A Híd Kulturális Alapítvány szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, Csókán és Törökbecsén bemutatjuk:
SILENTIO TRANSEO a XX. század elhallgatott irodalma
A magyar történelem sötét korszakaiban – mikor embernek maradni is igen nehéz volt – mindig akadtak olyan költőink, íróink, akik morálisan helyt tudtak állni, képesek voltak szólni, vagy épp hallgatásukkal lázadni. Nemet tudtak mondani, nem voltak hajlandóak kisebb-nagyobb kompromisszumokat kötve alkotni és élni. Kimondták a kimondhatatlant. Az előadás ebből az elhallgatott magyar irodalomból kíván keresztmetszetet adni, s a közönség a pódiumestet követően talán már ismerősként köszönt majd olyan szerzőket is, mint – a teljesség igénye nélkül – Márai Sándor, Hamvas Béla, Herczeg Ferenc és Szabó Dezső vagy éppen Sinka István és Utassy József.
Szereplők: Molnár Anikó, Papp Attila
Rendező: Pataki András (Jászai-díjas)
„Csak arról tudunk érvényesen szólni, arról tudunk tanúságot tenni, amihez személyes közünk van, ami húsunk elevenjébe vág. Másról meg talán fölösleges is beszélni. Ez az előadás apró, nagyon személyes élménytöredékek hatására vált olyanná, kívánkozott színpadra abban a formában, ahogy ezt a pódiumesten láthatják, hallhatják. Legkorábbról – kamaszkorom elejéről – egy Herczeg Ferenc-regény, a Pro Libertate! olvasmányélménye tűnik fel az emlékek ködéből, amelyet pár évvel későbbről követ egy személyes találkozás emléke Utassy Józseffel. Középiskolásként egy versmondó táborban válthattam vele pár mondatot. Szó szót követett, s elárultam (eldicsekedtem?) neki, hogy nemrég elmondtam egy kis falu március 15-i ünnepségén a megjelenésekor nagy vihart kavart versét, a Zúg Március címűt. Halk szóval megköszönte. Akkor még nem nagyon tudtam, miért jár ez nekem… Aztán a szóbeli érettségin csodálkoztam el a tanárnő falfehér arcán, amikor Móricz mellett egy Nyírő-novella olvasmányélményét is felidéztem. Ijedten tekingetett a vizsgabiztosra… Félt? Lehet. Pedig a gondolatoktól nem kellene: azokat megismerni lenne jó, és vitába bocsátkozni velük. Úgy leszünk erősebbek – lélekben, szellemben egyaránt.”
Pataki András, rendező (Jászai-díjas)
„Az Élet szent okokból élni akar...” /Ady Endre/
A harangokat el lehet hallgattatni. A szájakra erőszakkal némaságot lehet parancsolni. A papírokat el lehet égetni, az írószereket összezúzni. Életeket is ki lehet csorbítani, sőt el is lehet venni, mint egyik gyermek a másik gyermek játékát. De valamit nem lehet. Az egyetemes igazságot, a hitet, a tudáshoz és az élethez való alapvető emberi jogokat nem lehet beszüntetni. Az estünkben felcsendülő sorok írói egytől egyig fontos igazságokat írtak le nemzetünk sötét diktatúrái alatt, melyek akkoriban gigászi súllyal telepedtek minden ember életére, a rémes hallgatás terhével együtt. És a gondolatok íróinak is sokszor hallgatni kellett, menekülni, vagy ahogy Hamvas Béla írja: „...nem lázadni, vagyis igenis lázadni. Nem írni több, mint írni.”
Papp Attila, színművész
„Hogyan emlékezhetünk olyasmire, amit át sem éltünk? Pedig igenis vannak olyan történelmi időszakok, melyeket muszáj megőriznünk az emlékezetünkben. Vannak események, amiket a közösségnek nem szabad elfelejtenie. Az a feladatunk, hogy ezeket az emlékeket élővé tegyük. Mert az emlékezet nem csak a múltat rekonstruálja, hanem egyben a jövőt is megszervezi. Azok az írók, akiket hallgatásra ítéltek egy sötét történelmi időszakban, akiknek némának kellett lenniük saját jelenükben, ma újra megszólalnak, mert velük építhetünk egy tisztább jövőt.
Molnár Anikó, színművész
Az előadásokra november 25-én, hétfőn, 9.30 órakor Csókán a Művelődési és Oktatási Központban, 12 órakor Törökbecsén a Művelődési Házban kerül sor.
