Temesvár, Újvidék és egy görög város fog osztozni 2021-ben Európa kulturális fővárosa címén. Mindkét – egykori monarchiabeli város – szebb napokat is megélt, ám ez a hízelgő cím és a vele járó, várható pénzügyi injekció a következő években fellendülés reményét sejteti. Farkas-Ráduly Melánia csíkszentdomokosi származású, Temesváron élő újságíró-szerkesztővel egyfajta négykezesre vállalkoztunk. Ugyanazon a nyomvonalon szólunk a hozzánk közelálló városról. Kezdjük Temesvárral, majd egy hét múlva folytatjuk ugyanezeknek a kérdéseknek a megválaszolásával, csak újvidéki vonatkozásban.
Farkas-Ráduly Melánia, aki megosztotta velünk gondolatait
– Egy olyan bánsági nagyvárosból írok, ahol először volt közvilágítás Európában, és amely közelebb van Budapesthez, Belgrádhoz, Szófiához, Zágrábhoz és Szarajevóhoz, mint az ország fővárosához, Bukaresthez, néhány éve pedig autópálya köti össze a magyar fővárossal, mondhatni egész Európával. De az sem mellékes, hogy 83 év után idén júniustól Farkas Imre városi tanácsos személyében magyar alpolgármestere van a kevéssel több mint 319 ezer fős városnak. Ez azért is figyelemkeltő, mivel a legutóbbi, 2011-es népszámlálás adatai szerint mintegy 5 százalékos a magukat magyarnak vallók aránya a Béga-parti településen.
Mivel érdemelhette ki Temesvár, hogy 2021-ben Európa kulturális fővárosa lehet? Hogyan fogadták a hírt a helybeliek?
– Szeptember 16-án autóbusszal utaztam Nagykároly felé, amikor bemondták a rádióban, hogy Temesvár is Európa kulturális fővárosa lesz 2021-ben. Nem számítottam rá, és úgy értesültem, hogy a temesváriakat is meglepte a hír, mivel nagyon sokan Kolozsvár sikerét jósolták. Még Nicolae Robu polgármester is rögtönzött beszédet mondott az Opera téren egybegyűlteknek. A pályázat benyújtását széles körű tanácskozás előzte meg, sokakat megkérdeztek arról, hogy mivel járulnának hozzá a program színesítéséhez, ha a Béga-parti város esetleg kiérdemli a címet. Emellett számtalanszor kihangsúlyozták, hogy Temesvár multikulturális európai város, ahol a nemzeti kisebbségek is zavartalanul élhetik mindennapjaikat. Valószínűleg főként ennek köszönhető a siker.
Jellegzetes kép Temesvárról: az Opera-tér és az ortodox katedrális
Mit mutatnál meg városodból, ha most érdeklődnének iránta?
– Ha össze kellene állítanom egy hétvégi programot, mindenképp a belvárosban kezdeném a sétát. A látogatónak megmutatnám a Dóm teret (hivatalos nevén Piața Unirii, vagyis Egyesülés tér) a Szépművészeti Múzeumnak helyet adó Barokk Palotával együtt, a római katolikus dómot, a szerb katedrálist, majd az Opera tér (mai nevén Piața Victoriei, magyarul Győzelem tér) felé vennénk az irányt, útba ejtve a Csiky Gergely Állami Magyar Színházat és az Operát, de a Lloyd-sort is megéri megnézni. Az Operával szemben áll a román katedrális, ahová szintén betérhet az érdeklődő. Semmiképp sem hagynám ki a belváros közelében levő gondozott és kellemes hangulatú parkokat – szerencsére nehéz választani közülük –, de a Józsefvárosba, az Erzsébetvárosba és egyik kedvencembe, a Gyárvárosba is elkalauzolnám az érdeklődőt.
Számítasz-e rá, hogy öt év múlva más képet mutat majd a város?
– Sokszor elgondolkodtam azon, vajon hogy nézne ki Temesvár, ha felújítanák az épületek többségét. Eddig főként a belvárost korszerűsítették, de a többi negyedre is ráférne a tatarozás. Hisz olyan ingatlanok vannak, amelyek nagyon jól nézhettek ki hajdanán, most viszont régi önmaguk árnyékai (a városvezetés immár kötelezi a műemlék épületek lakóit, hogy fordítsanak gondot saját portájukra). Abban reménykedem, hogy 2021-ig változik a városkép, és egyre kevesebb omladozó vakolatú épületet lehet majd látni. Jó volna megmenteni az épített örökséget.
A színház utcája esernyővel borítva
A várost emberek lakják. Hogyan jellemeznéd a temesváriakat?
– 2010 nyarán, hatalmas kánikulában érkeztem Temesvárra, addig keveset hallottam a városról és az itteni emberekről. Hamar beilleszkedtem, a helybeli magyarokkal és a többségi nemzet képviselőivel is megtaláltam a közös hangot. Olyannyira, hogy két évvel ezelőtt nyolc román párt hívtam a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet által rendezett Anna-bálba, ahol minden magyarul zajlott. Bár eleinte izgultam egy kicsit,nagyon jól érezték magukat a mulatságban.
Most eszembe jutott egy 2011-es történet, amikor egyik rádiós kollégámnak, az azóta már elhunyt Koczka Györgynek meséltem, mennyire meglep a temesváriak nyitottsága. Gyuri olyan dolgot mondott, amit azóta sem felejtettem el: „Olyan sok nemzetiség él Temesváron évszázadok óta, hogyha egyfolytában piszkálódtak volna egymással, minden napra jutott volna jó néhány összetűzés.”
Természetesen néha itt is van kötözködés, de jóval kevesebb, mint máshol. Pataki Zoltán kollégám (mivel csak néhány éve élek a városban, vele egyeztettem a múltbeli történésekkel kapcsolatban) szerint bár az 1989-es forradalom után megváltozott Temesvár etnikai összetétele (pl. volt olyan év, amikor egy teljes osztálynyi magyar diák költözött külföldre), valamilyen szinten az újonnan érkezettek is átvették a kozmopolita, avagy világpolgár szellemiséget.
Én például jóval toleránsabb lettem… Korábban Marosvásárhelyen éltem, ahol majdnem fele-fele arányban élnek a románok és a magyarok, de csak ritkán járnak ugyanabba a társaságba.
Jártál-e már Újvidéken?
– Egyetlenegyszer voltam… 2013 decemberében a román–magyar mérkőzést néztük meg élőben a barátokkal a női kézilabda-világbajnokságon. A határtól – több másik autóval együtt – rendőri kísérettel, kerülőúton jutottunk el a városba, hazafelé viszont már arra jöhettünk, amerre akartunk. Maradt egy kis hiányérzetem, ezért ha idén nem is, a jövőben mindenképp szeretnék visszatérni.
Szerethető-e a városod?
– Amikor 2010 nyarán ideköltöztünk, alig ismertem valakit, és nem éreztem jól magam Temesváron. Mára szinte el sem tudnám képzelni, hogy máshol lakjunk. Talán azért, mert időközben megtaláltam a helyem, tetszik, hogy november 21-én is nyitott ablaknál gépelhetem be a gondolataimat, miközben szépen süt a nap, szeretem a sokszínű kulturális rendezvényeket, a nemzetközi standard és latin táncversenyeket, s azt is, hogy bátran felvállalhatom a magyarságom.
Mindkét város a Monarchiában városiasodott, megőrzött-e valamit Temesvár a múltjából, sőt egykori fényéből?
– Az épületek szempontjából vegyes stílus jellemzi a bánsági nagyvárost, monarchia korabeli, a kommunizmus idején, illetve nemrég épült, modern ingatlanok keverednek egymással.
1903-ban a város főépítésze lett a nagyszalontai születésű Székely László, akinek nevéhez fűződik többek között a temesvári Piarista Gimnázium (a mai Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum), a Mária-szobor, az Opera téren található Széchenyi-palota, valamint az egyre rosszabb állapotban levő valamikori vágóhíd.
Első ránézésre – sőt másodikra is – furcsának tűnhet az Opera tér, melynek egyik oldalán régi és újabb, de teljesen más stílusú épületek kerültek egymás mellé. Szintén szemet szúrhat a hajdani Ferenc József Színház, a mai Opera homlokzata, amelynek jellege teljesen eltér az épület többi részétől.
A belvárostól nem túl messze, a Monarchia korában épült impozáns vasútállomás helyén ma egy otromba építmény áll, és semmi sem emlékeztet a múltra. Ez is hűen tükrözi, hogy nem mindig sikerül(t) értékelni a szépet… (Középkori műemlékeket mondhatni csak nagyítóval lehet találni a városban, mivel miután az osztrákok 1716-ban elfoglalták Temesvárt, szinte minden, török uralomra emlékeztető épületet leromboltak.) 2021-re talán változik a helyzet, és Temesvár visszakap valamit egykori ragyogásából.
Az utóbbi évtizedekben folyamatosan nőtt Temesvár, vajon helyes irányban-e?
– Egyre több külföldi vállalatnak van kirendeltsége Temesváron, szerencsére legtöbb a városon kívül építi fel székhelyét. Számos munkahelyet teremtettek, és az egyetemistáknak is lehetőséget adnak a fejlődésre. Továbbá nagyszámú irodaház és bevásárlóközpont is épült, ami sokak szerint ront a városképen. Emellett egyre többen zsörtölődnek a közlekedés miatt, ugyanis nemrégiben szinte mindegyik kisebb-nagyobb útkereszteződéshez, sőt néhol körforgalmakhoz is jelzőlámpákat szereltek fel, ami rendkívül lelassítja a forgalmat.
Mária-szobor
Kulturális téren viszont szembetűnő a pozitív fejlődés, szinte hetente szerveznek különféle fesztiválokat, ugyanakkor olyan rendezvények is vannak, amelyek jó pár éve öregbítik a város hírnevét. Ilyen a Csiky Gergely Állami Magyar Színház által szervezett TESZT, vagyis a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó, valamint a Szívek Fesztiválja, amely évente több száz néptáncost mozgat meg a világ minden tájáról. Temesvár azon ritka romániai városok egyike, ahol magyar, román és német színházat is lehet találni, de van opera és filharmónia, és a művelődési egyesületek száma is jelentős.
A magyar oktatás egyik pillére a Bartók Béla Elméleti Líceum, ahol óvodától egészen a tizenkettedik osztály végéig magyar nyelven zajlik az oktatás, a már korábban említett Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceumban pedig román és magyar szakok is működnek.
A vallás terén kiváló a kapcsolat a különböző felekezetek között, képviselőik eljárnak egymás rendezvényeire, és nyugodt szívvel kijelenthető, hogy Temesváron talán erősebb az ökumenizmus, mint máshol.
A végére maradt az egyik kedvencem, a sport, amely szintén sokszínű a városban. Van népszerű foci-, kézilabda- és kosárlabdacsapat, emellett minden évben nemzetközi tollaslabda-bajnokságokat szerveznek, és évente kétszer-háromszor országos és nemzetközi WDSF latin és standard táncversenyek helyszíne a város. Sporttáncban kitűnő eredmények születtek idén: Temesvár egy Európa-bajnoki és három világbajnoki címmel büszkélkedhet a különböző korcsoportokban. Tehát megéri eljönni Temesvárra… a közeljövőben és 2021-ben egyaránt.
Bánság fővárosának pályázata több mint 1000 eseményt, a város infrastruktúrájának javítását, átfogó kulturális stratégiát ígér, amelynek hatása 2021 után is érezhető lesz. A pályázat abból indul ki, hogy 1885-ben Temesvár volt az első város Európában, ahol bevezették az utcai közvilágítást, 104 évvel később pedig itt gyúltak ki az 1989-es forradalom szikrái. Kulturális programtervezetüket úgy képzelték el, mint képzeletbeli utazást a magány és közösség, sötétség és fény között.
