Maya hat napig ült egy kórház bejáratánál Spanyolországban, ahova gazdáját vakbélgyulladással szállították és azonnal megműtötték. A kutya addig várakozott kint, míg gazdája ki nem lépett a kórház ajtaján. Hűségének híre a napokban járta be a világsajtót. Sok hasonlóan megható történetet ismerünk, és legalább ugyanennyi szívfacsarót is, amelyben a kutyák vétlen áldozatokként szerepelnek. Az óbecsei menhelyen jelenleg 250 szeretetéhes eb vár gazdira – épp százzal több mint amennyit a menhely elbír.
A szeretet kölcsönös (Fehér Rózsa felvétele)
Amikor kiérek a Kishegyesi út végén lévő menhelyre, 15 kilós száraztápos zsákokat pakol, aztán hasonló súlyú, sőt olykor még ennél is nehezebb kutyákat cipel a karjában az állatorvos színe elé. Minden áldott nap, reggeltől estig az óbecsei menhelyen gondoskodik a kicsapott, megkínzott, lebénult vagy elütött kutyákról. Ha a csaholás óriási lármába csap át, csak kiereszti a hangját, és elnémul a kutyahad. Pedig Kristina Stepanov egy törékeny, fiatal lány, aki gyerekkora óta imádja az állatokat. Azt mondja, ahogy az állatszeretet örökölt, úgy a tőlük való félelem is az.
– Minden a szülőktől ered. Sokszor félti a szülő a gyerekét az állattól, az ilyen gyerek később könnyen fogja bántani is őket. Az állatkölykök megölését is gyakran az idősebbektől tanulják el. A kóbor állatok mindig az emberek miatt kerülnek ki az utcára. Nem kell feltétlenül szeretni a kutyákat, macskákat, de bántani sem kell őket – mondja.
Márpedig Kristina sokszor találkozik megkínzott, sanyarú sorsú vagy akasztott kutyával. Csányi Vilmos neves magyar etológus szerint aki állatot kínoz, az emberre készül, és ezzel Kristina is egyetért. Simon Róbert zentai pszichológus elmondása szerint is az agresszió megfigyeléssel és utánzással tanulható.
– Előfordulhat, hogy a kisgyerek 3–4 éves kora előtt még nem tudja felmérni, hogy hol a határ a szeretet és a kínzás között, de ha a későbbiekben sem tanul meg különbséget tenni a jó és rossz között, és nem alakul ki benne az empátia érzése, akkor könnyen válhat szadistává, akinek élvezetet jelent, ha bánthat, kínozhat másokat. Az agresszor mindig olyan áldozatot szemel ki, aki nem tud védekezni. Ebben az esetben az állatok kínzása kézenfekvő kielégülést nyújthat a számára, mivel azt a törvény nem bünteti vagy legalábbis nem olyan szigorral, mintha azt emberen követné el. A szadistákat már gyerekkorban fel lehetne fedezni, ha a tanítókat, a tanárokat is megtanítanák egy kis pszichológiára. De sajnos nem tudják megkülönböztetni a csak életrevaló, csínytevésre hajlamos gyerekeket a fejletlen személyiségű, szadizmusra hajlamos gyerekektől – fejti ki álláspontját a szakértő.
Az állatkínzásért és megölésért pénzbüntetés vagy egy évig terjedő börtönbüntetés jár, de hiába ismert sokszor az elkövető, az emberek nem vállalják a tanúskodást, így a tettesek szinte mindig megússzák a büntetést. Nemrégiben az egyik óbecsei lakótelepről hoztak el Kristináék egy garázshoz kikötött, rövid láncon, étlen-szomjan tartott, szőr nélküli, sebes kutyát, és épp ottjártunk napján hoztak el ugyanonnan egy újabb veszélyben lévő kutyát. Tudják jól ők is, a szomszédok is, kit terhel ezért a felelősség, hallgatásuk miatt azonban mégsem lesz az esetből soha bírósági ügy.
A menhelyet az önkormányzat köteles fenntartani, de külföldi támogatás nélkül lehetetlen lenne gondoskodni ennyi állatról. Időről időre külföldi önkéntesek jönnek Óbecsére, ők adományokkal és munkával is segítik a menhelyet, most épp két francia lány készít elő külföldi örökbeadásra kutyákat. Franciaországba évente 15–20 kutya kerül ki, ott például adót is kell fizetni utánuk, Ausztriában pedig úgy veszik elejét a túlszaporodásnak, hogy a bejegyzett tenyésztőkön kívül minden ebtartó köteles ivartalaníttatni a kutyáját. Nálunk kevesen áldoznak erre a műtétre, sőt a bejelentett kötelező oltás időszakában is sokan inkább kicsapják a kutyát az utcára. A menhely befogadóképessége 150, ehelyett jelenleg 250 kutya van itt, de ennyi állatról nem tudnak gondot viselni a téli hónapokban, mert nincs elég kutyaház. Az óbecsei menhely tehát nem csak szerető és türelmes gazdik jelentkezését várja a 064/893-1707-es telefonszámon, de olyan személyekét is, akik anyaggal, munkával tudnak segíteni a kutyaházépítésben és a betonozásban is.
Csányi Vilmos szerint a kutyáknak az emberi család a természetes környezetük. Az óbecsei menhelyről rövid idő alatt legalább száz kutyát kellene örökbe adni és egyet sem befogadni ahhoz, hogy a gondozók rendes ellátást tudjanak biztosítani a védenceiknek a tél folyamán. Az örökbefogadókra váró kutyák egészségesek, oltottak, ivartalanítottak és csipeltek, és olyan otthonra várnak, ahol szeretetben, gondoskodásban élhetnek, nem pedig láncra verve. Kristina ebben nagyon szigorú.
