Bagolyvár az árvaház udvarán (Banda Irén felvétele)
A szúnyogok ellenére a szabadteret részesítik előnyben (Banda Irén felvétele)
A vendégház bejárata (Banda Irén felvétele)
A grillezőterasz (Banda Irén felvétele)
A vendégház belső tere (Banda Irén felvétele)
Méhkasok a birtok rejtett zugában (Banda Irén felvétele)
A fóliás termesztés az egyik fő foglalkozás (Banda Irén felvétele)
A szántóföldi konyhakertészet is fontos a közösségnek (Banda Irén felvétele)
A mangalicák szinte szabadon grasszálhatnak (Banda Irén felvétele)
A teraszok egyike (Banda Irén felvétele)
Ezek az „eszközök” kevésbé romlandók a gépekhez mérten (Banda Irén felvétele)
Kárpátaljai kiránduláson vettek részt a bácskertesi (kupuszinai) József Attila Általános Iskola szervezésében a helybeli, zombori, csonoplyai, doroszlói és a bezdáni iskolák, valamint a zombori gimnázium diákjai és oktatóik, összesen 47-en. Csíkos Sándor iskolaigazgató a magyar öntudatot gazdagító és növelő programként tervezte meg a háromnapos utat, így a kirándulók nem kerülték meg Ungvárt, Munkácsot, a Vereckei hágót… A diákokat kísérő Banda Irén iskolapszichológusra legnagyobb benyomást szálláshelyük, Nagydobrony tett. A továbbiakban ő mesél élményeiről.
– Őszintén bevallom, hogy kicsit tartottam a körülményektől. Az utazás előtt megtartott rögtönzött szülőin mondtam is a kedves szülőknek, hogy készítsék fel a gyerekeket a pottyantós klotyóra, na meg a lavórban fürdésre – minden esetre. Szerencsére nem volt szükség erre a fölkészítésre.
Tehát a vártnál jobb körülmények közé kerültek?
– Igen. Nagydobrony egy kicsiny település, néhány kilométerre Csaptól, a magyar–ukrán határátkelőtől. Az első benyomás: óriási szegénység, gazdátlan házak, műveletlen szántóföldek, járhatatlan utak. Fogavesztett idős nép fültől-fülig mosollyal integet az ismeretlen autóbuszban utazó lurkóknak.A falu végén egy kapu számunkra volt tárva-nyitva. Keskeny ösvény. Alig tudott bekanyarodni buszunk. És akkor láss csodát! ÁRVAHÁZ!
Valóban meglepő, egy falucska árvaházat működtet?
– Márpedig így van, és ez a szállásunk! Andi, a 11 nevelő egyike fogadott bennünket. Gyors szobafoglalás, zuhany, majd vacsora és (köz)kívánatomra egy túra az árvaház birtokán.
Összesen 59 leányzó él itt, a már említett 11 igen fiatal nevelővel és még néhány felnőttel, akik zöme férfi, ők végzik a férfimunkákat.
Önellátók, vagy a birtok inkább foglalatosságot ad az árváknak?
– A birtok több hektárnyi (nem jegyeztem meg, hogy mennyi). Számos fóliasátor, amelyekben paradicsomot, paprikát, uborkát, zöldséget, répát termelnek, és még a kapor is kikel. Az egyik fóliában földieper volt, amit már leszüreteltek. Az óriási kertben szintén paprika fog teremni. Kicsiny halastavuk is van. „Karácsonyra mindig akad elegendő hal, mivel a lányok nemigen szeretik a vízben ficánkoló nyálkás állatokat” – mondja Andi. Gyümölcsösükben alma-, szilva-, körte- és meggyfák sorakoznak. Termésükből készül befőtt, lekvár és a maradékból még pálinkát is főzhetnek.
Jószágot is tartanak?
– Naná! Mangalicák szaladgálnak a tágas akolban. Két kecskegida egy górészerű faházikóból kandikált rám rémülten. A pónik még reggel álmosan, tántorogva jönnek ki az istállóból. Andi említette, hogy szeretnének szakembereket szerezni egy lovasterápiás foglalkozásra. Mindjárt eszembe jutott kolléganőm, Jasmina, aki pont ezt űzi Zomborban. Földrajzilag rossz helyen van, na meg a nyelvet sem beszéli. Viszont valamilyen együttműködési dolgot ki lehetne majd eszközölni ezen a vonalon. Foggal-körömmel kell majd érte harcolni. Aztán boci-boci tarka is van a birtokon, kb. 10 darab. Ők adják a friss tejet a reggeli kávénkhoz. Néni hozza üvegkancsóban a még meleg tejet. A hacienda egyik eldugottabb sarkában méhkasok, mivel van itt mindenféle mezei virág, amiből finom, minőségi mézet lehet kipörgetni, miután a méhecskék szorgosan összeszedték a nektárt.
Saját pékséget is működtetnek. Ott sütik a kenyeret, cipót és mindenféle sütiket. Minden termék, amit nem használnak el, eladó. A holland fő donátor mellett ez a fő bevétel, amiből félig-meddig önellátók.
Kik dolgoznak a mezőgazdaságban és állattenyésztésben?
– Természetesen a lányok! Azok a lányok, akiket az utcáról szedtek össze, vagy emeltek ki borzalmas családi fészkekből, vagy egyszerűen a szülők azzal kísérték ki őket aznap a kapun, hogy iskola után nem kell visszajönniük! Tini lánykák, hajnalban már a sáros cipőt veszik le lábukról és helyezik fel a kinti cipőtartóra. Sietnek a konyhára, készíteni a vendégeknek a reggelit. Varroda is működik az árvaházban, szövőszékkel. A régi mesterséget lehet itt elsajátítani. A mezőgazdasági gépeik nagyon elavultak. Másodkézből kapták őket a hollandoktól. Többet vannak javításon, mint a földeket, de így is megéri.
Jó, ez volt a környezet. De milyen körülmények fogadták a csapatot, amiről már elmondta, hogy meghaladták az elvárásait?
– Különálló vendégház, 2 és 3 ágyas szobákkal. A fürdőszobák tágasak. Szappan, tusfürdő, hajsampon, steril fogkefe és fogkrém, három törölköző minden vendégre. Andi kissé szégyenkezve vallja be, hogy Ukrajnában nem szokás a szúnyogirtás, így a vérszívóktól nem lehet megszabadulni. Ezért minden szoba kapott egy csomag szúnyogriasztó tablettát, és ezeket helyezhettük be a konnektorokba illesztett párologtatókba.Az előcsarnokban hűtőszekrény, telis-tele vízzel, üdítővel. Kávéfőző, vízforraló… kávé, tea, kapucsínó, cukor… poharak…
Az étel is pazar. Párolog a májgombócos húsleves, csibepörkölt, gazdag vegyes saláta, és természetesen egy-egy szelet süti desszertnek. A reggeli szintén gazdag, mindenféle felvágott, házi földiperlekvár, vajacska.
A bennlakók szórakozhatnak is, vagy csak a munka vár rájuk?
– Labdázhatnak például, van itt kerítéssel körülvett focipálya, játszótér fából faragott játékelemekkel, mini medence, veranda, ahol grillezni is lehet. A birtok kapuhoz közeli részén egy önálló épület áll, ahol a 18 év fölötti lányok laknak.
A nagylányokkal nincsenek problémák?
– Szigorú szabályok működnek, mindegyik fél betartja őket.
Honnét az ötlet, hogy egy eldugott falu árvaháza vendégházat működtessen?
– Évek óta működik a Határtalanul projekt, amire az anyaországon belül és kívül levő iskolák pályázhatnak – a cél: minél jobban megismerni az ősi Nagy-Magyarországot. Ilyenkor kell a szállás. Viszont a nagydobronyi árvaház valahogyan nem fedezhető fel a térképen. Elbújik! Inkább más, hangzatosabban csengő nevet viselő helyeken keresnek szállást. Pedig ez az a hely, ahol a befektetett pénz tökéletes helyet talált! Ez maga egy kibuc! Nem kell a Szentföldig vándorolni, hogy ilyen gyakorlatias, munkaalapú közösségre leljünk! De nevezhetjük akár kolhoznak is. Lényege, hogy működik, fenntartható és jó benne lenni!
