Július másodikára, szombatra virradó éjjel, 1 óra 40 perc körül a Makijato kávézóban Begaszentgyörgyön öt ember életét vesztette, és több mint húszan megsérültek, miután Siniša Zlatić belépett a kávézóba, és automata fegyveréből lövöldözni kezdett. Először feleségét és barátnőjét ölte meg, majd a többi vendéget vette célba. A gyilkosságot illegálisan beszerzett fegyverrel követte el. A sajtóban megjelent további információk szerint az elkövetőnek több illegálisan tartott fegyvere is volt, de azt is olvashattuk néhány helyen, hogy maga is részt vett törvénytelen fegyverkereskedelemben.
Akárhogy is legyen az említett esetben, akár egy illegális fegyvere volt, amivel megölt embereket, akár több közül is válogathatott, a tényeken nem változtat sokat: emberáldozatok vannak, s meglehet, némileg csökkenteni lehetne az efféle tragédiák számát, ha szigorítana az állam, és komolyabban venné az illegális fegyverek felszámolását célzó kezdeményezéseket.
A statisztika egyértelmű: a hazánkban elkövetett fegyveres bűncselekmények 5–10 százalékát követik csupán el legális úton vásárolt fegyverrel. Hogy hány illegális fegyver van jelenleg az országban? Ezzel kapcsolatos adatokat még a statisztika sem igazán tud mondani, találgatások láttak napvilágot, melyek 200 000 és csaknem egymillió közé helyezik ezt a számot. Az idén eddig 565-öt kobozott el a rendőrség. Ez is sokat elmond arról, hogy társadalmunkban mennyire rendezetlen kérdésnek számít továbbra is az illetéktelen fegyvertartás. Mindannyian tudjuk, hogy a délszláv háborúk is hozzájárultak ennek a számnak a növekedéséhez, nem kevesen tértek haza a frontról „egy kis zsákmánnyal”, melyre véletlenül rátalálva és eljátszadozva akár kiskorúak is kiolthatják egymás életét. Ilyesmire is volt már példa.
A kérdés, okkal, leggyakrabban akkor merül fel, amikor bekövetkezik vagy majdnem megtörténik egy tragédia. Ilyenkor jut mindenkinek eszébe, hogyan „szerezhet” valaki fegyvert, miért nem ellenőrzi ezt a területet jobban az állam. Legális úton természetesen fegyvertartási engedéllyel juthat csupán valaki hozzá, ehhez pedig a következő feltételeknek kell eleget tennie: felnőtt korú, önfenntartó, fegyverkezelési képzést elvégzett személynek kell lenni, olyannak, aki nem büntetett előéletű, nem követett el erőszakos cselekedeteket, nem folyik ellene hivatalból indított bűnvádi eljárás, nem büntették a fegyvertartási törvény vagy a közbiztonságról szóló jogszabály megszegése okán, és nem folyik ilyen eljárás sem ellene. Meg kell az engedély kiállítása előtt vizsgálni azt is, bármilyen módon veszélybe kerülne-e saját biztonsága vagy a körülötte élők biztonsága a fegyverhasználat jóváhagyása esetében.
Szerbiában az engedély nélküli fegyverviselés büntetendő. Az engedélyt azok szerezhetik meg, akik bizonyítani tudják: biztonsági okai vannak annak, hogy fegyvert hordjanak magukkal. A procedúrát saját rendőrőrsükön kezdeményezhetik érvényes személyi igazolvány felmutatásával, a bíróság által kiállított, (büntetett előéletet cáfoló) erkölcsi bizonyítvánnyal, a fegyvertartási kurzus elvégzését alátámasztó igazolással és az illeték befizetésével. Légfegyverek és íjászfelszerelések beszerzéséhez nem szükséges a fegyvertartási kurzus. A folyamat alól felmentik a belügyminisztérium belbiztonsággal megbízott személyeit, nyugdíjaztatott egykori belügyi dolgozókat, a katonaság nyugalmazott tagjait és a tartalékosokat.
A belügyminiszter a begaszentgyörgyi eset után ismét arra szólított fel: mindenki legalizálja padláson és pincében tartott illegális fegyverét, vagy adja át azt a hatóságnak. Mint kiderült, az említett ötszörös gyilkosság egy a kilencvenes évek háborúiból hátramaradt kalasnyikovval történt – az elkövető apja járt a fronton. A miniszter arra figyelmeztetett, hogy az állam határozottabb fellépésre készül, s nem lesz felfüggesztett büntetés ilyen vétségek esetén.
A téma kapcsán megszólított elemzők többsége mégsem a fegyverekben látja a fő problémát. Szerintük az ember húzza meg a ravaszt, s egyébként sem lesz az országban soha annyira idillikus az állapot, hogy egyetlen illegálisan birtokolt pisztoly se legyen senkinél. Abban azonban talán egyet lehetne érteni, hogy a milliós nagyságrendű illegális fegyver számát, kezdetnek, nem ártana százezer alá szorítani. Így legalább azt mondhatnánk, hogy átlagban hazánk minden hetvenedik polgárának van törvénytelen fegyvere. Jobb, mintha minden hetediknek lenne.
