Ha jó tetőt akarsz, a Pék Lacival csináltasd! – hallottam ezt a mondatot sokszor, sok helyen régebben és ma is. Évtizedeken keresztül ez a kijelentés az idősebb Pék Lászlóra vonatkozott, manapság pedig a fiára, aki apja nyomdokaiba lépve továbbvitte a családi mesterséget.
A zentai Pék Lászlónak már a nagyapja, Gyula is ács volt, aki az 1970-es években alapította vállalkozását és volt, hogy 8–10 emberrel dolgozott. Tőle a fia, László 1983-ban vette át a stafétát. Híres ács lett belőle, neve Zentán és környékén fogalom az ácsmesterségben. Ha valaki azt mondta, Pék Laci csinálta a tetőjét, tudták, hogy az egy életen át ki fog tartani. Az idősebb László 2006-ban nyugdíjba vonult, de tavaly bekövetkezett haláláig mindvégig dolgozott, még az utolsó napon is a tetőn volt. Nagyobbik fia, László 2006 óta vezeti a vállalkozást, és öccsével, Attilával együttműködve apjuk nyomdokaiba lépve szintén a megbízhatóságot, a minőséget képviselik.
– Tizennégy-tizenöt éves koromban a téli meg a nyári szünetekben már én is jártam dolgozni édesapámmal – kezdte Pék László – mindent tőle tanultam, tőle lestem el, jó mester volt, a szakmával kapcsolatban minden kérdést meg tudott válaszolni. A legfontosabb tanítása számomra az, hogy semmit sem szabad ráhagyni, a munkát tisztességesen kell elvégezni, addig kell csinálni, míg jó nem lesz. Ezt örök érvényű szabálynak tekintem és ennek tudatában dolgozom – mondta.
Szót ejtünk arról, hogy kevés a szakképzett ács. Azt mondja, Magyarkanizsán és Oromhegyesen élnek mesterek, de nem sokan.
– A topolyai, meg az adai középiskolából voltak már gyakornokaim, de kevés közülük az, aki igazából ezzel szeretne foglalkozni. Nagyon sokat kell dolgozni ahhoz, hogy ebben a szakmában az ember jó mester legyen. Én egyébként géplakatos iskolába jártam, mert akkoriban nem lehetett ácsnak tanulni, és nagyon rövid ideig dolgoztam is Zentán a cukorgyárban, de hamar rájöttem, nem nekem való munka. Míg a gyárban dolgoztam, délutánonként, meg hétvégenként továbbra is apuval dolgoztam, és hamar ott is hagytam a gyárat. A géplakatos szakma azonban a hasznomra vált, jól jön az ácsmesterségnél. Szeretem a precízséget, a pontosságot, és ehhez az is kell. Az ácsszakma titka, hogy sokat kell használni a fejünket. Sok mindent előre fejben meg kell tervezni, ki kell gondolni, és csak utána szabad cselekedni. Az a jó, ha a mester a földön mindent le tud szabni, én egyébként a tető szabását szeretem a legjobban. A legszebb pillanatok természetesen azok, amikor a tető készen van, el van szegve, és mi is gyönyörködünk benne – magyarázza.
Rákérdezek, milyen a jó tető, mire nevetve mondja, hogy az, amelyiket ha már megépítették, szükségtelen hozzányúlni.
– A mérnökök megtervezik, és mi mérnöki rajz alapján készítjük el a tetőt. Az alapján számoljuk ki az anyagot, és úgy visszük az építőhelyre. Csak száraz anyaggal dolgozunk. Egyébként nemcsak tetőket építünk, hanem teraszokat is készítünk, belső tereket is lambériázunk, és Horgostól Óbecséig mi vagyunk a Velux tetőtéri ablakok hivatalos szerelői. Garanciát csak az kap, akinek mi raktuk be a tetőtéri ablakát.
Pék László azt mondja, Zentán nagyon kevés új ház épül, de azért minden évre jut 5–6 nagyobb, 180–200 négyzetméteres tető, amit nekik kell megépíteniük:
– Évente legfeljebb 3–4 új házat építenek Zentán, de mivel Zenta község minden falvában, meg Magyarkanizsán és Adán is dolgozunk, bőven van munkánk. A nyolcvanas években évi 30–35 tetőt is felraktak édesapámék, de hát akkor nagy volt az építkezés. Mostanság sok a javíttatás. Egy tető végül is nagyon sokáig javítható, egészen addig, míg jók a horogfák, míg meg nem eszi a szú. Legtöbb esetben a szegéseket javítjuk, de sokszor alkalmazzuk, hogy megmarad a vázszerkezet, és új cserepet teszünk rá. A minőségesebb anyagból készült tető száz évig is szolgálhat, bontottunk mi már 150 éveset is – magyarázza a mester.
Az utcákat járva úgy tűnik, az új házakra másfajta tetőt tesznek, mint régebben. Ez is divat kérdése lenne?
– A tetők esetében is beszélhetünk divatról. Bánátban hegyesebbet raktak, Bácskában laposabbat, most viszont egyértelműen formájában és stílusában is a mediterrán tetők a közkedveltek. Ezek is laposak, és főleg a földszintes házakhoz illenek. Ezekhez sok esetben terrán betoncserepet használunk, ami hullámos változatban nagyon hasonlít a tengerpartiakhoz. Népszerűek a színes cserepek, kéket, zöldet, feketét, barnát és rusztikus jellegűt is választanak. Magyarkanizsán, Nagykikindán és Óbecsén továbbra is gyártják a cserepet, de a magyarországi cégek nagy erővel törtek be a szerbiai piacra a mediterrán stílusú betoncserepeikkel. Betoncserepet egyébként 60–70 évvel ezelőtt is használtak a vidékünkön, ugyanis régi zsidó házakon is felbukkannak – mondja.
A májusfáról kérdezem. Ki állítja, ki bontja le, mi a szerepe?
– A májusfa állítása régi öregek szokása, azt mondják, szerencsét hoz a háznak meg a tetőnek. Akkor tesszük föl, amikor az első horogfa fölkerül, és akkor bontjuk le, amikor az utolsó cserép is fent van. Ingekkel, törülközőkkel, szalagokkal díszítjük a faágat, és mindezt a ház gazdája adja.
Végezetül még arra is kitérünk, lesz-e kinek továbbadni az örökséget. Lászlónak két fiúgyermeke van, Tamás óvodás, László kisiskolás. Azt mondja, ilyen fiatalon még nem lehet tudni, akar-e majd valamelyik ács lenni, de annyi biztos, hogy már most is szívesen nézik apjuk munkálkodását. Szerinte az a legfontosabb, hogy a fiúk megértsék, ez egy olyan szakma, melyet ha az ember szeretettel és becsülettel végez, akkor megélhetést teremthet vele a családjának.
