Nemrégen egy tanácskozáson hallottam Rókus Arnoldról. Az előadó pozitív példaként állította az óbecsei születésű fiatalembert a programozás iránt érdeklődő általános iskolások és középiskolások elé. Rókus Arnold ugyanis jelenleg az Electronic Artsnál, a világ egyik vezető játékszoftver-fejlesztő cégénél dolgozik, programozóként Németországban. Mivel a hallgatóság körében is igen népszerű például az EA Sports FIFA játéksorozata, nem csoda, hogy sokan felkapták a fejüket és elismerősen érdeklődtek Arnold felől. Ezt tettem én is, amikor a világháló segítségével rátaláltam a fiatal programozóra: honnan indult, hová jutott és jelenleg mivel foglalkozik.
– Óbecsén nőttem fel, ott jártam általános iskolába, majd Adán végeztem el a középiskolai tanulmányaimat számítógép-elektrotechnikus szakon, ezek után pedig Szabadkán a főiskolát programfejlesztő informatikus szakon. Szegeden folytattam volna, de a különbözeti vizsgák egyéves csúszást eredményeztek volna, és fenn állt a lehetőség az állami támogatásról való lecsúszásra is, ezért inkább Óbecsén kezdtem el munkát keresni. Munkalehetőség ugyan akadt, de vagy a feltételek nem feleltek meg nekem, vagy én a munkaadónak. 2011 közepén egy ismerős segítségével állást kaptam a Cisco ügyfélszolgálatánál, Debrecenben. A felvételt annak is köszönhettem, hogy az egyszerűsített honosítási eljárással papíron is magyar lettem. Nem teljesen a szakmámba vágó volt a munka, de sok mindent megtanultam itt. Három hónap után azonban feleslegessé váltam a cégnél, mivel a projektet, amire felvettek, sajnos nem folytatták tovább – mesélt nekünk Arnold a kezdetekről.
Az Electronic Arts hogyan, mikor került az életedbe?
– Imádtam a FIFA sorozatot, minden évben elkészítettem az iskolai vagy éppen kedvenc élvonalbeli csapataimat, amelyek nem voltak benne a játékban. Ebből kiindulva jelentkeztem szerkesztőnek az EA internetes adatbázisába, ahova először felvettek ún. ellenőrnek. A több mint 35 játékbeli futball-liga összes csapatának és játékosának adatszerkesztését vezette egy kis csoport egy internetes oldalon. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kisebb zsebpénzért, jelképes juttatásért szerződtetnek a világ minden tájáról fanatikusokat, labdarúgásban érdekelt megfigyelőket, akik a megfigyelhető, valós adatok alapján, a játékbéli funkciókat ismerve egészítik ki a csapatok, játékosok taktikai, valamint teljesítményhez köthető adathalmazát úgy, hogy az a valóságot tükrözze. Alig egyévnyi állandó hibakeresés és visszajelzés után engem is szerződtettek az akkoriban még játékban lévő cseh liga szerkesztésére. Második évemben pedig a játék megjelenése előtt az engem is irányító főnök megkért, hogy vegyek át még 4 csapatot. Csupán egy hónapom volt több mint 5-6 hónapnyi munkát pótolni. Megoldottam a feladatot, így az én részem is benne volt abban, hogy a FIFA játék évi kiadása időben megjelent, megfelelő adatokkal. 2009 augusztusa volt ez, és szeptemberben egy állandó munkára szóló szerződést is kaptam a főnökömtől. Egy gond azonban akadt: Szerbia és a munkavízum. A szerződés levélben való megérkezése után másnap reggel 6-kor már Belgrádban voltam a német konzulátus előtt. Ám ennek a történetnek akkor az lett a vége, hogy a kérelmemre csak 6 hónap után kaptam választ, és a munkáltató időközben – érthető módon – visszavonta az ajánlatot. Ekkor gondoltam azt, hogy Szerbiában nem sok babér teremhet annak, aki sokat akar elérni az életben ebben a szakmában.
Az, hogy 2011-ben végre magyar állampolgár lettem, itt is segített. Szüleimmel és öcsémmel az elsők között tettük le az esküt, és az év novemberében a megtakarított zsebpénzzel felszálltam a buszra Belgrádban és nekivágtam egy hihetetlen kalandnak, Kölnbe. Akkor még csak a szerkesztői munkámat folytattam az EA-nál, viszont ma már én vezetem az internetes adatbázis fejlesztését, emellett az adatgyűjtő és jogbeszerző csapat vezetőségének egyik tagja vagyok az EA FIFA csapatán belül.
Mivel foglalkozol pontosan?
– Sokan úgy gondolják, hogy egész nap programozok, de ez korántsem igaz. Egy ún. rendezőasszisztensekből álló csapat tagja vagyok, akik hozzám hasonlóan, a szerződtetett szerkesztők közösségéből kerültek ki, a világ több pontjáról. Ez azért is fontos, mert a csapat legtöbb tagja egy bizonyos ligáért felelős, a beszélt nyelvekből vagy éppen az általa követett ligától függően. Ezek a fociőrültek végül azok, akik az adatok ellenőrzésén és a közösség kezelésén dolgoznak, amelynek a végterméke a hetente kétszer frissülő adatbázis, ami a játékot a legélethűbbé varázsolja. Ez így elég egyszerűnek hangzik, de a játék nem csak a játékosokból áll. A csapatokért, ligákért, bajnokságokért, játékvezetőkért, csapatedzőkért, és az összes többi játékban található elemért mi vagyunk a felelősek. Ugyan a játékbéli elemeket nem mi modellezzük le, mi állítjuk ezekből össze, hogy például hogyan nézzen ki egy játékos, milyen felállásban és stratégiával játsszon egy csapat, hogyan bonyolódjon le egy-egy bajnokság, vagy hogy mi és hol helyezkedjen el a stadionokban. Ezenfelül állandó jelleggel ellenőrizünk minden egyes valós változást. Ha valami a valós életben megváltozik, a felhasználóink biztosak lehetnek benne, hogy a következő frissítésben a játékban is látható lesz a különbség.
A kezdetekkor az orosz és lengyel ligákért voltam felelős, illetve a játékosok profilképeit szereztem be, küldtem át a szerkesztést végző partnerünknek. Azóta már sokat változott a feladatköröm. A csapatunkon belül több beosztott felettese vagyok. A másik, ennél fontosabb feladatom a technikai dokumentáció és tudásbázis naprakészségének bebiztosítása, illetve a szerkesztőrendszerünk állandó fejlesztésének vezetése.
Mit gondolsz, mi kellett leginkább ahhoz, hogy eljuss idáig?
– Elsősorban a kitartás, az önfegyelem és a kemény munka, ami idővel mindig meghozza a gyümölcsét. Ezekkel az értékekkel jutottam el odáig, hogy részidős szerkesztőként az EA egyik fejlesztési menedzsere legyek. De ahhoz, hogy ezek felszínre kerüljenek és ilyen emberré váljak, elengedhetetlen volt a környezet, amelyben felnőttem. A szüleim, közvetlen rokonságom, tanáraim és barátaim mind nagyon sokat segítettek hogy eljussak idáig, közvetve vagy közvetlenül. Természetesen önmagam sem hagyhatom ki ebből, mert mit ért volna mindez, ha nem hallgatok rájuk, vagy ha nem vagyok kitartó? Ezen felül három nagyon fontos, ám annál egyszerűbb idézet vezényel: „Vagy csináld rendesen, vagy sehogy” – mondta anno édesapám, amikor valamit félbehagytam vagy nem csináltam végig tökéletesen. „Sose feltételezz, mindig derítsd ki, mi a helyzet” – ismételte sokszor az első valódi főnököm a Ciscónál, amikor nem jártam utána minden részletnek, és a legfontosabb: „Tedd magasra a lécet!” – ordította nevetve állandóan az egyik kollégám bármikor, amikor döntés előtt álltam, és az egyik út nehezebb volt. Mindig a nehezebbet választottam, sose bántam meg.
