Magyarcsernye (Nova Crnja) a közép-bánsági körzetben található azonos nevű község központja. A történetírások szerint a település tipikus példája a XVIII. századi bécsi udvari telepítések során keletkezett falvaknak. Dél-Magyarországról, Szeged és Arad környékéről telepítették. A vidék földesura, gróf Csekonics József 1792-ben hozta be az első telepeseket, 1798-ban Szeged környéki kertészek érkeztek a vidékre. Először a mai falutól dél-nyugatra, Bozitón, 1829-ben pedig már a mai falu területén telepedtek le.
A napjainkban idelátogatóra nagyon pozitív hatást gyakorol a Nagybecskerektől 45 km-re északkeletre, a román határ közelében fekvő kistelepülés. A szombati heti piac, a sok kerékpáros, a határ felé igyekvő traktorok sora jelzi, hogy szorgos emberek lakják. Látogatásunk éppen a vajdasági amatőr színjátszók idei seregszemléjének idejére esett, ez a rendkívüli esemény is éreztette hatását: mozgalmas volt az áprilisi szombat délelőtt a közösségben. Így van ez a hétköznapokban is? – kérdeztük Tanók Tamástól, a magyarcsernyei helyi közösség tanácsának elnökhelyettesétől, a faluriport első riportalanyától.
– Hivatalosan, az utolsó népszámlás szerint 1400-an élünk itt, de ha vagyunk 1100-an, az jó. Szinte 90 százalékban magyar településről van szó. Magyarcsernye községi központ, hat települést ölel fel az önkormányzat, ebben nem mi vagyunk a legnagyobb település, hanem Szerbcsernye: ez egy különlegesség, mi vagyunk ez egyetlen ilyen község Szerbiában. Szerbcsernye nagyon közel van a román határhoz, ezért nem lehet központ. Ötven évvel ezelőtt négyezren laktak Magyarcsernyén, a kilencvenes években csökkent a lakosság 2000–2500-ra. Egyre fogyunk. Mint minden bánáti magyarlakta településről, innen is sok fiatal külföldre távozik. Az emberek többnyire földműveléssel foglalkoznak, van egy olajgyár, negyven-ötven helyi munkással, két kisebb vállalkozó, aki boltot tart, a közigazgatásban dolgoznak még néhányan. Munkalehetőség a környéken sincs – kezdi a település bemutatását a helyi közösség modern, emeletes épületének tágas irodájában, amelyet négy-öt évvel ezelőtt újítottak fel. Ide érkeznek szépen sorban a falu életében tevékeny emberek, idősebbek és fiatalabbak egyaránt. Jól eső érzés, hogy sokan vannak, lelkesen beszélnek arról, ki mivel foglalkozik. Tanók Tamás az utóbbi egy-két év eredményeit sorakoztatja:
– A legfontosabb a kápolna-ravatalozó építése a keleti nagytemetőben, amit ebben az évben fogunk befejezni. A Sárgás sporthorgásztó kialakítása is megtörtént, amire a község pályázott, de a lebonyolításban kivettük a részünket. A házi ápolás területén is sikerült előrelépést elérni, vízelvezető csatornákat alakítottunk ki, utakat, határutakat rendeztünk, a közlekedésbiztonságot növeltük, az ifjúsági otthon javítottuk, a tűzoltóotthon melletti épületet felújítottuk, amelyet a kézimunkaszakkör és a női szervezet fog használni. A kultúrotthon tetőszerkezetét megjavítottuk, a hagyományápoló egyesületnek megvásároltunk egy falusi házat, ezt tájházzá alakítjuk. Diákbuszunk is van, amely szállítja a diákokat Szabadkára, Magyarkanizsára, Zentára, Nagybecskerekre, ez egy nagy sikernek számít. Vasárnap délután 6-kor indul a busz, és pénteken este indul vissza. Mezőgazdasági fejlesztési irodánk működik, a civil szervezetek támogatása jelentős, hiszen 14 civil szervezet aktív. A település méretéhez viszonyítva ez jó, erre is büszkék vagyunk.
Ötvenéves múltra tekint vissza a nőszervezet Magyarcsernyén, 2006-ban Jónás Marika vette át az elnökséget, a kézimunkaszakkör 2001/2002-ben kezdte meg a munkát, együtt jegyezték be a két csoportot. A kézimunkázók munkáját Kormányos Erzsébet irányítja. Április közepén költöztek új otthonukba. Az új székhelyen jó feltételek lesznek a munkához, szövőkeret, a fazekassághoz égetőkemence, korong is rendelkezésre áll.
– Sok mindennel foglalkozunk. A hagyományos kakaspörköltversenyt idén áprilisban nyolcadik alkalommal szerveztük meg. Almás-, tökösbéles-kóstolót tartunk az őszi szezonban, a gyerekeknek Mikuláscsomagot készítünk, mézeskalács díszítéssel is foglalkozunk. A két egyesületnek hatvan tagja van, de ebből elég sokan csupán pártoló tagok. A kézimunkázók a lyukhímzés mesterei, legutóbbi kiállításunkon emellett a nagyanyák hagyatékából válogattunk falvédőket. Szövőtanfolyamra, fazekastanfolyamra járunk, továbbképezzük magunkat, és a megszerzett tudást igyekszünk továbbadni a felnövekvő generációknak. Háziszappant is készítettünk. A kézimunkázásban, a főzésben is fontos a tapasztatcsere, jó kapcsolatokat ápolunk más nőszervezetekkel.
A házi ápolás keretében öt személy kapott munkát, ezt is szeretnénk folytatni. A nyáron fazekasnapokat szervezünk, a testvértelepülésről, Nagyszénásról, Dózsa Györgyről, Bakonycsernyéről is hívunk vendégeket – tudtuk meg Jónás Marikától.
Sportélet is van a faluban: a Roham labdarúgó-, asztalitenisz- és a sakk-klub jól működik.
– A labdarúgás igen közkedvelt, sok nézőt vonz. 1922-ben alakult meg a labdarúgócsapat, és azóta kisebb-nagyobb sikerekkel jelen van a falu életében. Egyre nehezebb, egyre kevesebb a hazai nevelt játékos. Az utánpótláscsapatban jelenleg mintegy 20 fiú rúgja a bőrt. Bajnokságban is fociznak. A nagycsapat most került fel egy rangfokozattal feljebb, a nagybecskereki körzeti ligába. A futballpálya jó, az öltözőt jó lenne felújítani, erre keresünk pályázati forrásokat. Az idősebb szurkolók 30-40 éve kijárnak buzdítani a csapatot, s most, hogy a fiatalokat is beneveztük, a testvérek, apukák, nagyapák járnak szurkolni – meséli Hódi Ernő, a klub elnöke, aki földművelésből él, de a civil életben is aktív, a faluvezetésből is kivette a részét. Megtudom, a csapat nem csupán a sportra koncentrál, a júliusi nagyszabású falunapkor a főzőverseny, a koncert a focipályán zajlik.
Fazekas Tibor az asztaliteniszklub büszke elnöke és játékosa is egyben, ő sem panaszkodik: – Három csapatunk fut a különböző ligákban, van egy női csapatunk, leánycsapat a vajdasági ligában, a fiúcsapatunk a bánáti ligában, az első férficsapat pedig a másodosztályban. Az utánpótlás nagy gond, a feltételek kitűnőek, az edzőállomány is jó. Kikindától Becskerekig nincs sikeresebb csapat. Az Ady Endre Művelődési Egyesületben Hódi Judit és Korom Izabella vezetik a néptánccsoportot.
– A néptánccsoport 2014-ben alakult, és már három csoportban közel ötven gyereket tudtunk bevonzani a kultúregyesületbe. Van egy koreográfusunk, ő a kezdetektől készíti a koreográfiát, egy hónapban egyszer jár ki. A legkisebbek elsőtől a harmadik osztályig, a középső, a Tulipán tánccsoport negyedik osztálytól hatodikig, a nagycsoport, a Százszorszép csoport a hetedik osztálytól középiskolásokig. Amire igen büszkék vagyunk, hogy a fiatalok is hűen járnak táncra. Készülünk a Gyöngyösbokrétára. A népviseletet pályázatok útján tudjuk beszerezni. A Bethlen Alap, az MNT pályázatára is pályázunk. Jó hangú lányaink részt vettek a középiskolások művészeti vetélkedőjén. Egy néptáncest a legnagyobb rendezvényünk, május utolsó szombatján lesz az idén, bemutatjuk a helyieknek az új koreográfiát, és meghívjuk a környező települések magyar tánccsoportjait is. Tánccal, énekkel megtelik a színházterem, ez nagy öröm számunkra – meséli Hódi Judit, aki a földművelés mellett fodrászattal foglalkozik, nagyobb fiuk Szabadkán gimnazista, a zene, a német nyelv érdekli, a kisebbik ötödik osztályba jár, és nagyon szereti a földművelést.
Emellett az Őszirózsa asszonykórus pár éves szünet után ismét készül a Durindóra, színjátszócsoport is működik a kultúregyesületben, és a tűzoltók is aktívak Magyarcsernyén. Képviselőikkel a látogatásunk során, sajnos, nem sikerült találkozni.
A szórványlétben nem jellemző a vállalkozószellem, de Kiss Edvárd fiatal vállalkozó azt hangsúlyozta, hogy ők itt szeretnének maradni, ebben a faluban, és hogy a gazdának kell a munkában példát mutatnia. A nagyobbik gyerekük harmadikos, a kicsi hároméves, itt szeretnék a jövőjüket biztosítani.
– Családi vállalkozásunk 2003 nyarán indult, élelmiszerboltot és állatitápszer-boltot vezetünk. A szüleim kezdték, én folytatom, három üzletünk van, a családon kívül három dolgozót tudunk alkalmazni. Újítunk, építkezünk, szeretnénk átköltözni egy új, modern helyiségbe – mondja, és megállapítja a szomorú tényt, hogy saját generációjából csak két fiú maradt a faluban, a lányok közül öten-hatan talán. Annak idején a tóbaiakkal együtt harmincan voltak egy generációban, most a lánya osztályába tízen járnak. A helybeli Petőfi Sándor Általános Iskolába jelenleg 142 diák tanul.
– 35 évig tanítottam a csernyei iskolában, valóban szívvel-lélekkel. Jóval többen voltunk, és sok minden volt, ami eltűnt mára, például egy gyönyörű könyvesbolt is, ahol mindenféle könyvet, hanglemezt megvásárolhattunk. Párhuzamos osztályok is voltak, sőt egy néhány évig kilenc- tizedik osztály is működött. A diákszínjátszás volt a szívem csücske, szép eredményeket értünk el – meséli Szilágyi Mária nyugdíjas magyartanárnő, akinek a lánya az Újvidéki Egyetem Műszaki Tudományok Karának műemlékvédelmi szakmérnöke, kutatómunkájában a szülőfaluval és környékével foglalkozik. Édesanyja segít neki a kutatásban, emellett a Csernyei Újság állandó munkatársa. Terveiről is szólt:
– A templomkertben van a falu egyetlen szabadtéri szobra, Nepomuki Szent János szobra, Bánát védőszentje, igen rossz állapotban van, és nagyon szeretném, ha felújítanák. A nyolcadikosok ballagása is nagyon szép esemény, legutóbb erről írtam.
Ami még szép lehetne: egészen a közelmúltig élt a májusfaállítás szokása a faluban.
Megalakulása után a Csernyeiek Klubja indította el a Csernyei Újságot, amely a Bánságban a legelső kistérségi újság volt, és több mint 20 éve jelenik meg rendszeresen. A sor végén a klub elnöke, Halász György foglalta össze a legfontosabb tudnivalókat a lapról.
– Az volt a gondolat, hogy hozzuk össze a csernyeieket, bárhol is élnek a világban, a Csernyei Újság legyen egy kapocs, amely összeköt bennünket. Az újság tükre Magyarcsernyének. Eddig 87 lapszám jelent meg, több mint 1000 oldalnyi írás, 2000 képpel illusztrálva. A klubhoz fűződik még a háromkötetes Emlékőrző, és az iskolatemplomról szóló kiadvány. Az újság összeköti a civil szférát. Szinte hihetetlen, hogy a civil életben több mint ezren tevékenykednek, vannak olyan személyek, akik több szervezetben is aktívak. Elmondhatom, hogy öt magyartanár dolgozik a szerkesztőségben. Van rejtett erő tehát, de ez a generáció lassan belefárad az írásba. Független lap vagyunk. Sokat kell a pénzek után futkározni, de fontos, hogy minden helybeli ingyen kapja házhoz, és minden klubtagnak, bárhol éljen a világban, ingyen postázzuk.