Pénteken és szombaton egyetlen kávézóban sem lehet szabad helyet találni egy gyors társalgásra Újvidék központjában. Kávézóból, persze, akad éppen elég. Vagy mégsem, mert így sincs szabad asztal. Sokan a bejáratban várnak arra, hogy felszabaduljon valahogy valami, kémlelik az italukat kortyolgatók tekintetét: megunták-e vajon a beszélgetést, felkelnek-e végre a székükből… A nagyobb és ismertebb, divatosabb helyeken azért nincs hely, mert nagyok és divatosak, a Zmaj utca valamelyik eldugottabb, emeleten található kis kávézójában pedig azért nincs hely, mert kicsik és gyorsabban megtelnek. Újabban már vasárnap sincs hely, és nemcsak este, hanem délelőtt meg délután sem. Újvidéken mindenki kávézóba jár.
Fotó: Ótos András
A központban történik minden. Egy-két esemény esetleg lezajlik még az egyetemi város környékén vagy a Limán 1-en. Az Újtelepen, Telepen, Heréskertben nem történik az ég adta világon semmi. Ott egy parkot sem lehet létesíteni. Akarni lehet, mert épp a Heréskert és az Újtelep közötti területen vették kezdetüket a munkálatok, aztán valahogy megállt az egész és máig nem lett belőle semmi. A kutyáikat sétáltatják az emberek most ott a bokrok és fák között, néhányan lerövidítik a megálmodott park nem létező padjai között kitaposott földúton a sétát a két városnegyed között. Este nem mennék oda, nem tudom, hol van gödör és nem tudom, mi leselkedik rám a bokrok között.
Az Újtelepen néhány évvel ezelőtt majdnem épült egy úszómedence. Nekiláttak az alapoknak, kiaszfaltozták, elkerítették. Mára már a kerítés is bedőlt egyes helyeken, a beruházó állítólag a gazdasági válságtól tartva elállt az egésztől. A betonmedence azonban, ha sok csapadék hullik, megtelik vízzel, és olyankor brekegnek a békák, üdvözölnek mindenkit, aki elhalad a gaztól alig látszó létesítményterv mellett.
Amire nincs szükség a városközpontban, azt egyszerűen kiteszik a város szélére. A SPENS előtt valamikor ott volt egy MB Busnak nevezett, valóban buszba helyezett söröző. A lokált becsukták, a busszal meg nem tudnak mit kezdeni, így hát odatette a megrothadt roncsokat a város a Satelit negyed mellé, ahonnan a városi közlekedés legismertebb autóbuszai indulnak. Éppen a sarokra, hogy jól látható helyen legyen.
Újvidéken néhány évvel ezelőtt be akarták vezetni a szelektív hulladékgyűjtést. Minden szemetes mellé helyeztek a pillepalackok számára előirányzott külön ládát is. Aztán ezeket mind szétvagdosták a polgárok, kilopták belőlük a palackokat, értékesítették maguk, még gyűjteniük sem kellett, mert ezt megtették helyettük a többiek. A város aztán úgy döntött, hogy akkor nem is kell az egész, nem babrálgatják tovább a szelektív gyűjtés ügyét, így most már felszabadultan oda dob el mindenki mindent, ahova csak kedve szottyan. Sokszor a konténerek mellé, mert azok annyira tele vannak, hogy bele már ugyan nem lehetne semmit se dobni. Divatba jöttek tavaly-tavalyelőtt a föld alatti szemetesek is, ezekről ma már sok helyen hiányzik a tető, így ugyanúgy bűzlenek, mint a föld fölöttiek, előnyük így most már csak annyi, hogy nem kell az embernek a kezét olyan magasra emelni, ha bele akarja dobni a szeméttel megrakott tasakját.
Újvidéken mindenki ideges. A nagymama a városi buszban, mert nem tud időben odamenni a kijárathoz. A buszsofőr, mert előírták, hogy az első ajtón kell beengednie az utasokat, ott viszont senki sem akar felszállni a tömegnyomor miatt, ami elöl tapasztalható, mindenki hátul menne be. A gépkocsivezetők azért, mert sietnek, mert egyre nagyobb a forgalom a városban és egyre kevesebb a parkolóhely. Ingyenes parkolóhely meg szinte nincs is a központban és annak környékén, márpedig mindenki a központba akar menni és annak környékére, hiszen ott van a munkahelye, a divatos kávézókról nem is beszélve.
Ha megnyílik valami új létesítmény a városban, akkor mindenki oda akar menni. Az is, aki azt írja ki a közösségi portálon, hogy soha sem megy el oda. Ott is tumultus alakul ki és ezzel együtt kissé növekszik a feszültség is az emberekben. Így fordulhat elő, hogy az új bevásárlóközpontban nem enged egy percig fel az őr a mozgólépcsőre, nehogy megálljon a teher miatt, az emberek meg szidják az őrt, mert kezdődik a vadiúj hollywoodi csoda a szuperszonikus moziban, ami sajnos pont a legfelső emeleten található.
Újvidék az idén Európa ifjúsági fővárosa, két év múlva annak kulturális fővárosa lesz. Nagyon sok pénzt kap a város nagyon sok programnak a megszervezésére, felújításokra, projektekre. A hatalom szerint egészen más képet kap a város ezeknek a történéseknek köszönhetően, jobbak lesznek az utak, szebbek az utcák, felújítanak épületeket. Útjavítások valóban voltak, átadtak új kulturális központokat is. A város képe azonban olyan sokat, mindeddig, nem változott. Félő, hogy a jól megszokott módon, mindent – vagy legalábbis a munka nagyját – az utolsó pillanatban szeretnék majd elvégezni, s abból is egy nagy cirkusz lesz rendezett város helyett…
Újvidéken viszont gyönyörű a Duna-part. A túloldalon ott van Pétervárad. A közelben a Fruška gora. Szép a városközpont és a Duna park. Szabadabbnak érezheted magad, mint bárhol máshol ebben az országban. Aki csak eljön ide, dicséri a város szépségét. Azt, hogy lehetne mindez százszor szebb és jobb is, csak azok tudják, akik hosszú ideje élnek itt, s igazán szívükbe zárták e várost.
