„Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint.” 1Kor 15, 3-4
Húsvétot ünneplő testvérek a Krisztus Jézusban!
Sokak szerint a mai világunkat az az „erő” határozza meg, amely szerint a személyes döntés és elhatározás fontossága vezetheti világunkat és életünket előre. Ezekben az „én” szerepe a legfontosabb, ahol a saját céljaimat és érdekeimet követve igyekszem mindent és mindenkit az általam elképzelt és hitt helyes irányba terelgetni. Mai világunk, szűkebb és tágabb értelemben vett környezetünk éppen így működik. Egy kicsit kizárásos alapon. Ami nekem nem felel meg, azzal nem foglalkozom, azt kizárom, vagy épp ellenkezőleg, kemény véleményt formálok róla. Nézzük csak meg a világ vagy éppen saját országunk történéseit és eseményeit, ezek alapján történik minden.
Ilyen és ehhez hasonló események sokaságába – az élet már-már megszokott folyásába – nyúl bele az egyházi naptár, amely jelzi számunkra: ünnep van. Ekkor megint elkezdődik az aktuális ünnephez tartozó készülődés és ünneplés, ugyanúgy „szerintem” módon. Mert sokak szerint a hagyományok és szokások ápolása és fontossága felülírhatatlan egy-egy ünnepben. Megjelenik a „kell” fogalma. Ünnepelni kell, tojást kell festeni, ajándékozni kell, ünnepi ebédeken kell megjelenni... A mindenkori ember megváltozik az ünnepben, a lázas rohangálást a látszólagos nyugalom és szeretet váltja fel. Majd elmúlik az ünnep...
Az Írások szerint ilyen nincs. Az Írások arról tanúskodnak, hogy bár készülődtek az ünnepekre, igyekeztek annak tartalmára helyezni a hangsúlyt. Az Írások szerint Krisztus meghalt bűneinkért a golgotai kereszten. És ez éppen azért fontos, mert a golgotai kereszten függő Krisztus-test nélkül nincs húsvét! Az Írások szerint eltemették, hiszen kereszthalált halt bűneinkért. Ebben van a húsvét kulcsa, a lényege. Elhordozta a világ bűneit, benne az enyémet és a tiédet is! Istentől jövő kegyelem és ajándék ez! A húsvétban elsődleges feladatunk ezzel számolni, ezt megérteni. Az Írások szerint feltámadt a harmadik napon. Ez maga a húsvét csodája! Az üresen kongó sír látványa, és annak tudata, hogy a keresztre feszített Jézus Krisztus feltámadásával legyőzte a halál hatalmát, és megnyitotta az örök élet lehetőségét!
Szerintem a húsvét, a maga teljes tartalmával, lehetőség mindenki számára. Hiszen – szerintem – a húsvétot lehet elfogadni és nem elfogadni. Lehet hinni és nem hinni. És bár az „én” nem képes felfogni, mi is történt az első húsvét alkalmával, hittel mégis meg lehet ragadni azt. Ez a feltámadásba vetett hit. Ahol ez a hit életre kel, ott húsvét van, ott feltámadás és örök élet van. Ez adhatja meg számunkra az ünneplésre készülés „jogát”, és az ünneplés lehetőségét. Az, amikor tartalmat ünneplünk, nem pedig magunkat és szeretteinket.
A Teremtő és Gondviselő Isten ajándékozta nekünk húsvét ünnepét. Fogadjuk el Tőle ezt az óriási ajándékot, és ünnepünket igazítsuk a húsvét tartalmához és lényegéhez!
Áldott Feltámadás ünnepét kívánok mindenkinek, hitben, szeretetben reménységben és boldogságban!
Erős Vár a mi Istenünk!
