A magyar népdalok és versek legtöbbször megénekelt folyója a Tisza. 1920-ig a legmagyarabb folyónak is nevezték, mivel teljes hosszában a történelmi Magyarország területén folyt. Mondják szőkének, vadnak, zavarosnak, kanyargósnak, ilyenként szeretjük minden más folyónál jobban. A horgászok szerint nem becsüljük eléggé ezt a természeti kincsünket.
Hatalmas víz a Tisza, óriási kincsesbánya. Aki mellette él, már ismeri az áramlástani törvényszerűség alakította tulajdonságait: a kanyarok külső ívén mélyebb, sodrósabb vizet, agyagos, meredek partoldalakat és partvédő kövezéseket találhatunk. Minden mederalakulatnak megvannak a haltartó helyei és a rablóhalak tanyái, amelyeket a helyi horgászok és halászok pontosan ismernek.
Harcsa a horgon (Fehér Rózsa felvétele)
A 65 éves Neustadter István habár már nyugdíjas, egy elektromechanikai műhelyt vezet Óbecsén. Több mint fél évszázada horgászik, csónakjával télen-nyáron lejár a folyóra. A napokban vele tartottam én is, a 71-es kilométertáblánál, az óbecsei üdülőteleptől 3 km-re horgonyoztunk le. Ez a Tisza-rész romantikus fekvésével, a környéken tanyázó gólyapárokkal, gémekkel, sárgarigókkal, vadgerlékkel és sok más, szebbnél szebb madarával igazi paradicsom a természetimádóknak. Partjai szép gyümölcsöket teremnek, sűrű fák és cserjék csábítanak mélyebbre.
– Én szeretek itt lenni, mert a műhelyben egész nap emberekkel foglalkozom és sokat tartózkodom a négy fal között. Ki kell kapcsolódnom. A munkaidő és az ebéd után, öt-hat óra körül kijövök, és csak sötétedésre érek haza.
Az elmúlt ötven évben hogyan változott a halállomány?
– Sok halfajta eltűnt. Nincs már cigányhal, kardkeszeg, jászkeszeg (protfish), elvétve találkozunk kecsegével. Kevés a márna és amur sincs. Most ponty, süllő, harcsa van. Betelepítették a busát, ami nagyon szapora és mindent tönkretesz, mindent föleszik, káros táplálékkonkurense az őshonos halfajainknak.
A madarak között van olyan, amely konkurens?
– A kormoránok, de nem tehetünk ellenük semmit, mert védett faj.
Óbecsénél szépen kanyarog a széles Tisza (Fehér Rózsa felvétele)
Fantasztikus nyugalom van itt. Mi töri meg a csendet?
– Béka, sárgarigó, vadgalamb, vadkacsa vagy fácán. Előfordul, hogy ülök a csónakban, és átúszik előttem az őz, a partról pedig róka figyel. A vízben egér, patkány és vidra is felbukkan.
Mekkora volt a legnagyobb fogása?
– A rekordom egy 68 kg-os harcsa, három órán át tartó szenvedés után tudtam kifogni. 2002-ben 400 euróért kelt el, a vendéglős, aki megvette, a levágott halfejet trófeaként 500 euróért adta tovább.
István gyerekkorában a szomszéd szűcstől kapott erős cérnát meg gombostűt, azzal pecázott. Mára jóformán úri sport lett a horgászás, István botjai mintegy ezer eurót érnek, de vannak ennél drágább felszerelések is. Az egész évre szóló horgászengedély 6000 dinár, az éves tagsági díj 500 dinár. István tehát ma már jó minőségű botokat lógathat a vízbe, és mivel a szabályok szerint legfeljebb hármat lehet egyszerre használni, ennyit helyezett ki a csónak orrába, miután a horog végére könyörtelen mozdulattal lótetűt és gilisztákat szúrt. Fél óra múlva az egyik bot életre kelt, István húzta, feszítette, lazította. A horog végén egy nagyjából kétkilós harcsa lógott. Mituán kimelte a vízből, István szájbilincset akasztott rá, majd zsinórral rögzítve vízbe dobta, így tartotta életben, míg haza nem indultunk. Nem voltam képes odafigyelni a bilincselésre, de később az internet jóvoltából megtudtam: a bilincs pontos és biztonságos használata az, ha a kopoltyúlemez felől átfűzzük a bilincs tompa végét, figyelve hogy a hal légzőszervét ne sértsük meg, kivezetjük a száján, és ott kapcsoljuk össze. István minden bizonnyal így csinálta…
Munka utáni lazítás a Tiszán (Fehér Rózsa felvétele)
Óbecsénél 83 km hosszúságú a folyó szakasza. Valamikor rendkívül gazdag volt horgászhelyekben, de a helyi horgászok szerint mára nem csupán a horgászhelyekből van kevesebb, hanem húsz év elteltével a halállomány is megtizedelődött, a víz pedig sokszor büdös és mindig szennyezett. Óbecse községben négyszáz horgászengedélyt adnak ki évente, István szerint két halász van errefelé, és rengeteg orvhorgász, de a horgászok se a halászokkal, se az orvhalászokkal nincsenek kibékülve. Pár hónappal ezelőtt ez a folyószakasz a Vajdasági Horgászszövetséghez került, amelynél most egy csaknem ötezer aláírást tartalmazó petíció vár arra, hogy az illetékes minisztériumhoz kerüljön. A petícióban a horgászok a gazdasági halászat betiltását követelik.
– A hatóságok nem teszik a dolgukat úgy, ahogy kellene. Fokozottabb ellenőrzésekre, több halőrre és rendszeresebb halasításra van szükség. Nem becsüljük a Tiszát eléggé. Mások pénzt adnak azért, hogy ilyen szép helyre menjenek el lazítani, horgászni, az itt élők viszont alig járni ki ide. Sokan szennyezik is a folyót, tele van flakonokkal, szemeteszsákokkal. A gát is problémát jelent, mivel a gát elzárta a halak mozgásának útját. Erre van műszaki megoldás, de nincs, aki felkarolná az ügyet – mondja.
Ha kifogná az aranyhalat, nem kívánna tőle hármat, csak egyetlen egyet: legyen újra tiszta a Tisza.
