Magyarkanizsa község a jégvédelem tekintetében a bajsai meteorológiai állomásra számít, ahol figyelik az időjárás alakulását és időben jelzik a kilövőszemélyzetnek, hogy mikor kell beavatkozniuk. Huzsvár Ervin, a községi tanács mezőgazdasággal és gazdasággal megbízott tagja elmondta, hogy az önkormányzat folyamatosan pénzeszközöket különít el arra a célra, hogy jégelhárító rakétát szerezzen be, hisz gondot kell viselniük arról, hogy a nyolc kilövőállomáson legyen megfelelő mennyiségű eszköz.
A Domonkos házaspár(M. Mitrović felvétele)
– Az elmúlt időszakban 2017-ben történt ilyen rakétabeszerzés és a 2019-es évre úgyszintén előirányoztuk ezek megvásárlását. Mindkét évben hétszázezer dinárt kellett erre szánnunk, ami huszonkét rakétát jelent a kilövőállomások számára. Ami a működtetést illeti, az állam által biztosított 4500 dinár csekélyke összeg ahhoz, hogy az ezzel a tevékenységgel megbízott emberektől elvárhassuk a folyamatos készenlétben állást, ezért az önkormányzat kell, hogy az ügy mellé álljon anyagilag is. Községünk teljes területét kötelességünk lefedni jégvédelmi vonatkozásban, de nehezíti a dolgunkat a határ közelsége, ami miatt abba az irányba nem lőhetünk, így azok a részek: Horgos, Kispiac jobban ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, mint a többi kataszteri község ezen a tizenhárom települést magában foglaló községben – magyarázta Huzsvár Ervin.
Talán éppen ezért is volt fontos a kispiaci Domonkos családnak, hogy jégvédelmi hálóval lássa el gyümölcsöseinek egy részét Kispiac és Kishomok között, ami a környékben majdnem egyedülálló jelenség és látványosság, mert nem sokan rendelkeznek ilyen védelmi eszközzel, mely a korszerűsítés irányába mutat. Ők felismerték és kihasználták a pályázatokban rejlő lehetőségeket, így tettek szert erre a baldachinos ágyra hasonlító, igencsak hasznos felszerelésre, melyet tavasszal kifeszítenek a gyümölcsfák felett, így azokat jégkár biztosan nem érheti. Domonkosék közel négy hektárra szerezték be ezt az eszközt, mely alma- és körtefáikat a jégtől megóvja, de a vadállatok ellen még mindig házi praktikákat kell bevetniük. Összesen tízhektárnyi gyümölcsössel és tíz holdnyi szántóval büszkélkedhetnek. Leszögezhető, hogy egy gyümölcstermesztőnek is sok mindenben jártasnak kell lennie, és egész éven át nincs megállása, hiszen folyamatosan dolgozni kell. Minden hónapnak megvan a maga által diktált tempója és teendője, most épp az alma válogatása és ládákba rendezése történik, amivel, mint mondják, kicsit meg is késtek, mert máskor már decemberben sikerül értékesíteniük azt, most viszont nehézkesebben indul be az orosz piac, ahová rendszerint a jó kispiaci almák és körték kerülnek. Ottjártunkkor épp szemtanúi lehettünk az üzlet lebonyolításának, amikor a szabadkai Globan in Fruit cég képviselői pár percnyi mustrálás után, tenyércsapkodás és alkudozás nélkül vásároltak az orosz piac számára a kispiaci almából. Milan Torbica, a cég egyik tulajdonosa elmondta, hogy idén rendkívül rossz az ár, ami az alma felvásárlását illeti, ugyanis az idared fajtáért például 15–18 dinárt fizettek mindössze pár hónapja. Most érték csak el azt, hogy 35–36 dináros árat kínálhassanak, de azt is úgy, hogy a termelőnek kell biztosítania a palettát és felpakolnia a teherautóra is, így a költségeket beleszámítva elmondható, hogy nagyjából 25 dinár üti a markát az almáért kilónként. Ebben az évben nagyon sok gyümölcsöt kínáltak nekik, ám kevés az, amelyik megfelel az orosz piac követelményeinek, oda ugyanis a hibátlan, kizárólag első osztályú áru kell. Nekik is nehéz dolguk van, mert az ár nem a legjobb, a minőséget garantálni kell, az orosz pedig válogathat több ország kínálatából, és meg is teszi.
Minden nehézség ellenére azonban a kispiaci család a húsz éve megkezdett úton megy tovább, a gyümölcsök: az alma és a körte mellett zöldségeket is termesztenek, elsősorban fehér- és sárgarépát. Míg kezdetben a távolabbi piacokra is elutaztak, hogy eladják a portékát, mára már otthonról zajlik az értékesítés, igaz, nem zökkenőmentesen, de nem panaszkodnak. Bizakodóan teszik a dolgukat, kihasználva minden pályázat adta lehetőséget a korszerűsítésre, gyökeret verve Kispiacon, és azt remélve, hogy gyermekeik kezébe tudják majd adni a családi gazdaságot. Mindkét lányuk derekasan kiveszi a részét a munkából, az idősebb agrár és vidékfejlesztési egyetemre jár, aminek remélhetően itthon veszi majd hasznát. Fehér hollóként Magyarországon szerezve tudását, itthon fogja azt kamatoztatni. Generációról generációra szállhat a gyümölcsészet hagyománya a családban, ugyanis Erika volt az, aki szüleitől hozta és tanulta a növénytermesztést, pár kilométerrel odébbról, a homokos földről, ahol köztudottan jobban szeretnek a gyümölcsfák. De aztán szép lassan a férje, Rezsőis beletanult.
– Fekete földiként mára már jobban ért a gyümölcs- és növénytermesztéshez, mint én! – meséli mosolyogva Erika, aki a munkásokkal együtt válogatja az almát. Mint mondja, a kritérium a 6,5–7 centi átmérőjű az almák esetében, valamint semmilyen sérülés vagy varr nem lehet a gyümölcsön, csak akkor tudják első osztályban eladni az orosz piacra. Olyan még nem volt, hogy ne tudták volna eladni, de vannak emlékei arról, hogy bizony a szüleivel megesett, hogy ki kellett önteniük a földre a rájuk maradt almát. Most már viszont korszerű hűtőik is vannak, de mivel jó a portékájuk, nem is kell azon aggódni, hogy tetemes mennyiség megmaradna. Próbálkoztak gyümölcslé készítésével is, de az nem kifizetődő.
– Ez a gyümölcsészet sok-sok munka árán nőtt ki a földből, dolgoztunk rajta, hogy ez így legyen. Úgy tűnt, ez lesz a megélhetés számunkra. Bár ez az év egy kicsit rázósabb, mint a többi, de reménykedünk, hogy nem marad mindig így. Már a nyáron lehetett sejteni, hogy sajnos idén az almának sokáig a hűtőben kell pihennie, mire el tudjuk adni, de nem gondoltuk, hogy még január végén is az eladással kell foglalkoznunk és az ilyen hosszú tárolás sem tesz jót.
Erikától megtudtuk, a jó alma titka is az, hogy nem szabad tőle sajnálni az időt, nagyon sokat kell vele törődni. Már elkezdődtek a munkák: a metszés, utána majd a gallyat takarítják ki és nincs is megállás egész éven át.
A piros Delicioustválogatták épp, de ezenkívül Arany delicious, Jonagold, Mucu, Granny és Idared fajtáik is vannak, ami az almákat illeti, és azt is észrevették, hogy minden évben másra van kereslet. Idén a piros fajták a kelendőbbek.
Domonkos Rezső szerint az elmúlt év termés szempontjából remek volt, minden bőven termett, de az árakkal nem elégedett.
– Annyira alacsonyak voltak az árak, hogy minden valószínűség szerint a pozitív nulláért fogunk küzdeni az értékesítési nehézségek miatt. A gyümölcs nagyobb része külföldre megy, kis hányada kell csak a hazai piacra – magyarázza a családfő, akitől azt is megtudtuk, hogy a munka legnagyobb hányadát a család végzi, és különösen nagy figyelmet igényel az, amikor a külföldi piac által megkövetelt módon, egyesével kell sorakoztatni kartonpapírból készült ládákba az almát, leragasztva, felcímkézve.
– Az elmúlt években nem találkoztunk azzal a problémával, amivel most, hogy nehéz eladni a termést, állítólag túltermelési válság miatt, ami azt jelenti, hogy egész Európában bőven termett tavaly az alma és ennek hatását érezzük most mi is. Az idei évre ettől függetlenül optimistán tekintünk, csak így lehet. Reméljük, hogy mind növényvédelemben, mind pedig termésben és árakban is sikeresek leszünk – mondta Rezső, aki a jégvédelmi hálóval ellátott gyümölcsösnél folytatta tovább. – Kispiac és Kishomok határánál két hektár alma- és másfél hektár körteültetvényünk van. A jégháló több mindentől is véd: az állatoktól, a naptól, a jégtől, egyedül a fagytól nem tudja megvédeni a gyümölcsöst. A Prosperitati Alapítvány pályázatainak köszönhetően sikerült mindezt kialakítanunk. Először a telepítésre, majd a jéghálóra és az öntözésre is benyújtottuk az igénylésünket, így mondhatom, hogy szinte komplett társfinanszírozásban valósult meg, magyar állami támogatással. Egy ilyen fejlesztés közel százezer eurót igényel. De további ötleteink is vannak, csak a pénzünk fogy el szép lassan, mivel ebben is azért van bankkölcsön is. Ám a fejlesztéseket azért hajtottuk végre, mert szeretnénk, ha a következő generáció, a lányaink is maradnának a gazdaságban!
Télvíz idején az őzeket és nyulakat tartják távol a gyümölcsfáktól, de hamarosan beindul a kinti teendők sora is, addig azonban el kell adni a tavalyi almát, hogy ugyanakkora lendülettel folytathassák tovább a munkát, mint eddig, és hogy okot adjanak a lányoknak az itthon maradásra és a visszatérésre.
Nyitókép: A Domonkos házaspár(M. Mitrović felvétele)
