A maradékiak közül sokan mezőgazdaságra alapozzák megélhetésüket (Ótos András felvétele)
Csak keveseknek jut eszébe az a legenda, mely szerint itt hatalmas küzdelem folyt valamikor réges-régen, egyetlen ház maradt épen, s ez a „maradék” szolgált alapul a település újjáépítéséhez, megadva egyúttal annak új nevét is. Amikor ma kimondjuk ezt a nevet, elsősorban a fogyatkozó magyarságra gondolunk, arra, hogy Szerémségben úgy általában, ezen a településen pedig még inkább elmondható: itt lakik a maradék.
Amikor a faluban jártunk, korántsem csüggeteg, a nyelvét, kultúráját, vallását ápolni nem kívánó emberekkel találkoztunk. Éppen ellenkezőleg. Mindenki, akivel beszélgettünk, bevallotta, hogy az utóbbi évtizedekben az itt élő magyarok elhanyagolták saját identitásuk ápolását, az elmúlt pár évben azonban gyökeres változások kezdődtek, melyeknek már most megmutatkoznak az első jelei, eredményei. A kétezer fős település lakosságának ma mintegy egynegyede magyar.
Az utolsó fázishoz érkeztek a katolikus templom építési munkálatai (Ótos András felvétele)
Az oltár felállítása és más beltéri teendők lesznek aktuálisak a következő két hónapban (Ótos András felvétele)
AZ ESKÜVŐRE KÉSZNEK KELL LENNIE
Első utunk Maradékon az épülőfélben lévő Szent Anna-templomhoz vezetett, hogy megtekintsük a munkálatokat és találkozzunk Božidar Lusavec plébánossal. Habár az atya nem beszél magyarul, minden második héten a miséken magyarul csendülnek fel az énekek már jó ideje, ezt kérték a hívők, s a plébános örömmel fogadta az ötletet. Arra számítottunk, hogy reverendába öltözött atya fogad majd bennünket, akivel váltunk néhány szót az új templomról, a jövőbeli tervekről. Tévedtünk. Lusavec atya a többi munkással együtt éppen a belső munkálatokat végezte a templom épületén, falat bontottak, érkezésünkkor félbeszakították a teendőket, megtörölte verejtékes homlokát és beinvitált bennünket a templom mögötti hitoktatóterembe, ahol jelenleg – templom híján – a vasárnapi misék is zajlanak. Az atyát magyarok veszik körül, ők segédkeznek a munkában. Velük is váltunk néhány szót, kissé zavarban vagyok, mivel tudom, hogy a plébános nem érti azt, amiről beszélünk. Később kiderül, a legkevésbé őt zavarja az egész, s hozzáteszi, sajnálja, hogy nem sajátította el ezt a nyelvet, szereti viszont hallgatni, ahogyan a hívők beszélik, s még össze is tudja vetni, mennyire másként hangzik az itteni és a horvátországi magyarok szájából ugyanaz a nyelv. Rátérünk az új templom kiépítésének témájára, kiderül, nagyon kell vele iparkodni, hiszen augusztusban esküvőt kell itt tartani, minden már meg van beszélve.
Božidar Lusavec plébános (Ótos András felvétele)
– A munkálatok utolsó fázisához érkeztünk, még a belső munkálatok vannak hátra, be kell fejeznünk az oltárt és a padlót. Pénzügyi okokból kissé lelassult a folyamat, de bízunk benne, hogy ennek ellenére a következő két hónapban minden elkészül. Augusztus 13-ára esküvőt jelentettünk be, akkorra mindennek késznek kell lennie. Az építési munkálatok 2014. március 5-én indultak, az alapkövet még ugyanabban az évben március 19-én helyeztük le. Ahhoz képest, hogy milyen körülmények között élünk, én elégedett vagyok az építkezés gyorsaságával. Jelentős támogatásokat is kaptunk, tudnunk kell, hogy csak a hívők egyszerűen nem tudtak volna ennyi pénzt előteremteni. Vannak templomok, amelyek egy évtizeden át épülnek, esetünkben ez nem így lesz, ezért elégedettek lehetünk – mondja Lusavec atya.
A templom felépítéséhez egyébként Horvátországból mintegy százezer euró érkezett az eszéki püspökségtől és magánszemélyektől, Németországból is kaptak mintegy hatvanezer eurót. A hívők rengeteget segítettek, anyagilag és kétkezi munkájukkal is, közli velünk az atya. A templom felépítéséhez mintegy 250 ezer euróra van szükség összesen. Elmondja, most megpróbálnak bizonyos eszközöket előteremteni a tartományi oktatási és kisebbségügyi titkárság által is. A miséket addig az 55 négyzetméteres hitoktatóteremben tartják, két hónappal ezelőtt ide is új padok kerültek, de szűkös kissé a hely vasárnaponként, amikor 70–90 hívő is eljön a szentmisére.
– Egy plébános sohasem lehet teljesen elégedett a hívők számával. Ha csak a mai helyzetet nézzük, s összehasonlítjuk a mi istentiszteleteinket más vallások istentiszteleteivel, akkor én elégedett vagyok. A pravoszláv hívőknek ötször ennyi a száma, de csak harmincan vagy negyvenen jönnek össze a szertartásokon. Csak azt szeretném, ha több fiatal lenne a hívők között. Itt szeretnék látni több fiatal családot. Amikor szervezünk valamit a fiatalokra mindig számíthatunk, kivételes alkalmakkor egy-egy esemény lebonyolításába is beavatjuk őket. Nincs meg bennük azonban az az érzés, hogy olyankor is eljöjjenek, amikor nem kivételes alkalomról van szó, s ezen szeretnék változtatni. Érezniük kell, hogy e templom, ezek a misék az övéik – fogalmaz Lusavec atya.
Varga István (Ótos András felvétele)
IDEGEN VÁROSOK, ORSZÁGOK FELÉ...
A legnagyobb gondot a nincstelenség jelenti Maradékon is, nincs elég és megfelelő munkahely. Akik itt maradtak, a mezőgazdaságra támaszkodnak, korábban a dohánytermesztés volt a legkifizetődőbb, ma már inkább a gyümölcstermesztés tűnik jövedelmezőbbnek.
– Maradék mindig is azt a „maradékot” jelentette, akik dacolva a nehézségekkel itt maradtak, megmaradtak. Ma is így van ez. Harminc évvel ezelőtt a fiatalok elsősorban a városokba mentek el jobb megélhetés után kutatva. Azok a fiatalok, akik mintegy tíz évvel ezelőtt szereztek egyetemi diplomát az utóbbi években a kettős állampolgárság adta lehetőségeket kihasználva már elsősorban külföldön, nyugaton keresik a szerencséjüket. Az a baj, hogy legalább hetven diplomás fiatal hagyta már el Maradékot az utóbbi években, pedig sokat jelentenének a képzett emberek a falunak. A lányom is idegenforgalmat tanult, Bécsben kapott munkát. Lehet, hogy Újvidéken is lett volna rá szükség, de óriási a különbség. Egyszer azt mondta nekem: apa, ha én csak tizenöt évet ledolgozom odakint, már sokkal nagyobb nyugdíjam lesz, mint neked – ezt már Varga Istvántól halljuk, aki tagja az egyház úgynevezett gazdasági tanácsának.
Halász Dániel lelkész (Ótos András felvétele)
EGY KIS SEGÍTSÉG KELL A KÖZÖSSÉG LELKES TAGJAINAK
Arról, hogy nem csupán a katolikus hívők körében nagy a várakozás az új templom leendő átadása kapcsán, hanem a reformátusok is készülődnek lassan a jövő évi nagy évforduló megünneplésére már Halász Dániel lelkésszel beszélgetünk. A gyerekek számára továbbra is működtetik a játszóházat és a szerémségi szórványközpont tervei is a megvalósítás irányába haladnak.
– A játszóház 2013 szeptemberében voltaképpen hétvégi óvodaként indult el, a magyar állam jóvoltából aztán 2014 áprilisától rendes délelőtti óvodává nőtte ki magát. Ma már ott tartunk, hogy még tovább szeretnénk bővíteni, 8 és 12 óra között vannak most a foglalkozások, de egész napos óvodává kívánjuk fejleszteni és akkreditálni. Szerbiában ez utóbbi nehézségekbe ütközik, mert a törvény nem ismeri fel az egyházi intézményeket, valahol az állami- és magánintézmények között lógunk mi a levegőben jelenleg. Uniós szabályoknak megfelelő épületet szeretnénk létrehozni, ahol ez az új óvoda működne.
A maradéki református templom (Ótos András felvétele)
A nyári szünet előtt kilenc gyerek járt ebbe a játszóházba, a szám olykor tíz fölé szökkent. Szeptembertől a régiek közül egyesek elmennek, de újak is jönnek, így hozzávetőleg egyformák lesznek az adatok a továbbiakban is.
A parókia tetőterében befejezték a vendégszobák és olvasóterem létrehozását, pontosabban az utolsó simítások maradtak csak hátra. Új projektumba kezdtek: a szórványközpont kialakításába ugyancsak magyar állami támogatással. Az épület az egyház telkén lenne, mivel Magyarország szívesebben támogat efféle kezdeményezéseket, a civil szervezetek esetében nehezebben lehet szavatolni azt, hogy holnap sem szűnnek majd meg, és a munka biztosan gyümölcsöző lesz. E központba kerülne át az óvoda is, menzát alakítanának ki, ahol a környékbeli magyar iskolások étkeztetését oldanák meg. Rendezvényeket lehetne ott tartani, konferenciaterme is lenne. A szerémségi magyarság életét kívánják segíteni egy helyről, egy központból – magyarázza a lelkész. Kevés magyar értelmiségi maradt Szerémségben, ám vannak lelkes emberek, akik tenni akarnak valamit, s támogatásra van szükségük pályázatírások, egyéb adminisztrációs bökkenők terén.
– A tegnapi presbiteri gyűlésen a templomunk külső és belső felújítása mellett döntöttünk. Jövőre lesz a reformáció 500. évfordulója és itt, Maradékon lesz a délvidéki központi ünnepség. Több száz embert látnánk vendégül. Ez az alkalom is megkívánja a teljes renoválást – mondta el Halász Dániel.
Losonc Szintia tanítónő a maradéki összevont magyar tagozat diákjaival (Ótos András felvétele)
EGY ÓRIÁSI EREDMÉNY
A most lezárult iskolaév 37 év után az első olyan évnek számított, amikor megint lehetett magyar nyelven is tanulni Maradékon. Az összevont osztályt Losonc Szintia vezette. A falubeliekkel beszélgetve elismerő szavakat hallottunk a tagozat működéséről, a lehetőségről, hogy ismét magyarul tanulhatnak a gyerekek. Tudják maguk is, hogy ennek a lehetőségnek a hiánya vezetett el oda: sokan családon belül is könnyebben értetik meg magukat a többségi nemzet nyelvén, a magyar fiatalok egymás között is legtöbbször szerbül kommunikálnak. A változás első jelei már tapasztalhatók, mondják, egyre többször hallani a faluban magyarul viccelődő vagy civakodó gyerekeket. A civakodás legyen a legnagyobb baj, mondja az egyik idős bácsi – ha magyarul vesznek össze, már magyarul békülnek is majd ki.
