A kispiaci Sárkány-sajtnak már messze híre ment, egészen Kikindától Zomboron át, Szabadkát és Magyarkanizsát is érintve, de saját hazájukban is próféták, ugyanis Kispiacon is vásárolják a termékeiket. Kispiaci kisüzemükbe azonban a munkásokon kívül nem engednek be senkit, ügyelve arra, hogy az egyedi receptúra még véletlenül se kerüljön ki, avatatlan szemek ne figyeljék a szorgos kezeket. Sárkány Jenő, a tulajdonos, egészen a kezdetektől elmesélte vállalkozásának történetét, és persze emellé jóféle Sárkány-sajt is dukált, aminek nem kell cégér, elég csak megkóstolni. Bár felénk nem terjedt el és nem is árusítják kicsiben. A sajt mellett tejfölt, tejszínt és joghurtot és készítenek. A joghurt és a tejföl esetében sokunknak a szabadkai az etalon, de Sárkányéké inkább tekinthető a miénknek, annál is inkább, mert a helyben felvásárolt kispiaci és kishomoki tehenek tejéből készül, teljesen adalék- és tartósítószer-mentesen.
Sárkány Jenő kitartóan dolgozik már évtizedek óta, ugyanazt az ízt biztosítva vevőkörének, és meglepő módon nem pályázatok révén szeretne boldogulni, mint napjainkban a többség, mert neki, illetve termékeinek neve van már a sajtpalettán. Persze, bővíthetne, növelhetné és korszerűsíthetné a kapacitást és a gépeket is, hogy az időszerű divatoknak megfeleljen, de neki esze ágában sincs a vidékünktől idegen kultúrákkal sem kísérletezni, sem felvenni a kesztyűt, hanem nemes egyszerűséggel csak három fajta sajtot állít elő hat munkásával, ami az „elúriasodott” világban már csodaszámba megy. Egyszerűség, jó és tiszta ízek, a tej legmegszokottabb feldolgozási formái és termékei, épp ez teszi érdekessé, mint valami régi vágású úriember, aki szavak helyett tettekkel és nüansznyi finomságokkal, teremékei egyszerű bájával bűvöli el környezetét. A kispiaci „sajtgyáros” sem törekszik fellegzős nevű sajtok készítésére, de minek is tenné, mikor az a néhány is lefedi a palettát, mindent, amire szükségünk lehet, mint a századokkal ezelőtti egyszerű világban, amikor igaz, nem ettek „vertest” a hasukkal, gyalogoltak mindenhová, és a kényszerű mértékletesség alapozta meg a hosszú életet.
Az irodája faláról is visszaköszönnek a régi emlékek, még az 1900-as évek elejéről is őriz képeket, ahol az ősei a jószágokkal együtt fényképezkedtek. Érdekes családi fotó, ahol a tehén is rákerül, szinte családtagként a képre. – A nagyszüleim akkor még túrót és tejfölt készítettek, én pedig abban az illatban nőttem fel, amit azóta is őrzök, így mondhatom, hogy ennek szeretete már az anyatejjel ivódott belém.
Honnan ered az ötlet, hogy sajtgyártásba fogjon?
– Igencsak vissza kell kanyarodnunk, ugyanis eredeti szakmámat tekintve villanyszerelő vagyok, tévészerelőként, majd üzemi villanyszerelőként dolgoztam, de mióta eszem tudom, azt láttam, hogy a szüleim folyamatosan feldolgozzák a tejet. Mint lázadó tizenéves, úgy gondoltam, én ezt csak azért se csinálom, de nem tudtam megtagadni a vérem és tulajdonképpen folytattam a családi hagyományt. Annak idején még Ustorkán éltünk, ahol még gyönyörűséges szép világ, az érintetlen természet, a hatalmas hóesésben való szánhúzás, mind-mind beivódtak az emlékezetembe, arról nem is beszélve, hogy mindig voltak jószágaink, minden, ami egy tanyán előfordul, de főleg a tehenészet volt jellemző – meséli Sárkány Jenő.
Jelenleg egy családi vállalkozást vezet itt Kispiacon. Mióta működik az üzem?
– Hivatalosan 2002 óta létezik a tejüzemünk, próbálkozunk, hol több, hol kevesebb sikerrel. Nagyon odafigyelünk a minőségre, elsődleges, hogy biztonságos legyen a fogyasztás, ezért kizárólag a helybeliek ellenőrzött és kiváló minőségű termékét vásároljuk fel, hogy aztán azt tovább feldolgozva árusítsuk. Az a célunk, hogy ha valaki egyszer megkóstolja a Sárkány-sajtot, vagy bármelyik termékünket, azt érezze, hogy abból szeretne még enni, s ha ez így van, akkor már nyert ügyünk van.
Naponta mennyi tejet dolgoznak fel?
– A tejüzem napi kapacitása tízezer liter, annyit fel tudunk dolgozni, de természetesen a piachoz és a beérkező tejhez kell alkalmazkodnunk, ezek határozzák meg azt, hogy egy adott napon mennyit is dolgozunk fel.
Mi a kritérium a tejfelvásárlásnál?
– Egy van csupán, de az mindent lefed. Az a fontos, hogy egészséges és ezáltal minőséges tejet tudjunk feldolgozni, ehhez ragaszkodunk. Az embereimnek mindig azt mondom, az a legfontosabb, hogy csak azt a tejet hozzák ide, amit ők is meginnának vagy a saját gyereküknek is odaadnák.
Hogyan lesz Kispiacon a tejből sajt?
– A nyers tejet pasztörizáljuk, oltóval kezeljük, az aludt tejet feldaraboljuk és utána egy előprésbe engedjük, ahonnan a formákba tesszük és már préseljük is. A trappista jellegű sajtunk a legismertebb, amit bizton állíthatok, hogy még a trappistánál is finomabb, nem hiába keresik a pizzériák, továbbá a füstölt és az ömlesztett fajták készülnek még itt, de tejfölt, tejszínt és sűrű joghurtot is készítünk. Hangsúlyoznám, hogy mindegyik tartósítószer- és adalékanyagmentes. A füstölt sajtunkhoz bükkfafüstöt használunk, amit vízben kell feloldani, és abba a vízbe kerül bele a trappistánk, így lesz belőle füstölt Sárkány-sajt, ami még egészségesebb is más füstölt társainál, mivel a sajt csak a vízbe kerül, a kátrány nem kerül rá. Kiváló ízt és színt viszont kap. Van, amikor ötven kiló sajt kerül ki egy nap alatt, de volt már olyanra is példa, hogy kétezer kilót kellett elkészíteni. Az igények diktálják a tempót. A vevőkhöz kell alkalmazkodnunk. Szem előtt tartjuk, hogy meg legyenek elégedve, hogy szeressék a termékeinket, hogy máskor is keressék, és ha felismerik és megbizonyosodnak róla, hogy minőségeset, nem mellesleg egészségeset és finomat kapnak, biztos, hogy máskor is a jól megszokott ízt keresik.
Miről ismerhető fel a Sárkány-sajt, mi a jó sajt titka, ami megkülönbözteti a többitől?
– A titok azért titok, hogy ne mondjuk el, de azért vannak olyan részei, amit megoszthatunk. Fontos, hogy szívvel-lélekkel és nagy odafigyeléssel készítsük, minden lépésre, már a tehenek etetésétől kezdve oda kell figyelni. A közhiedelemmel ellentétben nagyon is fontos, hogy igazán jó minőségű és nagyon tiszta tejből dolgozzunk, ez adja meg az igazi értékét a sajtunknak. Nagyjából tíz évünkbe került, mire sikerült kialakítani a receptúrát, hogy a sajtunk mindig ugyanolyan ízű legyen, ha változik is, kizárólag jó irányba.
Hány embert foglalkoztat?
– Mivel ez egy kis üzem, mindenkinek minden munkafolyamatot ismernie kell és részt is kell vennie benne. Most már jól összeszokott csapatként hat embert foglalkoztatunk, és természetesen a család tagjai is kiveszik a részüket a munkából. És átlagosan negyvenöt termelőtől vásároljuk fel a tejet a környékből.
A behozatal mennyire van hatással a forgalmukra?
– Amikor az orosz embargó bekövetkezett, nagyon szenvedtünk, ugyanis elöntötték a mi piacunkat is az olcsó sajtok, az egy nehéz időszak volt, de azon már túl vagyunk.
És a török export?
– Mivel kicsik vagyunk, exportáláson nem is gondolkodtunk, de ha egyszer lesz rá módunk, biztosan nem fogunk ellenkezni. Itt igyekeztünk mindent annyira higiénikusan kialakítani, hogy szerintem az unió minden követelményének is megfelelne, mondhatom úgy is, azt akartuk, hogy mindenfelé „patika-rend és tisztaság” legyen!
Mik a terveik?
– A jelenlegi munkánkat szeretném még ugyanígy továbbvinni a vásárlók megelégedésére, továbbá mivel a tejtermelőknek biztosítunk kedvező árú takarmányt is, jó lenne egy rakodógép is. Figyelni kell, hogy mit igényel a piac, és arra törekszem, hogy mindig két lépéssel előrébb legyek. Fontos a versenyképesség, hogy korrekt árat tudjunk kínálni.
Tervben van-e a termékpaletta bővítése?
– Nem zárkózunk el semmitől, figyeljük az igényeket, amiknek egyelőre úgy tűnik, teljesen megfelel a jelenlegi kínálat. És remélem, a lányomék tovább viszik majd az üzemet egyszer, és így majd engem is túlél.
Hogyan látja, itthon is meg lehet jól élni?
– Természetesen, csak fel kell az embernek találnia magát. A kitelepült honfitársaink hazajövetelükkor rendszeresen felkeresnek minket, mert elmondásuk szerint Németországban rengetegféle sajt van, de egy se ilyen, mint a miénk, a hazai, ami valódi, itthoni tejből készül. Van egy mese is erről, hogy az egyszeri iskolás, aki kutyasétáltatásból tartotta fenn magát, egyszer egy kutyát elveszített. Keresésére indulva bogáncs ragadt a nadrágjára, amit alig bírt leszedni, innen ered a tépőzár feltalálása, én pedig úgy látom, minden ennyire egyszerű, csak gondolkodni kell és szem előtt tartani, hogy „Segíts magadon, az Isten is megsegít!” Bárhol lehet az ember a világban, de én csak itt, Kispiacon vagyok itthon! Lehet, hogy külföldön több pénz ütné a markomat, de ott soha nem lennék otthon!
