Az ártatlan szemecskéket látva, a pihe-puha bundát simogatva még a legádázabb lélekben is felébred az érzékenység és a lágyság érzete. A vékony, bégető hangot hallva védelmezői ösztönök kerekednek felül idősebbekben és gyermekekben egyaránt. Még az is a tisztasággal, a jámborsággal hozza párhuzamba a bárányokat, a juhot, aki nem ért a szimbólumtanhoz, a heraldikához. Senkit nem hagy hidegen a látványuk.
Egyébként az egyik legkorábbi és legismertebb keresztény szimbólumunk a bárány. Jézus a Bibliában, Keresztelő Szent János szerint maga az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit az engesztelő áldozatával. A húsvét pedig a hívők legnagyobb ünnepe, amikor az Újszövetség szerint a pénteki keresztre feszítés után a megváltó harmadnapra történő feltámadását ünnepeljük.
Miklós Árpád és az állomány egy része (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
A bárány, a juh a kereszténységhez köthető párhuzama mellett emberemlékezet óta az emberi közösségek egyik létfontosságú háziállata. Elsősorban a húsa és a gyapjúja miatt, de egykor külön értéket képviselt a faggyú és bizonyos vidékeken és kultúrákban a szarva is. A mi síksági tájainkon, ahogy a mezőgazdaság más területével is előfordult, a birkatenyésztés is háttérbe szorult hosszú ideig, de az elmúlt egy évtizedben ismét kezdték felfedezni és értékelni. Ehhez az utóbbi időben az illetékes minisztérium és a tartományi szervek által meghirdetett pályázati rendszer támogatásai is nagymértékben hozzájárultak.
Amikor beszélgetőtársammal, Miklós Árpáddal, a Mikra Coop kft. ügyvezető tulajdonosával megérkeztünk a juhoknak is helyet adó telephelyre, hogy az ágazat helyzetéről beszélgessünk, az elektromos kerítés mögött legelésző csapatnyi jámbor szemű jószág lélegzetvisszafojtva figyelte minden mozdulatunkat. A remény, hogy a lemenő nap sugaraiban majd a reméltnél rövidebb időn belül sikerül igazán előnyös fotót készíteni róluk, egy csapásra elillant, mert egy feléjük közelítő lépés után hirtelen menekülőre fogták.
A Mikra Coop kft. 2002 óta meghatározó része Pacsér gazdasági, mezőgazdasági körforgásának. Kezdetben takarmányeladással foglalkozott, majd fokozatosan bővítette a tevékenységi körét. Jelenleg tíz üzlet, kis és nagykereskedés, fatelep tartozik a szárnyai alá Topolya és a környező községek területén, és hatvannál több család megélhetését biztosítja. Gabonatermeléssel, felvásárlással is foglalkoznak, emellett a termelőkkel szerződéses vetőmag, növényvédő szerek és műtrágya eladásával. Továbbá környékbeli állattartók jószágállományának a törzskönyvezését is végzik.
Kilenc évvel ezelőtt vonták be a működési profiljukba a juhtenyésztést. Árpád 2023 óta áll a cég élén, a topolyai Megatrend Egyetemen szerzett felsőfokú alap-, és mesterdiplomát állattenyésztés szakon. Jelenleg az Újvidéki Egyetem mesterhallgatójaként is ebben az irányban igyekszik tökéletesíteni a tudását.
– Kezdetben nem tudtuk eldönteni, hogy melyik birkafajtával foglalkozzunk, mire van kereslet a szerbiai piacon, ezért az országban megvásárolt Ile de France fajta mellett Magyarországról Romanov tenyészállományt is beszereztünk. Mindkettő fajtának megvan a maga előnye, de hátránya is. Az Ile de France minőséges, fehér gyapjúval és hússzínű bőrrel rendelkezik, a szaporodása alkalmával 1–2 bárány születik. Az anyajuhok a 70–90 kg-ot érik el, a kosok 100–140 kg súlyúak is lehetnek. A fajtának nagyon jó a súlygyarapodása, és egyik legjobb húsformái vannak. Ahogy a nevéből sejteni lehet, a Romanov bárány Oroszországból származik. A gyapja sötét szürkés színű és értéktelenebb, a bárányok, amikor megszületnek, feketék, esetleg kis fehér foltokkal. Méretre kisebb termetű, az anyajuhok 45–55 kg, a kosok 65–75 kg súllyal rendelkezhetnek. Az elléskor 2–4 bárányt ellenek, és egy kicsit gyengébb a súlygyarapodásuk. Vagyis több idő kell nekik, hogy elérjék az eladási súlyt. Ezzel párhuzamosan több takarmány is szükséges a felnevelésükhöz. Hús jellemzői egyébként úgymond nem túl magasak. Korán ivarérettek, és nagyon jó a szaporodásuk. Tehát kezdetben az volt a nagy kérdés, hogy melyik fajtára lesz nagyobb piaci igény. Aztán kiderült, hogy az utobbi időben a fehéreknek, vagyis az Ile de France-nak 50 dinárral drágább is az eladási ára kilogrammonként. Ahogy már utaltam rá, a két fajta teljesen más minőségű hússal rendelkezik. Vagyis az Ile de France az úgymond „húsosabb”, a Romanov pedig inkább a vadhúsra hajaz, már a színe is sötétebb – kezdte a beszélgetést Miklós Árpád, aki elárulta azt is, hogy néhai édesapja, Miklós József, a Mikra Coop egyik alapítója mellett gyermek és ifjúkorában gyakorlatilag automatikusan beletanult a cég vezetésébe, majd 2012 óta volt részese dolgozóként is a folyamatoknak közvetlen közelről. A családot, de a falu közösségét is pótolhatatlan veszteség érte két évvel ezelőtt, édesapja hirtelen halálával, ám Árpád igyekszik tovább vinni, fejleszteni az atyai örökséget. Ebben szerencsére a párja, édesanyja, testvére és családja támogatására számíthat.
– Édesapám igyekezett népszerűsíteni a faluban, sőt szélesebb körben is birkatenyésztést, így például a korábban megszervezett pacséri tenyésztői-termelői találkozó, a sertéskiállítás menetébe is bizonyos idő után bevonta a juhokat. Az egyetem nagyon jó kiegészítő tudást szolgáltat a hatékonyabb állattartáshoz, de ha nekem nem lett volna kézzel fogható tenyésztői tapasztalatom a múltban, akkor sokkal nehezebb lett volna venni az akadályokat és átlátni a folyamatokat. Persze attól még az oklevél megszerzéséhez a tanulás elengedhetetlen, és ezért is igyekszem minél gyakrabban a kezemben forgatni a szakkönyveket. Amiben tanulmányaim során plusz tudást szereztem, az a takarmányozás és az állattartás egy komplex szemlélete – hallhattuk, majd az iránt érdeklődtünk, hogy kilenc évvel ezelőtt milyen formában kezdődött a bárányokkal való foglalkozás.
A farmon közel 230 juhot nevelnek, ebből hatvan Ile de France, a többi Romanov fajta (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
Amikor 2016-ban megindultunk, akkor 20 Ile de France anyajuhra jutott egy kos. Romanov típusból 40-et és 3 kost hozattunk be. A jelenlegi állományszámunk az utóbbi 3–4 évben állandó, ez felel meg az épületkapacitásainknak, a farmon közel 230 juhot nevelünk, ebből 60 Ile de France és 170 a Romanov fajta. Pacsér tájékán nincsenek méretes legelők, mint például a Tisza mentén vagy Bánátban, a környékünkre a szántóföldi termelés a jellemző, ezért is intenzíven tartjuk a jószágokat, épületen belül, etetjük őket az életkoruknak megfelelő takarmánnyal. Emellett minőséges hereszénát, fűzszénát, valamikor silót is kapnak, ahogy gyarapszik a súlyuk, a több hónapos jószágokat már gyengébb minőségű takarmánnyal etetjük. Az itatást automatikus rendszerrel oldjuk meg az ivóvíz hálózatról. Továbbá mezőgazdasági mellékterméket, vagyis kukoricaszárat is kapnak bálás formában, de zabszalmát és szudáni füvet is. Szerencsére a juh nem túlságosan igényes állat, az etetés minősége mellett annak a rendszerességére is odafigyelünk, illetve a tisztán tartásukra – hangsúlyozta beszélgetőtársunk, majd hozzátette, hogy akkor éleződhet ki egyedül a helyzet, ha három, vagy annál nagyobb alom születik.
– Olyankor oda kell figyelni, hogy minden kisbárány megkapja a kolosztrumot, azaz az éltető anyagokban gazdag előtejet – hangsúlyozza Árpád, és azt is elárulja, hogy gyapjúnyírás évente egyszer történik, tavasszal.
– A munkálatot van, hogy megoldjuk házon belül, de olyan is előfordul, hogy külső munkaerőt veszünk igénybe. Ekkor mindegyik juh kap féregtelenítőt, vitaminokat és vakcinát – tudtuk meg, majd az iránt is érdeklődtünk, hogy vajon a lenyírt gyapjúra van-e piaci igény, miután egyre népszerűbbek a nemezből, és a természetes alapanyagból készült termékek, illetve az organikus építészeti szemlélet is kezdi felfedezni a gyapjú hőszigetelő előnyét.
– Az elmúlt években sajnos nem tudtuk egyáltalán hasznosítani a gyapjút, de idén eljutott hozzánk olyan információ, hogy talán lesz valaki, aki átveszi a fehér és minőséges gyapjúját. Ezért reménykedünk azzal a mintegy öt helyi termelővel együtt, akiknek egyenként körülbelül 5-től 20 darab juh jelenti az állományát. A jószág értékesítése 25–40 kg-os súlynál történik. A vásárlóink elsősorban közép- és dél-szerbiai sütödék. Viszont jobban örülünk a vágóhídi értékesítésnek, hiszen abban az esetben jár az eladás után a 3000 dináros állami támogatás. A kereslet egyébként nagyon ingadozó, és minden évben és időszakban változhat, ugyanúgy, ahogy a sertéstenyésztésben is. A pangás azt jelenti, hogy bizonyos időszakokban senkinek sem kell. A szezont a decembertől januárig tartó ünnepkör jelenti, a húsvét előtti időszak, a május 1-jei ünnep majd a 6-ai Đurđevdan, és persze a szerb családi ünnepek, a „slavák” környéke – tette hozzá Árpád.
Nem csak a juhtenyésztés jelene és jövője bizonytalan, de az egész mezőgazdasági ágazat és az állattenyésztés is ingoványos talajon jár az utóbbi időben. Az időjárási körülmények miatt is. Ráadásul Magyarországon felütötte a fejét a rendkívül veszélyes száj és körömfájás járvány, a birkákat is veszélyezteti.
– A sajtóból tájékozódunk mi is, és aggodalommal figyeljük a fejleményeket. Igyekszünk mindenre odafigyelni, nagyon fontos az óvatosság. Egyébként folyamatos társadalmi és gazdasági átalakulásnak vagyunk résztvevői, vagy elszenvedői, és most már néhány éve nagyon bizonytalan a helyzete a termelőknek és a tenyésztőknek. Habár a mezőgazdaság az, ami közvetlenül és közvetve is az emberek élelmezését jelenti, rendkívül ingatag a helyzete. Az állami támogatások, a tartományi mezőgazdasági pályázatok nélkül hiszem azt, hogy nem tudnánk boldogulni. A bárányok utáni eladással 3000 dinár támogatásban részesülünk, illetve a mezőgazdasági minisztérium éves stimulációjában az anyajuhok után, továbbá a törzskönyves juhokra évi 10 ezer dinár támogatás jár. Nem lehetetlen teljesíteni a pályázati feltételeket, és gyakorlatilag ezek a támogatások húzzák ki az ágazatot. Mindent összevetve mi, akik benne vagyunk a mezőgazdasági munkakörben tudjuk, hogy nincs megállás, tenni kell a dolgunkat, ki kell tartani a hivatás mellett.
A jámbor, félénk állatok nagyon kíváncsiak (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
Nyitókép: Az egyik Ile de France anyajuh és báránykája (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
