlott le Szabadkán.
A Bácskai Szemle 1893. április 2-ai száma adta hírül, hogy új főispánt neveztek ki Szabadkára, méghozzá egy helybeli politikust.
„A hivatalos lap 1893. évi március hó 26-iki száma hozta, hogy dr. bajsai Vojnich István volt országgyűlési képviselő Szabadka és Baja városok főispánjává neveztetett ki.
Ezen kinevezéssel a sokáig függőben levő főispán kérdés végre megoldást nyert és pedig oly megoldást, melyet város minden polgára megnyugvással és örömmel fogad.
Nem célunk az uj főispánt a priori dicshimnuszokkal körülzengeni, mert a ki ismeri az ő eddigi politikai múltját, a közügyek terén eddig kifejtett tevékenységét, azt a liberális politikát, melyet eddig követett, az előtt nem kell az uj főispán politikai személyiségét bemutatnunk. Pedig ki ne ismerné őt városunkban? Hisz itt nevelkedett, itt nőtt fel közöttünk!” – írta a hetilap.
A Bácskai Szemlében azért emelték ki az új főispán szabadkai származását, mert az addigi főispán, Kállay Albert nem helyi politikus volt, 1843. március 22-én Kállósemjén született. Az 1879-es szegedi nagy árvizet követően a helyreállítási és újjáépítési munkálatokkal kapcsolatban Tisza Lajos, Szeged város újjáépítésének teljhatalmú királyi biztosa mellé rendelték. Itt egészen a királyi biztosság 1883-as megszűnéséig tevékenykedett. Így Kállay Albert Tisza Lajos mellett elévülhetetlen érdemeket szerzett Szeged újjáépítésében és egyszersmind a Tisza menti város mai városképének kialakításában. 1884-től Szeged főispánja, egyúttal 1886-tól Hódmezővásárhely főispánja is volt. Szabadkán ekkoriban a városi közgyűlések, amelyeket akkoriban a színház épületében tartottak, országos botrányok és heves pártcsatározások színterei voltak. Kállayt 1887-ben azért hívták meg városunkba főispánnak, hogy mint pártokon felül álló, semleges személyiség, pártatlanul vezesse a közgyűléseket, egyszersmind a városi közéletet. E feladatnak maradéktalanul meg is felelt. Szabadkai főispáni hivatalából való távozását így írta le a Bácskai Szemle április 9-ei száma:
„Kállay Albert városunk volt főispánja a városház tanácstermében megjelent, hogy teljes számban összegyűlt tisztikartól elbúcsúzzék. Melegen köszönte meg a tisztikarnak azon odaadó buzgalmát, melylyel öt hat évi főispánsága alatt a város és közönség érdekében teljesített munkássága közben támogatta. Fáj neki – úgymond hogy meg kell vállnia azon város kormányzatától – mely mintegy predestinálva van az ország legjelentékenyebb városai között foglalni helyet, melynek emelésére, felvirágoztatására a legjobb szándékból törekedett; s mely munkásságának emléke és sikerei a legszebb nyomokat hagyják vissza szivében. De megnyugvással távozik azon tudatban, hogy Ő Felsége a Király legmagasabb Kegyelme a főispáni kinevezésnél városunk hű és kiváló fiát bajsai Dr. Vojnich Istvánt érte és mert meg van győződve, hogy a tisztikar uj főispánunkat éppen oly odaadással, szorgalommal és törekvéssel fogja támogatni, mint a hogy őt támogatta. Végül összetartásra buzdítja a tisztikart és ott a hol arra szükség van, egymás védelmezésére inti.”
Az dr. Vojnich István április 20-án ünnepi külsőségek között iktatták be hivatalába. A Bácskai Szemle április 23-ai számában olvasható tudósítás szerint városunk utcáit és tereit már előző nap fellobogózták. A beiktatás napján a vidéki küldöttségek, országgyűlési képviselők, a törvény hatósági bizottsági tagok és a városi tisztviselők a Pest Szállóban, a mai Népszínház épületében gyülekeztek, majd díszmenetben a főispánnal az élen vonultak a Szent Teréz-templomba, ahol Mamuzsich Mátyás tartott szentmisét. Ezt követően díszközgyűlést tartottak, amelyet Mamuzsich Lázár polgármester nyitott meg, amelyen dr. Vojnich István letette hivatali esküjét. Ezzel új időszámítás kezdődött városunk közéletében.
Bár Kállay Albert távozott Szabadkáról, városunk tovább őrizte a volt főispán emlékét. Mivel az ő főispánsága alatt épült fel egy új városrész a Rogina bara helyén, a vasúti pályaudvar előtti területen, róla nevezték el a mai Đuro Đaković utcát. Az utca 1918-ig viselte Kállay Albert nevét. Szegeden az Újváros városrészben viszont van egy utca Kállay Albertről elnevezve.
Nyitókép: Kállay Albert 1887 és 1893 között Szabadka főispánja volt (Fotó: wikipedia.org)
