Szélcsend az ágak között

A közelmúltban a topolyai Arcus Környezetvédő Egyesület tagjai oktatótáblákat helyeztek ki a város központjában lévő bank épülete mellett. Arra hívják fel a járókelők figyelmét, hogy a területen lévő fák ágai között erdei fülesbaglyok (Asio otus) telelnek. Kérésünkre Sihelnik József, az Arcus szakembere mesélt ezen madárfaj étkezési és vonulási szokásairól, a mezőgazdaságban játszott szerepükről, és a teendőkről, amelyekkel megóvhatjuk állományukat.

Mit kell tudni az erdei fülesbaglyok telelőhelyeiről?

– A Kárpát-medencében több helyen található erdei fülesbagoly-telelőhely, és azon belül is az Alföldön van a legtöbb. Hegyvidéken nem jellemző, dombvidéken, Magyarországon például a Dunántúlon kisebbek vannak (10 madár maximum). Magyarországon nincsenek akkora telelőhelyek, mint vidékünkön, Vajdaság ebből a szempontból igen jelentős. A világcsúcstartó a kikindai telelőhely, ami sokban hasonlít a topolyai telelőhelyhez, hisz az is gyakorlatilag a város kellős közepén van, és ott is főleg nyírfák és fenyők vannak. Ott 740 egyed volt a legnagyobb telelőszám. A topolyai telelőhely itt Vajdaságban a legnagyobbak közé tartozik, nálunk a csúcs 161 madár volt néhány téllel ezelőtt. Hasonló méretű állomány Temerinben és Bácsföldváron található. Korábban Szabadkán is volt egy nagyobb telelőhely, azonban sajnos ott fakivágás történt.

Mekkora területet ölel fel a topolyai telelőhely?

– Itt az egész központ beleszámít, a Vajdasági Bank épületétől a posta mögötti térig, ahol szintén van néhány példány. Korábban a könyvtár előtt is nagyobb számban voltak, de érdekesmód, mióta megcsinálták az ottani teret a szökőkúttal, és a terület elég forgalmas hellyé vált, azok a baglyok, amelyek az ott lévő egy szál fenyőn napoztak, elhagyták azt a fát, és az utóbbi két télen már egyetlen példány sem volt ott. Ebből is látszik, ha forgalmassá válik egy hely, akkor a baglyok elmennek onnan. Ettől függetlenül a Nikola Tesla utcában lévő zöldséges melletti háznál lévő fenyőt nagyon szeretik, illetve a gyógyszertár udvara egy nagyon frekventált hely. Az ott álló nyírfát nagyon kedvelik, ugyanis ezen fa elszáradt levelei megmaradnak november végén is, és csak az ez után következő szelek szakítják le. Az az egyetlen olyan hely, ahol nyírfán egész télen kitartanak a baglyok. Forgalom ott is van, az emberek járnak arra, megnézik őket, de ez nem zavarja a madarakat, megszokták. A Vajdasági Bank épülete mellett egészen addig vannak a nyírfákon, amíg van rajtuk levél, majd egyre több húzódik át az ott lévő négy ezüstfenyőre. Abból kettő zsúfolásig szokott lenni. A fenyőket nagyon szeretik, mivel az ágaik lefelé állnak, jól zárnak, és így nem éri őket a szél. Egy fán 30–35 példány is megtalálható, úgyhogy azon a részen, ahol a táblák is vannak, nem ritka, hogy 40–50 bagoly is van esetenként. Egyes elképzelések szerint a baglyok azért jönnek be az emberlakta területekre, mert itt melegebb van, viszont a tónál, a faiskola mellett is találkoztunk telelő baglyokkal, és a hőmérséklet mérésével arra a megállapításra jutottunk, hogy maximum egy fok különbséget mutathatunk ki, ami lényegében semmi. Tehát elsősorban nem ez a fő oka annak, hogy a lakott területekre húzódnak, hanem az, hogy szélvédett helyeket keresnek. A Vajdasági Bank épülete mellett csak az északnyugati szél tud betörni, de szeles napokon más fákra húzódnak fel a baglyok, illetve sokan átköltöznek a gyógyszertár udvarába. A gyógyszertár udvarán nagyon jól látszik, hogy a fa csúcsán szeles időben nincsenek, lehúzódnak az alsó ágakra, ahol már szélárnyékban vannak.

OKTÓBERTŐL FEBRUÁRIG

Mikor tartózkodnak a telelőhelyeken?

– A telelőhelyekre októbertől érkeznek a baglyok. Mi október huszadikán kezdjük el számlálni őket, akkor már viszonylag szép számban vannak, de már szeptember végén is megfigyelhető volt körülbelül húsz madár. Ez a szám a tél felé haladva egyre nő. Az idei évben minden valószínűség szerint kisebb lesz a populáció, mivel a költési időszak nem volt túl eredményes. Egyrészt kevesebb volt a táplálék, illetve a másik, amit észrevettünk, hogy nagyon megcsúsztak a költések, az első fiókák már május végén ki szoktak repülni, halljuk a hangjukat, az idén azonban ez elmaradt, júniusban hallhattuk az elsőket, ami viszont érdekes, hogy még augusztusban is hallottunk eleségkérő hangokat eredi fülesbagoly fiókáktól, ami nagyon szokatlan. Valószínűleg több pár is megvárta, hogy a tavaszi, még igen kicsi rágcsálópopuláció picit megerősödjön, és már esetleg a második generáció is szaporodjon, és akkor abból már több táplálékot tudtak magukhoz venni. Az erdei fülesbagoly szaporodása nem függ túlságosan a táplálékkínálattól, ők akkor is, ha rossz év van, három-négy fiókát kinevelnek. Az idén is ez a szám volt a jellemző. Október közepén elsősorban a nyáron is a tájainkon tartózkodó baglyok kezdenek megjelenni, és azután lassan november folyamán érkeznek Európa északi, illetve keleti tájairól (Észak-Lengyelország, Ukrajna), az ottani vonuló állományból. Ezek itt töltik a telet. Jól megfigyelhető, hogy januárban még viszonylag sok madár látható a fákon, és februárban hirtelen elkezd csökkenni a számuk. A mieink azok, akik először elhagyják a telelőhelyet, az északiak jobban ráérnek, mert abban az időszakban az ő hazájukban hidegebb van. Ezt gyűrűzéssel lehetne követni, viszont igen nehéz befogni ezeket a madarakat, és az még nem elég, hogy mi meggyűrűzzük őket, Lengyelországban és Ukrajnában is valahogy be kellene fogniuk a baglyokat, hogy bebizonyosodjon, hogy igenis van mozgás.

Mivel táplálkoznak ezek a baglyok?

– Az erdei fülesbagoly fő zsákmányállata a mezei pocok. Topolyai vizsgálatok bizonyították, hogy egy átlagos évben a téli időszakban is 55–60 százalékban ez szerepel az étlapjukon. Ez természetesen a helytől is függ, a bajsai mintában például kb. 55 százalékarányban vannak jelen, de ott jelentős volt az erdei egerek aránya, mivel az egy bokros rész. Nyári időszakban ez még inkább a mezei pocokra korlátozódik, hiszen az van legnagyobb sűrűségben, az erdei fülesbagoly pedig nem egy olyan madár, amely megnézi, hogy mit fog. Egy rágcsálógradációs évet is vizsgáltunk, akkor a topolyai fülesbaglyok a téli időszakban több, mint 75 százalékban fogyasztottak mezei pockot. Természetesen az ide érkező vándormadarak is a mezei pockokat fogyasztják, ami egy igen jelentős rágcsáló faj; a mezőgazdaságban is, ha rágcsálókárról beszélünk, akkor az elsősorban a mezei pocok számlájára írható, és csak kisebb részben a güzüegérére, de az erdei fülesbagoly természetesen arra is vadászik. Emellett cickányt is fogyaszt, de télen valamennyi madarat is, elsősorban verebeket. Ez olyan esetekben figyelhető meg, amikor vastag a hótakaró, és megszorulnak, ilyenkor több bagoly összefog és próbálják beszorítani a verebeket egy tujába, vagy egyéb sűrű növényzet közé, habár a csoportos vadászat nem jellemző a baglyokra.

EGY TONNA RÁGCSÁLÓT MEGETTEK

Ha jól tudom, elemezték az erdei fülesbaglyok köpetét. Ebből ugye a táplálkozási szokásokról tudhatunk meg többet…

– Nem egyszerű bagolyköpet-elemzés volt, hanem gyakorlatilag az erdei fülesbagoly táplálkozásökológiáját vizsgáltuk, ami igazából arra irányult, hogy az időjárás hogyan befolyásolja az erdei fülesbaglyok táplálékellátottságát, és azt néztük, hogy amikor hótakaró van, akkor milyen a táplálék-összetétel, mennyiben változik. Kiderült, hogy változik attól függően, hogy milyen vastag a hótakaró. Ha vastag, akkor a cickányok száma nő meg, ugyanis ők feljönnek a hó felszínére, és ott keresgetnek, míg az egerek és a pockok a hótakaró alatt csinálnak járatokat. Több számítást is végeztünk, és érdekes adatokhoz jutottunk. Három hónapot vettünk alapul, novembert, decembert és januárt vizsgáltuk, és csak száz bagollyal számoltunk itt a topolyai telelőhelyen, amihez átlagos élősúlyokat vettünk a mezei pockokból és a többi rágcsálóból, és arra az eredményre jutottunk, hogy ezek a madarak élősúlyban több mint egy tonna rágcsálót fogyasztottak el ezen időszak alatt. Ez igen jelentős mennyiség, amelyhez azt is tudni kell, hogy a fülesbaglyok a telelőhelyüktől számított 2,5-3 kilométeres területen, a városban és azon kívül vadásznak. Ez alapján elképzelhetjük, hogy ezek a baglyok mennyi rágcsálót fogyasztanak egész évben. A mezőgazdaságban éppen ezért minél lejjebb kellene szorítani a mérgek használatát, hisz ezzel a baglyokban is kárt okozhatunk. Emellett a köpetelemzésből arra vonatkozóan is fontos adatokhoz jutottunk, hogy a vidékünkön milyen kisemlősfajok élnek, főleg a cickányokról tudtunk meg sokat, olyan cickány is előkerült, amit élőben még nem tudtunk befogni. Ez egyébként egy általánosan elterjedt vizsgálati módszer.

Mit kell tennie az embernek ahhoz, hogy megőrizze ezt a telelőhelyet, ami turisztikai látványosságnak sem utolsó?

– Ha a baglyok hosszú ideig használnak egy-egy fát, savas ürülékük előbb-utóbb tönkreteszi azt. Itt a bank mellett például egy több, mint húsz éve használt telelőhelyről van szó, és a lucfenyő, amelyiken korábban legnagyobb számban voltak jelen a fülesbaglyok, már kiszáradt és kivágták. Azt is tudni kell, hogy a fenyők érzékenyebbek, mivel sugaras ágaikat könnyebben leürítik, ezzel szemben a környékbeli lombhullatókon egyelőre nem látszik probléma. Ahhoz, hogy ezt a telelőhelyet megtartsuk, már most el kell kezdeni örökzöldeket, elsősorban ezüstfenyőket, ha már korábban is azok voltak itt, illetve nyírfákat telepítenünk, hogy mire a meglévő fák kipusztulnak, az újak akkorák legyenek, hogy a baglyok birtokukba tudják venni, és használhassák őket. Ha itt eltűnnek a fák, a baglyok is át fognak költözni máshova. Mindenféleképp azon vagyunk, hogy tovább folytassuk az akciónkat.