Tudták, hogy egy sakktáblán tizenháromezer különféle játékot lehet játszani? Önöket is a nagytatájuk, édesapjuk tanította meg játszani? Amikor Rózsa Zsomborral, a Funchesstic! szórakoztató sakkfesztivál szervezőjével beszélgettem, elárulta, hogy néhány év alatt több mint száz gyermeket tanított meg sakkozni Csantavéren, s hatalmas sikereket értek el.
Ugyanezt teszi most már Palicson is, s az Aragóniai Beatrix Sakk Klub megalakulása óta újra Csantavéren és Szabadkán is.
Sokat olvashattunk a Funchesstic!-ről, a Sakkozni Akarok!rendezvényről, a Sakktivityről. Mit tudhatunk Rózsa Zsomborról, azon kívül, hogy szívvel-lélekkel oktatja a sakkot, szervez fesztiválokat?
– Szabadkán születtem, az Ivan Goran Kovačić Általános Iskolába jártam, s már akkor kapcsolatba kerültem a sakkal. A testvérem hexasakkozó volt, ami egy nagyon összetett játék, és sokáig azt hitték, hogy ez lesz majd a sakk jövője. Tehetségesnek gondoltak engem is, gyorsan átirányítottak, hogy hexasakkozó legyek. Sajnos ez azonban nem bizonyult Szabadkán maradandónak. Amikor kiütött a háború, akkor ez a klub is megszűnt, de világviszonylatban sem volt átütő sikere a hexasakknak. Később a Politechnikai Középiskolában a magasépítészeti technikumban tanultam, majd az Építőmérnöki Karon végeztem mérnökként vízépítészeti szakon. Mivel mérnökként nem találtam munkát, Csantavéren egy tanári állást vállaltam el, fizikát kellett tanítani. Úgy volt, hogy tíz napig kell helyettesítenem, s majd találnak mást. Öt évig maradtam végül ott. Fizikaórán az optikát tanultuk, a tükröket, és kísérlettel akartam bemutatni a gyerekeknek, hogy a távolság ugyanakkora a tükörben, mint a másik oldalon, s ezt a sakktáblán a legegyszerűbb szemléltetni. Ekkor azonnal négy-öt gyermek jelezte, szeretne sakkozni.
Ez év végén volt, szeptemberben tértünk vissza rá. Három táblával és nyolc gyerekkel elindult a foglalkozás. Novemberben elmentünk az első versenyre. Egy hónap sakktanulás alatt a gyerekek eljutottak odáig, hogy a középmezőnyben fejeztünk. Ez volt az igazolása annak, hogy ezt folytatni kell. Néhány hónapra rá a szabadkai városi bajnokságon csapatban már másodikak, a lányok pedig elsők lettek. A semmiből indultunk, s csak azért mentünk a versenyre, mert sakktábla volt a nyeremény. A tíz táblát meg is nyertük, s évről évre megnyertük a városi bajnokságokat, jeles sakkeseményeket, és négy év után Csantavéren már 150 gyerek sakkozott. Egy rendezvényt, a Sakkozni akarok!-ot is Csantavéren szerveztem meg, s ott szerveztük meg az első villámcsődületet, vagyis a flashmobot. Azt is elértük Csantavéren, hogy az első olyan iskola lett, ahol rendes tantárgyként lehetett választani a sakkot. Csaknem száz gyerek választotta tantárgyként a sakkot. A Sakkozni akarok! pedig az első akkreditált rendezvény volt, amelyért pont járt a felvételin például. Aztán ez egy tollvonással abbamaradt, olyan kedvezőtlen ajánlatot tett az iskola, hogy kénytelen voltam más állást keresni. Nagyon nehezen éltem meg ezt a döntést.
Azóta Palicson tanít, ahol szintén nem volt sakk, amikor odakerült.
– Palicson nagy szeretettel fogadtak, de mindent elölről kellett kezdeni, viszont itt dinamikusabban ment a dolog. Amikor megjelentem, s mondtam, hogy van sakkozási lehetőség, mindjárt negyven gyerekkel kezdtünk el dolgozni, és folyamatosan kezdtek jönni az eredmények.
Jelenleg öt osztálynyi gyerek sakkozik tantárgyként, emellett vannak, akik csak szakkörként választották. Palicson is rendeztünk egy Sakkozni akarok! versenyt, s erre felfigyelt Polgár Judit. Ekkor felkerestem, tud-e bármi módon segíteni bennünket, mert az előző rendezvényeket főleg pénz híján szerveztük meg. Polgár Judit akkor hozzájárult tárgyaival, s ezeket elárvereztük, így tudtunk fedni költségeket, s minket ezt követően a világ legjobb női sakkozója partnerként kezelt. Megtörtént később a Sakktivity, Palicson tehát még egy új rendezvény bekerült a programba, a Sakkozni akarok! viszont eltűnt. Ennek több oka van, sajnos az egyik szervező úgy gondolta, hogy kisajátítja a versenyt, tulajdonképpen elvették tőlem. Valójában nem bánkódtam, mert tudtam, hogy a Sakkozni akarok! egy evolúciós folyamata volt annak, aminek most meg kellett születnie, s az pedig a Funchesstic!.
Mivel foglalkozik szabadidejében? Amikor épp nem sakkozik és sakkfesztivált szervez…
– Nagyon szeretem a designt. A fesztiváloknak az arculatát én tervezem, posztereket rajzolok. Nagy rajongója vagyok más társasjátékoknak, gyűjtöm is őket, imádom ezeket a szabályrendszereket, amiket ezek a játékok kínálnak, mindemellett, valamikor zenei szerkesztőként is tevékenykedtem. A fesztiváljaimon egy állandó pont az is, hogy folyamatosan egy zenei kivetítés is van, témában és stílusban is összeválogatva. Minden, ami én vagyok, az összpontosul a Funchesstic!-ben. Van ez a művészeti vonalam, a szórakoztató, az oktató, a jótékonyság, hogy összehozzam az embereket, mert nekem ez vesszőparipám. Az összetartozás népszerűsítése. A sztárok meghívásával is ez a célom.
Igyekszem a tehetségeket is megmutatni. Akik énekeltek, felléptek, kiállítottak, mind-mind kiemelkedő tehetségek. Lehetőséget kell nekik adni, s én egész évben keresem őket.
Milyen változásokat tapasztalhatunk azoknak a gyerekeknek a fejlődésében, akik sakkozni kezdenek?
– Polgár Judit kidolgozott egy módszert, ahol a sakk egy eszköz, ami által a gyerekek tanulhatnak. Ha a gyerekek csak sakkoznak, ez a tevékenység több mint hatvan képességet fejleszt náluk.
Ki lehet emelni a logikai, a stratégiai érzék, a szervezőképesség, az absztrakt gondolkodás, a figyelem fejlődését, de amit külön kiemelnék, az a problémamegoldó képesség. A gyerekek ezt a képességüket elveszítették, mert mindent készen kapnak. Ha egy gyerek matematikából vagy fizikából nem egy olyan feladatot kap, amit már begyakorolt, nem tud vele mit kezdeni. Ismeri a képletet, tudja, hogy kellene az kiszámolni, de a kettőt nem tudja összerakni. Sajnos itt tartunk. A sakk az, ami ezt a problémamegoldó képességet fejleszti, s egy sakkozó gyereknek ilyen akadályai nem lesznek.
A sakknak óriási a nevelő hatása is, sokkal türelmesebbek a sakkozók, és tudják azt, hogy tanulás nélkül nincs eredmény, hogy nem készen kapnak mindent. Ha valami fontos a mai digitális korban, amikor a gyerekek mindent készen kapnak, az az, hogy lássák a fejlődés útját. A sakkban van a jövő, akkor is, ha ez egy ötezer éves játék.
Hány éves korban érdemes elkezdeni sakkozni tanítani a gyereket?
– A gyerekek négyéves koruktól sakkozhatnak, amennyiben már ismerik a számok fogalmát, tisztában vannak a nagyságrendekkel. De nem azonnal sakkozni fognak, a sakknak nagyon bonyolult a szabályrendszere. Ezt rázúdítani egy ovisra, ijesztő lehet, ezt fel kell építeni. Sokszor a szülők megvonják a vállukat, hogy már három hónapja sakkozik a gyerek, és nem ismeri még ezt és ezt az elemet. Én úgy oktatom a sakkot, hogy elemeire bontom. A gyerekeknek lecsupaszítom, előbb megtanulunk egy bábot, és azzal több játékot, de közben megtanulja azt, amit később a sakkban fel tud majd használni. Hétéves korig ezeket az elemeket kell tanulnia, és aztán egységében elkezdhet sakkozni. Biztosan van, aki már tud sakkozni hatévesen, azok a kivételes tehetségek.
Polgár Judit elkészítette a sakkjátszótér rajzfilmsorozatot, ami minden bábot, elemet elmagyaráz a gyerekeknek, festészeten, játékon keresztül vezetjük be a sakkos környezetbe, ezt követően lehet tudományosabban terhelni a gyerekeket.
Egy évet kell várni a következő Funchesstic!-re. Lesz ezen kívül még sakkos rendezvényük?
– Valójában elárulom, hogy nekem négy rendezvény az álmom. Minden évszakra jusson egy sakkrendezvény Vajdaságban. Az a nagy gondom, hogy ezt nagyon nehezen tudom anyagilag lefedni. S nagyon nagy összefogás kell, hogy ilyen rendezvények összejöjjenek, s az meg nagy energia. Az elképzelés az lenne, hogy tavasszal lenne a Funchesstic!, nyáron lenne a Sakk-karaván, egy olyan rendezvény, ahol magyarlakta településekre megérkezne egy sakkos és bemutatókat tartana, egész nap szabadon lehetne játszani. A sakktáblán 13 ezer játék játszható, a gyerekek akár több száz játékot ki tudnának próbálni. Aztán ősszel lenne a Sakktivity, a világsakkfesztivál részeként, ami egy merőben más rendezvény, és lenne egy téli vetélkedő, amit egy klubban képzelek el, akár szintén ismert személyekkel és középiskolás csapatokkal, ahol sakkozni kellene, de időközben műveltségi kérdéseket kellene megválaszolni, hogy meglegyen a lépésjog. Egyszerre kellene nagyon műveltnek lenni és nagyon jól sakkozni.
