Idestova egy hónapja, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megválasztotta a 10. elnökét, aki majd júniusban lép hivatalba. Sokan talán meglepődnek, hogy a testület élén a 131 év alatt csak kilencen váltakoztak, holott sokkal feltűnőbb, hogy az eddigi kilenc mind férfi volt, közülük nyolcan európaiak, és csupán az amerikai Avery Brundage volt más kontinens szülötte.
Ázsiai, dél-amerikai és ausztrál sportdiplomata tehát még nem ült bele a NOB első emberének székébe, a 10. viszont két szempontból is rendhagyó választás lett. Nem kis meglepetésre ugyanis a „vezérkar” 97 tagja nem a sokkal esélyesebbnek tartott kettes egyikére, a spanyol ifj. Juan Antonio Samaranchra vagy a brit lord Sebastian Coe-ra adta le a voksát, hanem már az első körben szavazatok többségével a híres zimbabwei úszónőt, Kirsty Coventryt tette meg a legrangosabb sportszervezet első emberének. Kirsty tehát egyben az első afrikai és az első nő is. Egyébként ő a harmadik nő, akit e tisztségre komolyan vettek, hasonló megbecsülést korábban csak a sokoldalú lengyel atlétanő, Irena Kirszenstein-Szewińska és az ugyancsak olimpiai bajnok marokkói gátfutónő, Nawal El Moutawakel élveztek.
A NOB tehát tiszteletben tartott egy íratlan szabályt, amely szerint a II. világháború után az ír lord Killanin kivételével a NOB elnökei többé-kevésbe eredményes sportolók voltak. Coventry hazája első olimpiai érmese volt, aki végül hét ötkarikás éremmel, két arannyal, négy ezüsttel és egy bronzzal zárta pályafutását, közvetlen elődei, Jacques Rogge nagyszerű vitorlázó, Thomas Bach pedig 1976-ban a német tőrvívócsapat tagjaként nyert aranyat.
Az 1983. szeptember 16-án született Kirstyt még aktív sportoló idején beválasztották a NOB sportolói bizottságába, amelynek később elnöke lett. Hazájában 2017-ben választották meg sportminiszternek, aki részt vállalt az ottani labdarúgó-szövetség zűrös anyagi ügyeinek rendezésében, és egy érdekes kitérővel éveken át a Nemzetközi Szörfszövetség főtitkári posztját is betöltötte.
Lehetetlen megjósolni, hogy Covenry az elnöki poszton milyen irányvonalat követ, a legvalószínűbb, hogy a konzervatív politika folytatása mellett dönt, s több mint bizonyos, hogy magától értetődő módon elődeinél jóval több időt szentel a női sport égető kérdéseinek.
A NOB tulajdonképpen eltekint a többi fontosabb sportszervezetben gyakorlattá vált szokástól, hogy az elnök elsősorban az anyagi oldalnak szentel figyelmet, ami például az atlétikában az olasz Primo Nebiolóval, a labdarúgásban a brazil João Havelange-zsal, a sakkozásban Florencio Campomanesszel stb. honosodott meg.
A legérdekesebb a foci legutóbbi tisztségviselői között, hogy Michel Platini kivételével senki sem művelte a sportágat. Havelange röplabdázott, Sepp Blatter hokizott, Gianni Infantino életrajzában semmi sem utal a sportolásra, Aleksandar Čeferin pedig négydanos karatemester, és szenvedélyes motorosként ötször is átrobogta a Szahara sivatagot.
