A tizenkét órán át tartó Versmaratonon idén 61 költő vett részt, akik felolvasták Az év versei 2025 antológiába beválogatott legjobb verseiket, és moderátorok kérdéseire válaszoltak. A legidősebb költő Czigány György (93 éves), a legfiatalabb Usier Tamara (23 éves) volt.
A program alapját Az év versei antológia adja, amelyet 2002 óta jelentet meg a Magyar Napló Kiadó. Az antológiát 2025-ben Zsille Gábor József Attila-díjas költő, szerkesztő, polonista szerkesztette. A 400 oldalas antológia 90 költő mintegy 400 versét tartalmazza.
A pódiumbeszélgetések, illetve versfelolvasások ezúttal a Magyar Katolikus Rádió székházában és partnerségével valósultak meg.
Jómagam egy-egy délutáni turnust választottam a szereplésre. Az odaérkezést követően a rádió archívuma számára beolvastam Az év versei antológiába válogatott hat, Ítéletidő c., Tehetetlenek c., Huszonegyedik kérdéssor c., Nyár(t)est c., Fiatal bőr c., Kánikula című versemet. A stúdió-tér bensőséges hangulatában zajló és a helyszíni nézőközönség számára is elérhető, azon kívül a Magyar Napló Kiadó YouTube-csatornáján, a Magyar Írószövetség és a Magyar Katolikus Rádió Facebook-oldalán élőben követhető beszélgetést az én bemutatkozó turnusomban Jánosi Zoltán, József Attila-díjas irodalomtörténész vezette. A további négy költőtárssal, Lajtos Nórával, Lázár Kingával, Nagy Gáborral, Wirth Imrével közös diskurzus kitért az antológiában megjelent versek keletkezéstörténetére, a szerzők motivációira, a költészeti pályaívek értő, elemző hangú bemutatására. Majd felolvastunk Az év versei kötetből.
Moderátornak és szerzőnek egyaránt nehéz feladat tartani az egyórás turnust. Ezt megtapasztalhattam a következő órában, merthogy akkor jómagam vezethettem beszélgetést, jeles irodalmárokat, nagyra becsült költőtársakat: Both Balázst, Kovács Istvánt, Léka Gézát, Petőcz Andrást, Székelyhidi Zsoltot kérdezve.
,,Csempésztem” a beszélgetésbe zenét is, merthogy rendelkezésre állt a helyszínen egy zongora, amelyen így Székelyhidi Zsolt, aki zenész, zeneköltő is, improvizált Kovács István versfelolvasását ,,kísérve”. Mindez különleges atmoszférát teremtett. Továbbá kialakult egy ,,vita”, arról, hol lehet helye a versnek, pl. közösségi oldalakon esetleg vagy ott semmi esetre sem…?! Eltérőek voltak a vélemények, végül az a konklúzió született, a versnek mindenhol helye lehet, ahol méltó, de akár formabontó módon is (pannón, transzparensen) szellemi ,,találkozást” generál(hat) az olvasóval.
Bizonyára lehetett volna a témát tovább boncolgatni, hogy például hol lehet a helye a zenének ebben a folyamatban, hiszen a vers mindenek előtt zene, énekmondás (volt). Ám eljött a ,,rendelt” ideje a beszélgetés lezárásának is. Talán ezen az alkalmon nem is a bőség és a teljesség a fő cél, hanem a költők és az olvasók találkozásának tere inkább a Versmaraton. A lépten-nyomon kézszorítás, a félmondatokból val(l)ó értés, a továbbgondol(kod)ás lehet itt ,,megtermékenyítő” hatással.
|
A Magyar Írószövetség, a Magyar Napló Kiadó tizenötödik alkalommal rendezte meg a Kárpát-medence legnagyobb költészetnapi rendezvényét, a Versmaratont. Ezen részt vett L. Móger Tímea, Doroszlón élő és alkotó költő, lapunk munkatársa is. Az ő élménybeszámolóját közöljük (a szerk. megjegyzése). |
Nyitókép: Kérdezőként (Pelt Ilona)
