Sokan találgatják, hogy mire készül a nemrég megválasztott amerikai elnök, miután januárban beiktatják hivatalába. A Donald Trump terveinek kifürkészésére vállalkozók nincsenek könnyű helyzetben, hiszen a kampányban temérdek (ellentmondásos) ígéret, közlés és frázis hangzott el. Azok egy része nem illeszkedik a programjába a kiszámíthatatlanságáról is ismert előző, s leendő államfőnek, aki a világ vezető hatalmának irányítását veszi át. Utoljára, mivel harmadszor nem indulhat az elnöki posztért.
Könnyen megtörténhet, hogy döntéseivel és intézkedéseivel teljesen átalakul hazája politikája, amely a globális rendre is hatással lesz. Tervei, elképzelései megvalósításához szinte minden eszköz a rendelkezésére áll majd. Még a parlament sem akadékoskodhat, mivel a Trump által felügyelt Republikánus Párt adja a többséget az alsóházban és a felsőházban is. Hogy sikerül-e elhoznia az aranykort Amerikának, amit győzelmi beszédében ígért, az kiderül.
Mindenesetre számtalan területen készül újításra, változtatásra. A gazdaságban is. Első mandátuma kezdetén, 2017 elején egy erős gazdaságot vett át, nyomott inflációval, kiegyensúlyozott munkaerőpiaccal és költségvetéssel. Megbízatása lejártakor (2021 januárjában) már sokkal rosszabb volt a helyzet, amelyen hivatali utóda, Joe Biden és kormányzata igyekezett javítani. Ez többé-kevésbé sikerült, olyannyira, hogy az Egyesült Államok gazdasága immár a legjobban teljesít a nagy nyugati országok között. Az USA-ban alacsony a munkanélküliség, a tőzsdeindexek szárnyalnak és jócskán visszaesett az infláció is, amely 2022 júniusában még 41 éve nem látott magasságokba szökött, elérve a 9,1 százalékot. Azóta ugyan a harmadára esett vissza, de a drágulások következményeit még mindig megérzi a lakosság. A fogyasztói árak jelenleg átlagban húsz százalékkal magasabbak, mint Trump első elnökségének befejező szakaszában voltak.
A szövetségi kormány költségvetésének hiánya és az állam adóssága is sokkal magasabb a négy évvel ezelőtti időszakhoz képest. Az új Trump-adminisztráció még csak formálódik, de máris az a hír járja, hogy kormányzati megszorítások jönnek (vagyis elbocsátások, sőt akár intézmények bezárása) a deficit mérséklése érdekében.
Kulcsfontosságú cél továbbá az erőteljes gazdasági növekedés biztosítása (legalábbis a kezdetben) és az ezzel járó új munkahelyek létesítése, részben a nagyvállalatok külföldön termelő egységeinek (részleges) hazatelepülése révén. A növekedést adócsökkentésekkel és egyéb módon is serkentenék. Trump kilátásba helyezte a tizenöt százalékos társasági adót azon cégek számára, amelyek az Egyesült Államokban gyártják termékeiket. A túlóradíjak, a társadalombiztosítási juttatások, sőt még a borravaló adóját pedig eltörölné.
Ezekre az intézkedésekre nem sokáig kell várni. Trump ugyanis már a kampányban kilátásba helyezte, hogy a beiktatása utáni száz napban hozzálátnak az adócsökkentések megtervezéséhez. Elnökségének első hónapjaiban indulna az árcsökkentési hadművelet is. Megígérte, hogy hivatalba lépése napján utasítja az illetékeseket: vessék be az infláció letörésére a rendelkezésükre álló összes eszközt.
A gazdasági problémák, főként pedig a külföldön gyártott termékek ellen vámokkal is védekezne, fittyet hányva a nemzetközi kereskedelmi jogra, amely tiltja az egyoldalú és aránytalan vámpolitikai intézkedéseket. Jó esetben csak tíz- vagy húszszázalékos általános behozatali vám kivetését tartja szükségesnek. Ám a Kínából származó árukat legalább hatvanszázalékos vámmal sújtaná. (Ezekkel a tarifákkal a jelenlegi amerikai vámszint több mint a hétszeresére emelkedne.)
Nem mentesülnének a tehertételtől azok az országok sem, amelyek megsarcolják az Egyesült Államokban készült termékek importját, és azok sem, amelyek nem hajlandóak elfogadni tartalékvalutaként a dollárt. Az utóbbiak százszázalékos vámot kaphatnak a nyakukba, miként az USA-ba importált autók. (A Kínából származók kétszáz százalékost.) Szakértők máris figyelmeztetnek: a gépkocsik esetében ez az elképzelés aligha teljesíthető, mivel megvalósítása példátlan árhullámot korbácsolna. De az alacsonyabb védővámok is az infláció emelkedéséhez vezetnének, s általában minden megdrágulna.
Arról nem is beszélve, hogy az „újítással” fokozódna az USA 2018-ban (vagyis az első Trump-adminisztráció idején) elindított kereskedelmi háborúja a fő rivális, Kína ellen, aminek további kedvezőtlen globális hatásai lennének. Nemcsak Peking részéről kellene válaszlépésekkel számolni, hanem az EU, és más államok részéről is. Esetünkben egyáltalán nem mellékes szempont, hogy ha kevesebb európai áru jut el az amerikai piacra, gyengül az itteni gazdaság és a foglalkoztatottság. Bár Kína jelenleg sebezhetőbb, mint fél évtizeddel ezelőtt (a gazdaságát nyomasztó megoldatlan problémák, a hatalmas adósság és a fenyegető pénzügyi összeomlás miatt), annyi ereje azért még van, hogy visszaüssön.
Az új (és magas) vámtarifákkal a (már fél évszázada romló amerikai) külkereskedelmi mérleg egyensúlyát is szeretné helyrebillenteni a Fehér Házba készülő Trump. Kétséges azonban, hogy (a hazai túlfogyasztás visszafogása és a belső megtakarítás serkentése nélkül) ez elérhető-e ilyen módszerrel.
