A magyar Országgyűlés II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé történő megválasztásának 315. évfordulója alkalmából a 2019-es esztendőt II. Rákóczi Ferenc-emlékévvé nyilvánította, így tisztelegvén a fejedelem nevével fémjelzett szabadságharc emléke előtt. A délvidéki Zombor városa már a XX. század legelején, röviddel azt követően, hogy gigantikus szobrot emelt a város szülöttje, Schweidel József aradi vértanú emlékére, ugyancsak monumentális szobrot állított II. Rákóczi Ferenc, az utolsó erdélyi fejedelem tiszteletére. A továbbiakban az 1912-es szoborállítás körülményeit idézzük fel.
A fejedelem és társai földi maradványai 1906 őszén tértek vissza magyar földre. Zomborban a Bács-Bodrog Megyei Irodalmi Társaság első díszülését a fejedelem dicső emlékének szentelte 1906. december16-án, amelyet követően a Társaság elnöke, Vértesi Károly írásbeli javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, amelyben kezdeményezte, hogy a Bács-Bodrog Vármegyei Irodalmi Társaság országos közadakozásból állítson szobrot II. Rákóczi Ferencnek. Indoklása szerint Zomborban a Schweidel-emléktáblán és a Schweidel-szobron kívül, amelyek állítása ugyancsak Vértesinek köszönhető, nincs más történelmi emlékhely, ahol a nemzeti ünnepeken a polgárok hazaszeretete kiteljesedhetne. Az indítványnak presztízs jellege is volt, akkorra már Szegeden és Nagykikindán is megindult a mozgolódás Rákóczi-emlékhely létesítésére, és Vértesi szerette volna, hogy Zombor nem harmadik, hanem első legyen az alföldi városok között.
A szoborbizottság 1907. január 26-án alakult meg Zomborban, természetesen Vértesi elnökségével. Az elnök gyorsan kieszközölte, hogy a Schweidel-szobor állítása során a szoborbizottságnál maradt 1322 korona átkerüljön az új szoborbizottsághoz, és hogy a Belügyminisztérium engedélyezze az országos gyűjtést, majd tízezernél több fölhívást küldött szét az országban. A fölhívás egyebek közt a következőkkel buzdította az adakozókat: „Ha valahol, itt van szükség arra, hogy a szabadság nagy hősének ércemléke hirdesse a büntetlenül meg nem szeghető szent kötelességet: a haza- és szabadságszeretet, itt, ahol a nagy fejedelem és Vak Bottyán vitéz kurucai végig gázoltak a haza ellen támadt hálátlan jövevényeken…”
A pénz a vártnál lassabban gyűlt, de 1910 őszére már közel 20 000 koronáról számolt be a szoborbizottság pénztárosa. Ekkor határoztak úgy, hogy lovasszobor helyett inkább egy álló alkotás fejezné ki legjobban a Fejedelem mindig higgadtan gondolkodó szellemét, jellembeli vonásait és tulajdonságait. A szobor kidolgozására 12 előkelő művész tett komoly ajánlatot. A bizottság döntése Jankovich Gyulára esett, aki egyebek közt Gellért püspök budai szobrának alkotója is, a fölállításra pedig a Vadászkürt Szálló, a Népszínház és a Fernbach-palota övezte Jókai teret jelölték ki.
A művész a szobor magasságát 2 méter 82 cm-ben, a talapzatét 3 méter 6 cm-ben, ennek szélességét 4 m 20 centiben határozta meg, amire három domborművet tervezett, ezek a kurucok hadát, az ónodi országgyűlést, valamint a Rákóczi Rodostóban című jeleneteket ábrázolták.
Az ország első Rákóczi-állószobrát 1912. június 9-én leplezték le. A rendezvényt Vértesi Károly nyitotta meg, majd dr. Márki Sándor egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja mondott ünnepi beszédet. Ezt követően Jászai Mari, a Nemzeti Színház művésznője, a Petőfi Társaság rendes tagja elszavalta Dömötör Pál Rákóczi szobránál című ünnepi ódáját. A leleplezést követően, alkalmi fölszólalások mellett, Vértesi Károly jelképesen átadta, Hauke Imre, Zombor Szabad és Királyi Város polgármestere pedig átvette a magyarságnak és az országnak felajánlott szobrot.
Az ország első álló, köztéri Rákóczi-szobra állításának körülményeit dr. Dömötör Győző örökítette meg a leleplezésre megjelentetett Emléklapok II. Rákóczi Ferenc zombori szobrának leleplezésére című munkájában. Az emléklapok kiadásának célját a következőkben fogalmazta meg: „Ezekkel az emléklapokkal a szobor történetének ismertetése s a nemes adakozók névsorának a kiadása volt elsőben a célunk.
Később általános óhajjá vált azoknak a kiváló személyeknek – nevük és állásuk kitüntetésével – megörökítése, a kik idegenből jöttek, hogy a II. Rákóczi Ferencz első álló szobrának leleplezésén közreműködjenek s ünnepünknek országos jelleget adjanak.” A kiadvány jelentősebb része ennek a szándéknak megfelelően vármegyék és települések bontásában adja közre az adakozók betűrendes névsorát, és azt, hogy településekként mennyit adakoztak a szobor állítására.
Schweidel és Rákóczi köztéri szobra 1930 végéig állt a városban, akkor a tartalékos katonatisztek szervezete szerezte meg őket, és a közbeszéd szerint ezek anyagából öntették ki I. Péter király ugyancsak rövid életű lovas szobrát. Bosnyák Ernő, a délvidéki filmezés pionírja megörökítette Rákóczi szobrának leleplezési ünnepségét, mégpedig maga gyártotta kocsira szerelt, vízszintesen mozgatható, de függőlegesen is pásztázó kamerával, amivel megalapozta a svenk-technikát, amit nem védett le időben, így elorozta tőle egy amerikai filmes.
