A nemzetközi nőnap mellett, ha nem is olyan régóta, de már létezik férfinap is. Bizony, a nemzetközi férfinapot először 1999. november 19-én tartották meg Trinidad és Tobagóban, az ENSZ támogatásával. Az esemény ezt követően nagy elismertséget kapott a férfiaktól világszerte. A nemzetközi férfinap célja, hogy hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséget, valamint a férfiasság és a férfiszerep jelentőségét. Ez egyben olyan alkalom is, amely elítéli a férfiak elleni diszkriminációt és hangsúlyozza az elért eredményeiket, vagyis a férfiak hozzájárulását a közösség, a házasság, a család és a gyerekekkel való törődésben, valamint elismeri a közösségben betöltött nélkülözhetetlen szerepüket.
Gergely Árpád felvétele
Sokan mondhatják erre a napra, hogy szükségtelen. Minek kell felhívni a figyelmet a férfiak, a férfiasság és a férfiszerep erényeire és hiányosságaira? Szerintem viszont minderre nagy szükség van, és egyre nagyobb lesz, mert a mai világban férfinek, méghozzá igazi férfinek lenni nagyon nehéz feladat. Ez bizony az egész társadalmat érzékenyen érinti rövid és hosszú távon egyaránt. Régen ugyanis sokkal egyszerűbb és világosabb volt a helyzet. A fiúk különféle beavatási szertatáson estek át, amit ha teljesítettek, már férfinek nevezhették magukat. A későbbi korokban a közösségi közmegegyezés alapján rájuk rótt férfiúi kötelezettségeket kellett beteljesíteniük, amit az Isten, haza, család szolgálataként határozhatnék meg legegyszerűbben. A férfi eszerint nem csak családfenntartó férj és gondoskodó apa volt, aki vérrel és verítékkel megművelte a földet, hogy legyen mit enni a családnak, hanem természetszerűen harcos is egyben, aki háborúskodás idején képes volt fegyverrel megvédeni az övéit. A családja testi és lelki egészsége érdekében pedig alkalomadtán papi, gyógyítói és tanítói feladatokat látott el, és igyekezett mindenben példát mutatni. Magyarán, férfiként ha kellett, akkor a hétfejű sárkánnyal is megvívott a családja és a hazája érdekében, mert tudta, hogy ez a feladata.
Mára viszont csak a bizonytalanság maradt, hogy mitől és hogyan válik férfivá a férfi. A gépesítésnek köszönhetőn átalakult a világ és vele a társadalom, illetve a férfi helyzete. Az új társadalmi elvárások miatt elmosódnak a határok a női és férfiszerepek és feladatok között. Gyakran az apák női szerepeket látnak el és főállású szülőként otthon nevelik a gyerekeket és vezetik a háztartást, miközben az anyák a kenyérkereső férfi szerepét töltik be. Sokszor nincsenek olyan kézzel fogható, világos férfiúi feladatok, amire bátran rámondhatjuk, hogy ez igazi férfimunka. Inkább olyan hétköznapi hőstettekre és hétköznapi hősökre van szükség, akik derekasan kiveszik a részüket a házimunkából, a szatyor cipeléséből...
A férfiak helyzetét tovább bonyolítja, hogy szabados világunkban mindenki világpolgár lehet és minden uniszex, a ruházattól a férfiszerepig. Ezt erősíti a társadalmi nemek ideológiájának, a gendernek és a homoszexualitásnak a dicsőítése. Nekem mindkettő azt sugallja, hogy mondj le a nemedről és a férfiszerepről. Legyél más, néha „férfi”, néha „nő”, ahogy a kedved tartja. Nem beszélve a mostanság egyre gyakrabban előforduló nemváltó műtétekről, amelyek a nőből férfit csinálnak, és fordítva. Ez a nemtelen szemlélet aztán az élet legkülönfélébb területeiről köszön vissza. A minap a tévében láttam egy divatbemutatót, amiről elsőre nem tudtam eldönteni, hogy anorexiás lányoknak öltözött fiúkat látok, vagy fiúknak öltözött lányokat. Elszörnyedve néztem és csak a feliratból derült ki, hogy a jövő évi férfidivatot nézem, ami sajnos számomra nem volt sem divatos, sem férfias.
A nők és a férfiak egyenlők, de nem egyformák. Ezért sem értem az egyre erőszakosabban sulykolt egyenlősdit, mert természetellenesnek tartom, és szerintem egyaránt kárt okoz a nőknek és a férfiaknak. Hiszem, hogy a nő és férfi csak párban működik, mert kiegészítik egymást, mint a héj és a mag. A férfi a héj, amely megvéd a külvilágtól és biztosítja az életfeltételeket ebben a megváltozott és gyakran életellenes világban is. Eszerint él és viselkedik a mindennapokban, ennek a beteljesítésére törekszik az élete során. A nő viszont a mag, ami maga az élet, amely anyaként és feleségként a teremtés és az újjászületés lehetőségét hordozza magában. Ha ezt felcseréljük, akkor szerintem a pusztulásba rohanunk. Ezért a nő legyen nő, a férfi meg férfi, és ne csak a férfiak napján!
