Két gyermekem van, egy négyéves és egy másfél éves. Nagyon korán kezdtek beszélni, de még így is végtelennek tűnt az az idő, mire megszólaltak és szavakkal ki tudták fejezni gondolataikat. Ha már akkor hallottam volna a babajelbeszédről, mikor még csak fél évesek voltak, biztosan megtanítottam volna őket jelelni, mert az elmúlt napokban saját szememmel láttam, hogyan kommunikál egy még alig beszélő gyermek babajelekkel, a környezete milyen jól megérti őt, és ez milyen elégedetté és boldoggá teszi a kis pöttömöt.
Homolya Horváth Ágnes felvétele
Az elmúlt hetekben a magyarországi Bulatović- Hajnal Edinával ismerkedtem meg, aki Szegeden éveken át babajelbeszédet oktatott. Edina és családja zentai férje révén augusztusban Zentán tartózkodott, és idősebb gyermekeink elkezdtek barátkozni, így találkoztunk. Mindkettőnknek van egy másfél éves kislánya is, úgyhogy a téma adott volt az ismerkedéshez. Edinának mindkét lánya használta a babajeleket, a nagyobbik természetesen már nem, de a kisebbik a jelenlétemben is mutatta kis kezével, hogy játszani akar, hogy még akar valamit, hogy inni szeretne, hogy almát kér, hogy ott a kutya, és mivel édesanyja mindannyiszor megértette őt, nagyon boldog volt a pozitív visszajelzéstől. Mivel már másfél éves, több mindent szóval is el tud mondani, de a jelbeszédet még aktívan használja. Edina azt mondja, a baba csak addig használja a jelelést, amíg szüksége van rá, amint megtanul beszélni, elhagyja, hiszen beszélni sokkal egyszerűbb és gyorsabb, mint mutogatni.
– A babajelbeszéd csak egy híd a beszéd előtti állapot és a beszéd között. Sokan attól tartanak, hogy a jelelés esetleg hátráltatja a babát a beszédtanulásban, de ez nem így van. A jelelést a mászáshoz szokták hasonlítani, hiszen a mászás is csak egy állomás a járásig, és a jelelés is csak egy lépcsőfok a beszédhez. Nem akarunk egész életünkben mászni, csak addig kell, míg nem tanulunk meg járni, jelelni sem akar a baba, miután már tud beszélni. A jelbeszéd arra való, hogy a gyermekünk már a beszéd előtti állapotban ki tudja fejezni, mit szeretne, mit nem. A babák esetében nagy a kontraszt az értett szókincs és a beszélt szókincs között, sokkal többet értenek, mint amit produkálni tudnak, és ez frusztrációt okozhat. Egy egyéves gyerek szinte már mindent tud a nyelvről, de nagyon kevés dolgot tud egyértelműen megértetni a szüleivel, olyan, mintha egy kicsit be lenne börtönözve saját gondolataiba. Ehhez képest a jelelő gyermek meg tudja értetni a környezetével, hogy éhes, hogy tetszik neki valami, és szeretne belőle még kapni, hogy szopizni akar, tudja néhány állatnak, játéknak a jelét. Így a gyermek azt is közölni tudja, miről szeretné, ha édesanyja beszélne neki. Csak az értheti meg milyen fantasztikus dolog ez, aki használja. Anna, a kisebbik lányom kilenc hónaposan az apukájával hancúrozott, és amikor édesapja abba akarta hagyni a játékot, ő mutatta, hogy még játsszanak. Fantasztikus volt, nem is tudom, ki volt boldogabb, mi, hogy megértettük őt, vagy a kislány, hogy értjük, mire vágyik. Nagyon fontos, hogy a jelet mindig a szó kimondásával együtt mutassuk, hiszen a gyerek nem süket és nekünk nem az a célunk, hogy egész életében mutogasson, hanem, hogy megtanuljon beszélni. A gyerek azt tapasztalja, hogy szülei is beszélnek, és neki is az a célja, hiszen a jelbeszéd limitált kommunikációs forma. Az én gyermekeim is jó példák arra, hogy a babajelbeszéd nem hátráltatja a beszédfejlődést, épphogy segíti. Emma, a nagyobbik lányom nagyon korán kezdett beszélni, és kétéves korára szinte teljesen el is hagyta, és már a másfél éves Anna is kezdi megértetni magát szóban is. Egy rövid, átmeneti időszakban a gyermek ugyanannyi szót használ, mint jelet, majd a jeleket folyamatosan hagyja el, és csak az marad meg tovább, amit nehéz kimondania. A jelbeszéd lenyomata egyébként megmarad a gyermekben a későbbiekben is, és például könnyebben tanulhat idegen nyelveket – magyarázza Edina, aki spanyol kommunikáció szakon végezett, a Szegedi Tudományegyetemen két éven át kutatta a babajelbeszéd elméleti oldalát, jelenleg pedig Barcelonában a Pompeu Fabra Egyetem babakutató laboratóriumában kétnyelvű babák beszédészlelését vizsgálja egy európai uniós ösztöndíjprogram keretében.
Bulatović-Hajnal Edina azt mondja, a babajelbeszéd segít bepillantanunk babánk gondolataiba – Emma és Anna is örömmel használta a babajelbeszédet (Homolya Horváth Ágnes)
Edina azt mondja, a jelek tanítását a babáknál kilenc hónapos korban a legideálisabb elkezdeni, a jelbeszédet akár egy könyvből is meg lehet tanulni, és Magyarországon van is hozzá megfelelő irodalom.
– Legelőször én is könyvből tanultam jelelni. Kismamaként egy babamagazinban olvastam a babák jelbeszédéről, és mivel engem mindig nagyon érdekelt a kommunikáció, vettem egy babajelbeszédet oktató könyvet. Nagyon izgalmasnak tűnt, hogy konkrétan tudok beszélni a babával, mielőtt még elkezdene verbálisan kommunikálni, ezért mire Emma fél éves lett, már tudtam 10–20 jelet. Akkor el is kezdtem tanítani, de egyáltalán nem érdekelte, és hónapok múltak el úgy, hogy azt hittem, teljesen hiábavaló, amit csinálok, míg végre tizenegy hónapos kora körül elkezdte használni őket és 15 hónaposan már mutatta kis kezével, hogy a kutya iszik. Szóban ezt egy 15 hónapos baba általában még nem tudja kifejezni, csak hónapokkal később. Az egyébként, hogy a baba mikor kezd el jelelni, teljesen gyerekfüggő, mint az is, hogy mikor kezd el járni, beszélni. A baba 30–40 jellel nagyon jól tud már kommunikálni, de akár 200-at is megtanulhat, ez mind az anyukán és a babán múlik. Nálunk a férjem is megtanulta a legfontosabb jeleket, meg a nagyszülők is, és ez nagy boldogságot hozott mindannyiunknak. Én annyira hasznosnak találtam a babajelbeszédet, hogy ezt más anyukákkal is meg akartam osztani, ezért egy oktatói tanfolyamon is részt vettem, és aztán Szegeden két éven át tartottam foglalkozásokat anyukáknak és babáiknak. Mondókáztunk, verseltünk, énekeltünk, ölbéli játékokat játszottunk és közben mutattuk a jeleket. Annyira beleástam magam a témába, hogy a Szegedi Tudományegyetemen két évig foglalkoztam a babajelbeszéddel, majd ennek köszönhetően jutottam ki a barcelonai Pompeu Fabra egyetemre kutatni.
Minden kismamának szívből ajánlom a babajelbeszédet, hiszen a jelelő baba nagyon korán rengeteg pozitív megerősítést kap, erősödik a bizalmi viszony és a gyermek egészen pici korban megtapasztalja, hogy érdemes megszólítani a világot.
