A legcsúnyább a város ilyenkor. Szürke ködfátyol, az égnek meredező csupasz, élettelen ágak. Az ég is szürke.
Mintha még a házak is sokkal kopottabbak lennének ilyenkor. Meg az emberek is. Úgy tűnik, mintha csak szomorú, gondterhelt arcokat látnék az utcán. Ennél még a zimankó is jobb. A siető, tipegő emberek arca kipirosodik, ha csak tehetik, gyors léptekkel igyekeznek úti céljuk felé, a lábuk alatt ropog a hó, alkalmasint csillámlik, felragyognak a kristályok az előbúvó napfényben vagy a felkapcsolt lámpák fényében. Ezen a télen összefüggő hótakarót csak egyszer láttunk, sokkal több volt a szürke, a se tavaszra, se télre nem emlékeztető nap. Jó volt ez így, mert kevesebb volt a fűtésszámla. Csakhogy...
Bizonyára nem csak a semmilyen időjárás az oka annak, hogy szomorú arcú emberekből több van ma az utcákon, mint korábban volt. A fáradtság, a meggyötörtség és a kilátástalanság fényeit láttam a szemekben. Túl régen tart már ez a mindennapi küzdés a fennmaradásért, a mindennapi kenyérért. Ennek a sokéves küzdésnek nyoma marad az arcokon.
Még csak február eleje van, de az orgonafákon hatalmas rügyek duzzadnak, a kertben a hóvirágok már jó ideje kibújtak, és kinyílt a gólyahír is. Az aranyeső is ébredezik. Felvidít a látványuk.
Van egy ország, a Bhutáni Királyság Nepál mellett, amelyben nem pénzben mérik a GDP-t, hanem a boldogság fokában. Népszámláláskor azt a kérdést is felteszik minden egyes lakosnak, hogy mennyire érzi magát boldognak. Területe körülbelül fele akkora, mint Szerbiáé, mindössze 39 000 négyzetkilométer, és csupán 800 ezren lakják. A sajtó szerint itt csak a királynak van vezetékneve, a születésnapját pedig mindenki ugyanazon a napon ünnepli. A Himalája csúcsai között megbúvó álomországtól szándékosan távol tartják a globalizációt. Vasút egyáltalán nincs az országban, és repülőből is csak kettő, a királyé mindkettő. Az alkotmányukba foglalták, hogy országuk területének 60 százalékát erdő kell hogy borítsa. Aki védett állatot öl meg, annak életfogytiglani börtön jár. A poligámia és a poliandria is engedélyezett. Lehet egy fér nak több felesége, de a nőnek is lehet több férje. A műanyag zacskók használatát 1999-ben betiltották, ugyanebben az évben jelent meg náluk az első televízió meg az internet. Az első mobiltelefon 2003-ban került ebbe az országba. A Kína és India ölelésében lévő ország úgy kívánja távol tartani a turistákat, hogy a beutazásért napi 200-300 dollárt kérnek. A pénz nem jelent nekik semmit, a boldogság a jólétük mérőfoka.
Túl régen tart már ez a mindennapi küzdés a fennmaradásért, a mindennapi kenyérért. Ennek a sokéves küzdésnek nyoma marad az arcokon.
A fentieket olyanok írták le, akik jártak ott. Külső szemlélők. Ez az ország jutott eszembe a mi farsangi mulatságunk kapcsán. Lehet, hogy minket is boldognak és elégedettek látnak, akik csak felületesen szemlélik életünket? A farsang a tánc, a bálok időszaka. S az, hogy tulajdonképpen nem sok okunk van a mulatozásra, esetleg félrevezetheti az idegent. De legyen bármilyen nehéz is az élet, a hagyományok szerint most a vigasság ideje van. A böjt előtt még jól kimulathatjuk magunkat, hogy azután a tavasz ébredésével megkezdődhessen a munka a földeken. A néphagyományok ciklikussága egyfajta egészséges életet diktál. A karácsonyi eszem-iszom után a disznótorok következnek, majd a bálok időszaka, ahol le lehet táncolni a sok felszedett kilót, meg edzeni is lehet a tavaszi munkához.
Még csak február eleje van, de az orgonafákon hatalmas rügyek duzzadnak, a kertben a hóvirágok már jó ideje kibújtak, és kinyílt a gólyahír is. Az aranyeső is ébredezik. Felvidít a látványuk. A természet körforgása, a növények ébredése és élni akarása derűt sugároz. A pihenés, a téli álom után lassan minden felébred, fejlődésnek indul, hogy aztán gyümölcseit, termését megérlelje az arany- sugarú nyár, s gazdagságával az ősz előbb elkápráztasson bennünket, később pedig emlékeztetve az elmúlásra, ráhangolja az embert és a természetet az újbóli téli álomra, a több hónapos pihenésre.
Télűző farsangi mulatságok és tavaszváró rendezvények ideje van. A farsangi fánkoké. A farsangi jelmezek elkészítése kézügyességet, leleményességet és kreativitást kíván, a fánkoké meg tapasztalatot, tudást, hagyományőrzést. Jó étvágyat hozzá!