Domi!
Néhány hónappal ezelőtt reméltük, hogy itthon találkozunk. Itthon, Bácskában, Bánátban. Mert idevalósiak vagyunk. Most már nincs remény, hogy találkozzunk. De nem is szűnt meg, mint egy lehetséges valóság. Te sok valóságot tartalékoltál.
Azt is mondhatnám, hogy valójában nem távoztál. Vagy talán visszatértél. Mert te törött kormánnyal is mindenhová képes vagy eljutni – és itt Tini lányod is segít. És mert nem csak hamvaid maradtak. Maradtak emlékek, maradtak alkotásaid, melyekkel találkozni lehet. Maradtál. Ez segít abban, hogy számítsanak, akik veled összetartoznak.
Ha az írásaidat olvasom, látom, hogy azt is kitaláltad, hogy hogyan játszhatja ki egy költő azt, hogy véget érjünk. Egy versedben ezt írod:
versbe csalni a halált
aztán ottfelejteni
Neked vers volt az életed. Ezt nem szünteti meg a belépett halál. Esetleg egy rímet csatlakoztat. Amit alkottál, tovább létezik, és nagyon fontos része a vajdasági magyar közösség létezésének. Egyik könyvednek, melyet Ottóval írtatok, az a címe, hogy Valóban mi lesz velünk. Fél évszázaddal ezelőtt, amikor megjelent a könyv, ezt nem tudtuk. Nem tudjuk ma sem, hogy mi lesz velünk. De ha továbbra is itt a kérdés, akkor ez azt jelenti, hogy mi is itt vagyunk még. És itt, a te műveid – csakúgy, mint Ottó írásai – azt is mutatják, hogy igazi emberi gondolkodás is alakul köztünk.
Nagyon fontos, hogy született közöttünk egy Domonkos István. Feltárta, hogy hol vagyunk, kik vagyunk, mutatta, hogy valakik vagyunk. És nem csak Vajdaságban fontos, amit Domonkos alkotott.
És most, ha körülnézek az életben is, a versedben is, azt látom, hogy
Mi lenni itten
mi lenni több mint elnökök, vezérek
több, mert mi és Domi
lenni és maradni barátok
Nyugodj békében. Amit alkottál és ihlettél, maradjon meg köztünk. És így te is. Szükségünk van rád.
* Elhangzott április 12-én a bácsfeketehegyi temetőben Domonkos István búcsúztatásán
Nyitókép: Paracky László felvétele
