Dušan Ivetić igazgató (Fotó: Fehér Rózsa)
Az ember legközvetlenebbül egy szűkebb helyhez kapcsolódik: szülőföldjéhez, lakó- és munkahelyéhez, egykori iskolájához – általában ezekről szeretne többet megtudni, és ebből a szoros érzelmi-értelmi kötődésből fakad a vágy a szülőhely múltjának megismerésére is. A globalizálódás feltartóztathatatlan, olykor nehezen megfogható áramlatában épp ezek a helyi értékek és a történelmi hagyományok jelentik a biztos fogódzót, a lelki és erkölcsi támaszt.
Ezeknek az értékeknek a feltárásában, megismertetésében, az azonosságtudat erősítésében felbecsülhetetlen szerepe van a helytörténet ismeretének. Szinte közhely, de igaz: ez az ismeret erősíti a szűkebb környezethez való kötődést, a hajdani örökség és a mai eredmények megbecsülését.
A Forradalmi Múzeum életveszélyes állapotban van (Fotó: Fehér Rózsa)
Magyarországi vidéki települések múzeumai honlapjainak tanúsága szerint tőlünk északabbra nagy becsben tartják ezeket az intézményeket: az épületek gondozottak, a kiállítások remekek, a honlapok profik és frissek. Álljon itt egyetlen példa: a 36 ezres lélekszámú Baja város Türr István Múzeumának hét állandó kiállítása van, ezek egyike a város török hódoltság megszűnte utáni történetét mutatja be.
FORRADALOM UTÁN ROMHALMAZ
Fejek a porban (Fotó: Fehér Rózsa)
A helytörténet, így egy városi múzeum állandó kiállítása is a múltról beszél, de a jelenhez szól. Ezeknek a kultúrintézményeknek a profilját döntően meghatározza az a közösség, ahol működik, működése viszont jelentős mértékben az önkormányzattól függ. Az óbecsei Városi Múzeum hosszú évekig mostohagyerek volt. Két épülete is van, állandó kiállítása még sincs. A Fő utca 90. alatt (a gyermekorvosi rendelővel szemben, a lámpánál lévő sarkon) található Forradalmi Múzeum valamikor Milo néven szállodaként üzemelt, majd 1941 és 1944 között börtön volt, amiről egy emléktábla is tanúskodik. Aztán a hetvenes években itt volt a rendőrállomás, majd az épület kulturális-történelmi értékként az állam védnöksége alá került.
Népművészet, kézművesség és munkásmozgalom egy fedél alatt (Fotó: Fehér Rózsa)
A nyolcvanas években itt kapott helyet a Forradalmi Múzeum munkásmozgalomnak és népfelszabadító háborúnak szentelt állandó kiállítása. Az ezredfordulóra gyökeres fordulatot vett az ország társadalmi és politikai berendezkedése, de még mielőtt a forradalomnak szentelt múzeum nevében és tartalmában is megújulhatott volna, lakat került rá: mennyezete beomlott, és az épületet hivatalosan is életveszélyessé nyilvánították. Régi fotók, szobrok, zászlók képezik az itt található relikviákat, de régi bölcső, nyomdagép, továbbá szákok, horgászfelszerelések, bútorok is porosodnak az omladozó falak között. Dušan Ivetić múzeumigazgató szerint már a központi épület is annyira rossz állapotban van, hogy erről a megroggyant objektumról már teljesen lemondtak.
VÁROSI MÚZEUM ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS NÉLKÜL
A nyilvánosság elől elzárva, porosodva (Fotó: Fehér Rózsa)
Az óbecsei Városi Múzeum a XIX. század végén épült Gerber-házban, a Fő utca 25. alatt alakult meg 1953-ban, egy évvel később pedig útjára indult a négy évtizeden át működő óbecsei művésztelep is. A múzeum gyűjteményét a kezdetekben elsősorban az óbecsei művésztelep alkotásai tették ki, hiszen Milan Konjović, Milan Kerac, Pavle Blesić, Ankica Oprežnik és Ács József munkáiból is maradt Óbecsén. Ma már több mint 16 ezer tárgy van a falak között, közöttük vannak Uroš Predić munkái, XIX. századi portrék és ikonok, valamint a képzőművészeti gyűjtemény mellett a múzeumban archeológiai, numizmatikai, történelmi, etnológiai és egyéb gyűjtemények is vannak. A természettudományi gyűjtemény gerincét a bácsföldvári Antal László magángyűjtő adománya képezi, és nagyjából 600 preparált madár és más állat alkotja. Mivel a múzeumnak se helye, se biológusa nincs, e tárgyak is vitrinekben porosodnak, de méltatlan körülmények között, a nyilvánosságtól távol őrzik a többi tárgyat is, mert egyszerűen nincs hely a bemutatásukra.
Ünnepi pásztorviselet (Fotó: Fehér Rózsa)
Most egyelőre annyira tellett, hogy az önkormányzat támogatásával hosszú évek után végre kimeszelik a két kiállítótermet és az irodákat, tetőt és fűtőrendszert javítgatnak, de az elengedhetetlenül szükséges nagyobb beruházás még várat magára. Ahhoz, hogy az időszakosak mellett egy állandó helytörténeti kiállítása is legyen a múzeumnak, át kellene építeni az objektumot. A projektum kidolgozása kétmillió dinárba kerül, erre szeretnének most pályázni, és ha sikerrel járnak, akkor a megvalósítást már EU-s forrásokból szeretnék finanszírozni. A becslések szerint a múzeum teljes átalakítása 80 és 100 millió dinár közötti összegbe kerülne. Ha megvalósulna a tervük, az igazgató szerint végre a nyilvánosság is megismerhetné Óbecse „személyi igazolványát" – az avaroktól kezdve egészen a kortárs művészetekig.
