Az ablakommal szemben van egy konténer. Mindennap szinte azonos időben, azonos sorrendben érkeznek az emberek és turkálnak a szemétben. Sokukat már látásból ismerem. Tudom, hogy ki gyűjti a műanyag flakonokat és ki keresi az élelmet a szemét között. Azt is tudom róluk, hogy ki viszi haza a száraz kenyérdarabokat az állatoknak, és azt is, hogy ki teszi otthon az asztalra a kukázott élelmet. Legutóbb egy bácsikát láttam, aki a festett tojásokat azonnal feltörte és megette.
Fotó: Gergely József
A világon megtermelt élelmiszer egyharmada a szemétbe kerül. Ez 1,3 milliárd tonna azaz 750 milliárd dollár értékű élelmet jelent. Egyfelől a háztartásokból kerül szemétbe a maradék, másfelől a lejárt szavatosságú élelmiszer is ott végzi. A forgalmazó ugyanis köteles a szavatossági idő lejárta után kivonni forgalomból a kérdéses árut. A világon 842 millió éhező van, a kidobált élelmiszereknek egynegyedével jól lehetne lakatni őket.
A nagy pocsékolást kívánja megakadályozni Christian Schmidt német mezőgazdasági miniszter, aki azt javasolja, hogy szüntessék meg a forgalomba kerülő élelmiszereken a szavatossági időt jelző címkéket. A miniszter szerint semmi értelme a dátumoknak, mert azok csak a gyártó által javasolt felhasználási időt mutatják, s az a tapasztalat, hogy a termék-előállítók bőven a felhasználási dátum alatt jelölik meg a fogyaszthatóságot. Christian Schmidt szerint a szavatossági idő nem más, mint a fogyasztás ösztönzése, ugyanis amikor lejár a csomagoláson feltüntettet dátum, akkor a kereskedelemből kikerül az áru – noha gyakran az még fogyasztható –, a potenciális vásárlónak újat kell kínálni, fel kell tölteni a polcokat.
A német miniszter szerint sokkal jobb lenne chipet rakni a csomagolásra. Ez például jelezné egy színskálán, ha valamilyen elváltozás történik mondjuk a fagyasztott húsban, s a vásárló eldönthetné, hogy megveszi-e a kérdéses csomag húst vagy sem. A kutatások szerint Németországban évente 16,6–21,6 millió euró értékű élelmiszer kerül a szemétbe. Azaz lakosonként a németek évente 200–260 euró értékű ételt dobnak ki, amelynek nagy része feltehetően még fogyasztható lenne.
Franciaországban tavaly törvénnyel tiltották meg az el nem adott élelmiszer kidobását a szemétbe. A nagy élelmiszerláncok kötelesek szerződést kötni a humanitárius szervezetekkel és azoknak adományozni a még ehető élelmiszert, ami meg már nem alkalmas emberi fogyasztásra, azt a takarmányfeldolgozókba kell szállítani. Aki nem tartja magát a törvényes rendelkezéshez, akár 75 ezer eurós büntetést is kaphat.
Nemcsak Franciaországban és Németországban foglalkoznak a kidobált élelmiszer problémájával, hanem már uniós szinten is felmerült a megoldásának igénye. Az Európai Unió területén évente 22 millió tonna élelmiszert dobnak ki, amelynek a felmérések szerint legalább a nyolcvan százaléka még fogyasztható. Ezért az Európai Parlament felszólította az uniós országokat, keressenek megoldást a botrányos pocsékolás megakadályozására.
Szerbiában éves szinten 250 ezer tonna élelem kerül a szemétbe. Tavaly már megkezdődött az élelmiszer-feleslegről szóló törvény kidolgozása, s az ígéretek szerint a választások után azonnal hozzá is fognak annak finalizálásához. Ennek a törvénynek az egyik rendelkezése lesz, hogy a közvállalatok, amelyek főtt ételt készítenek, a felesleget, a maradékot nem dobhatják ki, hanem ki kell osztaniuk mindennap a rászorulók között. Így például az óvodák, az egyetemi étkezdék, a gerontológiai központok, valamint az élelmiszerláncok is részei lesznek ennek a rendszernek, és a kereskedelmi szereplőket áfakedvezménnyel ösztönzik, hogy vegyenek részt ebben az akcióban. A cél, hogy mindenki, aki rászoruló, de nem került fel a népkonyhák listájára, meleg ételhez jusson. Ilyen rendszer alapján üzemel már az ételosztás Kragujevacon. Egy év alatt 13 ezer adag meleg ételt osztottak szét. Néhány évvel ezelőtt civil kezdeményezésként életre kelt Belgrádban az Élelmiszerbank. Ez a szervezet ugyancsak a felesleg begyűjtésén fáradozik.
Szerbiában minden ötödik polgár a szegénységi küszöb alatt él. A kutatások szerint 628 ezer főnek nincs elég pénze a megfelelő táplálkozásra. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy éhezik. Vagy mindennap, vagy csak időnként, vagy nem éhezik, de soha sem lakik jól.
Ha nem dobálnánk ki a rengeteg kenyeret és egyéb élelmiszert, nekik is jutna. Ha Szerbia meghozza a fent említett törvényt, a régióban az első ország lesz, amely az élelmiszer-feleslegről jogszabállyal rendelkezik.
