Az újvidéki Restart Novi Sad Egyesület aktivistái ismeretterjesztő, preventív előadásokkal, tapasztalataik átadásával mutatnak rá a kábítószerezés halálos következményeire, és beszélnek arról, hogyan ismerjük fel a bajba jutottakat. A rendezvényeiket, vitafórumaikat – amelyeket az OPENS Ifjúsági Klub támogatja – azok a fiatalok is látogatják, akikezúton szeretnének hallani arról, hogyan segíthetnek függő társaiknak.
A prevenció fontosságáról a Restart két aktivistájával, Boris Štrbaccal és Kristina Kostićtyal beszélgettünk.
Gyakran halljuk, hogy a narkotikumoktól és más pszichoaktív anyagoktól való függőség gyógyíthatatlan betegség. Ön egyetért-e ezzel az állítással? – kérdeztük Boris Štrbacot, aki nem csupán aktivistaként tevékenykedik, hanem az egyesület elnöke is.
– A kábítószerfüggést nem tartjuk gyógyíthatatlannak. Mi, akik kigyógyultunk ebből, ennek épp az ellenkezőjét valljuk. Ezért előadásainkon hangsúlyozzuk: létezik út a függőségből a fölépülésig, csak el kell dönteni, hogy gyógyulni akarok! Az egyesületünk segítséget nyújt a függőségben szenvedőnek, hogy kilábaljon a betegségéből, bekapcsolódjon az élet folyamataiba, képezze magát, munkába álljon, és a társadalom hasznos tagjává váljon. Motiváljuk, hogy kezelésre menjen, megerősítjük az elhatározásában, és rehabilitáció által is támogatjuk.
A JÓ DÖNTÉS FONTOS
A szenvedélybetegség megelőzése során az egyesület aktivistái mire hívják fel a fiatalok és felnőttek figyelmét?
Boris Štrbac (Bozsoki Valéria felvétele)
– Beszélünk arról, szinte biztos, hogy a fiatalok találkoznak majd a narkotikumokkal. Felvilágosítjuk őket a káros hatásairól, és hogy a narkotikumoktól ne várjanak semmi jót. Motiváljuk őket, legyen már kiépített álláspontjuk, és ki tudják mondani: „Tudom, hogy létezik mindenféle kábítószer, de én nem akarom kipróbálni!”
A szülőknek azt tanácsolom, hogy tudatosan töltsenek időt vele, beszélgessenek a problémáiról, legyenek beavatva az érzelmi életébe. Fontos tudniuk a gyerekről, mit szeret, mit szégyell, min megy keresztül, hogy ne vesszen el. Ez különösen fontos kamaszkorban, a szerelem- és identitáskeresés időszakában, amikor tele van erővel, mindent azonnal meg akar próbálni. A környezet sok jó, de sok rossz dolgot is kínál a középiskolás gyereknek.
Ha az iskolás kipróbálja a narkotikumot, a szülőnek nem kell pánikolni, de komolyan utána kell nézni, meddig ment el ebben. Ha már komoly a függősége, jobb kiíratni az iskolából és elküldeni rehabilitációra. Nálunk csak orvosi kezelés van gyógyszerekkel, és nem léteznek olyan rehabilitációs központok a fiatalok részére, ahol a gyógyulás idején folytathatnák tanulmányaikat.
A preventív előadáson hangsúlyozta a döntés fontosságát. Mit jelent ez a döntés?
– A jó döntésünk – hogy kezeltetjük magunkat, és ebben kitartunk – végső, jó megoldáshoz vezet. Én már tíz éve nem használok kábítószert, egyetlenegy alkalommal sem estem vissza a függőségbe. Szabad ember vagyok! Beutaztam Európát, családot alapítottam, vállalkozásom van. Szeretnék másoknak is segíteni a jó döntés meghozatalában.
Mi minden gátolja a jó döntés meghozatalát?
– A függőnek több okból nagyon nehéz jó döntést hoznia. Csak néhány okot említenék. Érzelmi blokádja van, fél, depresszív, lebecsüli magát, fél a kudarctól, attól, hogy a kezelés fájdalommal jár, retteg a krízistől. Aggódik amiatt, hogy ki fogja fedezni a gyógyulás költségeit, képes lesz-e tanulni, változni. Gyakran másoktól függ, képtelen önállóan, felelősen dönteni az életéről stb.
Támogató család, egyesület leveheti a homályt a szeméről. Hogy amikor pislákolni kezd a döntés reménye, azt megóvja, és segít abban, hogy eljusson kezelésre, ahol mások vállalják érte a felelősséget. Nyomásgyakorlás helyett a függőt motiválni kell, hogy önállóan döntsön életéről. Ha mérges, meg kell várni a kedvező alkalmat, a jobb hangulatát, hogy motiváljuk a rehabilitációra. Ebben az egyesületünknek jó tapasztalatai vannak.
Aki hozzánk bekopogtat, annak azt mondom: Mindig visszatérhetsz a droghasználatra, semmit sem veszítesz, ha most döntesz a gyógyításod érdekében. De most mérd fel, mit kapsz azzal, amit mi ajánlunk. A racionális érvek mellett jó, ha hallgat a szívére. A mi feladatunk, hogy felismerjük az érzelmi blokádokat, amelyek megzavarják a döntés hozatalában, és törekedjünk legalább ideiglenesen arra, hogy megszabaduljon egyes félelmeitől, például attól, hogy mi lesz, ha ismét hibázik, vagy elveszít valamit. Mondom a fiúknak és a lányoknak, ha önállóan, teljes felelősséggel hozták meg a döntést, nem fogják azt megbánni, még akkor sem, ha utána hibát követnek el. Majd eljön a pillanat, amikor sikerülni is fog az, amit elhatároztak.
KIKERÜLNI A FÜGGŐSÉG KELEPCÉJÉBŐL
Milyen fázisokon megy át a kábítószer-függő? – érdeklődtünk Kristina Kostićtól, az egyesület egyik aktivistájától, aki 15 éve él narkotikumok nélkül.
Kristina Kostić (Bozsoki Valéria felvétele)
– A kísérletezés, továbbá a társadalmi használat, valamint a mindennapi szükséglet és a „csak hogy normálisan érezzem magam” fázisain keresztül megy át a kábítószer-élvező. A drogfüggőségbe csak úgy juthat, ha elhatározza, megkóstolja a narkotikum valamelyik fajtáját. Az első fázis legnagyobb veszélye, hogy nincs valós következménye, és az ember jól érzi magát. A pszichéje azonban tanulja, hogyan támaszkodhat erre az anyagra, hogy jól érezze magát. A második fázisban a társadalmi élete részévé válik, gyakrabban visszatér hozzá, amikor szüksége van jó érzésre. Már kelepcébe került: azt hiszi, a helyzet ura, aki nem válik másokhoz hasonlóan függővé, pedig elindult a lejtőn. Vagy cserélgeti, kombinálja a drogokat, vagy növeli az adagot, amely a korábbi boldogságérzet eléréséhez szükséges. A harmadik fázisban titkolja a függőségét a családja és a barátai elől. Hazudik, kölcsönkér, lop, hogy elegendő narkotikumhoz jusson. Nincs szünet már a drogadagok között, és egyre nagyobb mennyiség kell. Már nem tér vissza a „rendes” állapotba, testi-lelki egészsége komolyan veszélyben van. Amikor csökken a drog mennyisége a szervezetében, rosszul van, és bűntudatot érez az említett tettei miatt. Már csak drogosokkal barátkozik, akik csak a függőségében támogatják. A negyedik fázisban azért kábítja magát, hogy „normálisnak” érezze magát. Veszíti a valóságérzetét. Mindenkit ellenségnek tart, megpróbál más helyre menni. Élni sincs kedve, mert érzi, hogy a függősége rabja.
NEM AKAROM MEGKÓSTOLNI
Kristina, mikor a legkönnyebb nemet mondani a drognak?
– A legkönnyebb az elején kerek-perec kimondani: „Én ezt nem akarom megkóstolni!” Mert sok embernek, aki bármilyen narkotikumot megkóstolt, megtetszett. S már problémája van, hogy küzdenie kell az ellen, ami neki tetszik. Aki viszont elhatározza, sohasem próbálja meg, annak nincs mi ellen küzdenie, a kívánságai viszont idővel elmúlnak.
Már az első és a második fázisban nehéz lemondani róla. A droghasználót felismerhetjük arról, hogy kimagyarázkodik azzal, hogy ettől a szertől elégedett, sőt meg akar győzni másokat is, hogy ez nem károsítja az egészséget, sőt pozitívan hat, például serkenti az agyműködését.
A Restart Novi Sad Egyesület egyik ismeretterjesztő előadására az OPENS Ifjúsági Klubban azok a fiatalok voltak kíváncsiak, akik kortárs drogfüggőknek szeretnének segítséget nyújtani (Bozsoki Valéria felvétele)
Később egyre nehezebbé válik nemet mondani a kábítószerre. Ha el is határozza erre magát és gyógyulni akar, amikor önmaga megváltoztatásán kellene dolgoznia, elfogja a krízis, és lehet, hogy ismét droghoz nyúl. Ezért jók a rehabilitációs központok, ahol a gyógyulót hozzá hasonló gondokkal küszködő emberek veszik körül. Amikor neki nehéz, lehet, hogy nekik éppen nem nehéz, s képesek őt egy kicsit felrázni, megerősíteni ingatag döntésében. A gyógyulni akarónak előnyére válik, hogy izolálva van a külvilág káros hatásaitól, így nem esik vissza korábbi állapotába.
A legtöbb szenvedélybeteget azonban csak akkor lehet kezeltetésre motiválni, amikor már abba a fázisba süllyed, amikor mindent elveszített. Akkor hajlandó gyógyíttatnia magát, és akkor meg is gyógyul.
El kell mondanom, hogy mellettem halt meg a barátom, kevés idővel azután, amikor drogozni kezdtünk. Ennek ellenére nem tudtam lemondani a kábítószerről, mert az egész környezetem drogozott. Nagyon fontos, hogy a szenvedélyfüggő ismerőseinket ne hagyjuk a bajban, hanem kitartsunk mellettük, sugallva, hogy van más életmód! – mondta Kristina Kostić.
***********
A Restart Novi Sad Egyesület Facebook-oldalán ezt a biztató gondolatot olvashatjuk: „A kábítószerfüggőnek, aki tönkretette magát és elveszítette minden reményét az életben, megváltozik a világa, amikor elhatározza, hogy kezelteti magát, és abban végig kitart.” Az újvidéki Mileva Marić utca 66. alatti Restart Novi Sad Egyesület híd kíván lenni az utca és a rehabilitáció helye között. Eddig mintegy 100 gyógyulni akaró embert küldtek el rehabilitációra a régió rehabilitációs központjaiba. Akinek segítségre van szüksége, hívja Boris Štrbacot, az egyesület elnökét, aktivistáját a 062/868-1323-as telefonszámon.
