Rendszeres résztvevői a kukoricatörési versenyeknek, nagy a faluban a fluktuáció, és csinosodott a faluközpont meg a helyi közösség nagyterme – nagyjából ennyit tudtam meg az elmúlt egy-két évben Feketetóról megjelent sajtóhírekből. Azt már a mindentudó Wikipédia írja, hogy a falu az észak-bánsági körzethez, Csóka községhez tartozik, és Kanizsamonostorral alkot egy helyi közösséget. A szerb–román határ közelében, az Aranka partján fekvő település jelenlegi nevét 1888-ban kapta, előtte Czernabara volt a neve.
Ahhoz, hogy Feketóról megtudjunk minden egyebet, amit „hivatalból” tudni érdemes róla, először Csókára visz az utunk, ott Aleksandra Raičević, a helyi közösség tanácsának elnöke sorolja azt, amit ő fontosnak ítél elmondani a faluról, ezek pedig a következők: Feketetó helyi közösségnek a legutóbbi összeírás alapján valamivel több mint négyszáz lakosa volt. Saját bevételi forrásai nincsenek, ezért elsősorban a községi költségvetésből és pályázatokon tud pénzhez jutni. Decemberben 2,6 millió dinárt kaptak a községi büdzséből, amit a helyi közösség nagytermének felújítására fordítottak. Ezt az épületet használják a helyi műkedvelők és az önkéntes tűzoltó-egyesület, valamint a falu polgárai is igénybe vehetik születésnapok, lakodalmak és egyéb családi események megünneplésére, sajnos egyre gyakrabban halotti torokra is.
Nerandžić Gabriella a helyi közösség tanácsának elnökhelyettese, vele már Feketetón beszélgetünk.
Feketetón a lakosság aránya nagyjából fele-fele, és harmóniában élünk egymással. A környékbeli falvakhoz képest itt a legtöbb a vegyes házasság, de mindannyian beszéljük mindkét nyelvet. Én is vegyes házasságban élek, de a gyerekeim perfektül beszélnek magyarul – mondja.
Az iskolában nyolc magyar és öt szerb alsós diák tanul külön, összevont tagozatokon, és hét óvodás vegyes csoportba jár, de ott csak egy szerb gyerek van. Jövőre nyolc vagy kilenc óvodás lesz Feketetón. Orvos hetente kétszer, posta hetente háromszor jön a faluba, katolikus misére pedig minden második héten mehetnek a hívők. Működik a faluban otthonápolási szolgálat, amire nagy szükség van, mivel sok az idős nyugdíjas.
Határzóna, elhanyagolt vidék vagyunk, könnyű megfeledkezni rólunk. Megszokja ezt az ember. A szövetkezet felszámolása nagy csapás volt a falura, de az utolsó két évben különösen sokan mentek el innen, úgy húsz ház áll üresen. Előfordul, hogy idealista elképzeléssel ideköltözik valaki, de aztán csalódottan el is megy. Legutóbb fél évet bírt ki itt egy nő – mondja Gabriella.
Az ő elmondása szerint a helyi művelődési egyesület hagyományőrzéssel foglalkozik, tagjai főleg idősebbek, magyarok és szerbek vegyesen. Az egyesületben nincs ének és nincs tánc, ehelyett teadélutánokkal, kézimunkázással töltik az időt. Legnagyobb rendezvényük a kukoricatörési verseny.
Bicskei Kornélia otthonában fogad bennünket, a 30 éves lány a szüleivel él Feketón. Középiskolába Szabadkán, egyetemre Újvidéken járt.
Hazajöttem. Nem szeretek nagyvárosban élni, de nem szeretnék falun sem maradni. Ha lenne lehetőségem, elmennék. De a falumat nagyon szeretem, szeretek itt foglalkozni a gyerekekkel pontosan azért, mert nekünk nem volt ilyen lehetőségünk. Kacifántos dolog ez. Szerettünk volna a helyi kultúregyesület keretében működni, hiszen ott adottak a feltételek erre, de nem volt fogadókészség a részükről. Ennek ellenére összefogtunk páran, és különféle foglalkozásokat tartunk a gyerekeknek. Mi inkább a hagyományőrzéssel, például aratóünnepség, kreatív műhelyek, ügyességi játékok megszervezésével foglalkozunk. Az én célom az, hogy szélesítsem a fiatalok látókörét, és megismerjék, ápolják a hagyományainkat – mondja Kornélia.
Szerinte nagy gond, hogy nem csak a gyerekek, hanem a fiatalok részére sincs hely, ahol összejöhetnének egy-egy tartalmas időtöltésre, ehelyett arra kényszerülnek, hogy esténként a buszmegállóban trécseljenek. Szerinte kis összefogással meg lehetne oldani ezt – ha már a kultúrházba nem juthatnak be, valamelyik üresen álló házat alkalmassá lehetne tenni erre a célra.
Kornélia elmondása szerint az itteni fiatalokat szerencsére felkarolták a szomszédos falvak, betagosodhattak például a verbicai műegyletbe, és a kanizsamostoriak is befogadták őket, a húsvéti tojásfestési foglalkozást például ott tartották meg. Ez a száz lelkes parányi falu egy helyi közösséget alkot Feketetóval. Itt csupán öt szerb család él, a többiek magyarok.
Barna Károly ottjártunkkor még a csókai képviselő-testület elnökhelyettese volt, ő egyben a VMSZ kanizsamonostori szervezetének az elnöke.
1948-ban elsőként itt alakult meg a Bánságban a Petőfi Sándor nevét viselő magyar kultúregyesület, azóta szinte minden civil tevékenység az egyesületben összpontosul. Augusztusban falunapot ünneplünk, húsvét előtt három falu gyermekének tartottak itt tojásfestő-foglalkozást, és húsz év után a szajániak elhoztak ide egy színházi előadást is. Évek óta itt tartják meg a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület szevezésében a gyermek-néptánctábort is – sorolja nem kis büszkeséggel.
A házak fele üresen áll Kanizsamonostoron. Barna Károly a jövőt illetően nem túl derűlátó: a falunak jelenleg egy iskolás és egy középiskolás diákja van, ők már nagy valószínűséggel nem fognak visszatérni a szülőfalujukba, mert a családi gazdaságok nem tudják eltartani őket.
30–40 évvel ezelőtt ez a falu olyan erős volt gazdaságilag, hogy a volt Jugoszláviában csaknem kétmillió ember vöröshagyma-szükségletét meg tudta termelni. A falu lakosainak egy része Makó környékéről származik, az 1800-as évek betelepítésekor ők hozták magukkal a hagymatermesztés tudását és szeretetét, amit az itt élők is átvettek. Én voltam az utolsó mohikán, de négy-öt éve abbahagytam, mert ezzel az elavult technológiával már nem éri meg hagymát termeszteni – mondja szomorúan.
A faluban főleg idősek élnek. Bálint Ferenc tejtermelő egy kis földdel meg négy tehénnel gazdálkodik.
Ez a négy tehén több tejet ad, mint másnál 15.
Hogy lehet az?
Majd mindjárt megmondom. Jászoltól szokták fejni a tehenet.
Ez mit jelent?
Azt, hogy ahogy eteted, úgy adja a tejet. Jól kell abrakolni.
Más ezt nem tudja?
Tudja, de nem bírja. Nincs takarmánya.
Bálint Ferenc nemsokára aranylakodalmát üli. De nem csak ezért lehet boldog ember: az ő gyerekei itthon próbálnak boldogulni. Ritka dolog ez mifelénk manapság – egy picinyke bánáti magyar faluban különösen az.