Egy nehéz helyzetben lévő közösséget vett át májusban a helyi közösség új összetételű tanácsa. Horgoson manapság nagyon sok probléma adódik, úgy helyi jellegűek, mint a migránskérdésből fakadóak. Ezt próbálják most elmozdítani a holtpontról, ami nagy kihívással jár, mert egy berozsdásodott gépezetet kell újraindítani. Elkezdték a munkát, de azt kell szem előtt tartaniuk, hogy kevés pénzből gazdálkodva, a községgel karöltve próbálják a kapcsolataikat elmélyíteni. Sors Róbert, a helyi közösség tanácsának elnöke azt vallja, folyamatosan kell munkálkodni. Bármit akarunk kiépíteni, ahhoz idő, türelem és munka kell.
Hogyan élik meg a horgosi polgárok a migránsok folyamatos jelenlétét?
– Nincs akkora tömeg, mint tavaly, de az idén is augusztus környékén az 1500-as létszám bizony jelen volt. Az emberekben természetesen félelmet keltett a jelenlétük, a boltokba nem nagyon tudtak tőlük bejutni a helyiek, a boltosok is féltek, a viselkedésük sem mindig olyan volt, amilyet az itteni emberek megszoktak. Horgos a maga hatezer lakosával nem sorolható a nagy települések közé. Megszoktuk azt, hogy rengeteg ember halad át a falunkon, tudjuk, hogy ez Európa egyik kapuja, és a migránsokon kívül itt évi szinten milliók mennek át, hatalmas az autóforgalom, ez mind nagy gondot okoz. A migránsok ügyében is próbálkoztunk sok mindennel, mert gyorsan kellett intézkedni, gondok voltak azokon a területeken, ahol átvonultak, hiszen letarolák, kifosztották a földterületeket. Sikerült azonban egy közös akciót kidolgozni a községi szervekkel és a menekültügyi bizottsággal, segítőket kaptunk, akik a migránsokat kivezették a tranzitzónába, hogy csak a legszükségesebb időt töltsék a falu központjában. Napjainkban 80–100 ember tartózkodik a tranzitzónában, jönnek, hozzák őket, sokszor betévednek a tanyákra, házakhoz. A menekültügyi bizottság munkatársai napi szinten többször is járőröznek, úgyhogy én azt hiszem, valami módon sikerült ezt a dolgot kezelni. Az emberek biztonságérzete azonban nem teljes, hiszen felmerül a kérdés, kik ezek az emberek, miért jönnek. Történnek attrocitások, ez ekkora tömegnél elkerülhetetlen, de el kell fogadni, hogy egy olyan csomóponton lakunk, ahol milliók fordulnak meg, itt a bűnőzés is hatványozott és a bűnözők létszáma is. Nagy részük természetesen nem ide indul, csak kénytelen itt áthaladni, sok ilyen probléma volt, van, lesz, de próbáljuk megoldani, kezelni, ám addig, míg a migránsáradat tart, mi nem tudunk mást tenni, csak törekedni az életminőség és a biztonságérzet javítására. Sok bajunk volt az úgynevezett humanitárius szervezetekkel, amelyek a központban akartak csomagokat osztani, ami által bevonzották volna a migránsokat a faluba, ami a helyi lakosság körében feszültséget okozott, de párbeszéddel ezt is megoldottuk.
Kirívóbb eseteknél kihez tudtak fordulni segítségért, volt-e olyan eset, amikor nagyobb erőket kellett megmozgatni ahhoz, hogy rend legyen a faluban?
– A rendőrséggel karöltve lehetett megoldani a felmerülő nagyobb gondokat, a menekültügyi bizottság munkásai, nemzetközi pénzből foglalkoztatott emberek is a segítségünkre voltak és vannak a mai napig. Más településről is kaptunk segítséget, így lehetett telített a rendőrség állománya.
Ki fogja kárpótolni a gazdákat, akiknek tetemes károkat okoztak az áthaladó migránsok?
– A kárpótlásra be vannak adva az igények, és voltak kint a FAO munkatársai, akik felmérték a károkat, jelen pillanatban 8–10 embert érint, mivel sokan be se adták az igénylésüket. Mostanság átlagosan 4–5 migránssal lehet benn a faluban találkozni, akiknek a jelenlétét meg is szokták a helyiek, már nem keltenek riadalmat az emberek között, azonban sajnos a helyi lakosok közt is vannak, akik ebből üzletet próbálnak csinálni.
Nekünk, helyi közösségként, erre nincs ráhatásunk, egyedül csak a rendőröknek, akik megpróbálják ezt fékezni. Sok a visszaélés, amit ők próbálnak visszaszorítani.
Nagy szerencsénk a kerítés, mert ha az nem lett volna, talán már mi se lennénk itt, mert nehéz volt elviselni azt az áradatot, meg élni is egy olyan közegben, amit tavalay tapasztaltunk. Manapság már kicsit másabb ez a szituáció. Hallunk a letartóztatásokról, látjuk, hogy egyesek kicsit jobban kezdtek élni, mint azelőtt, de ezt az igazságügyi szervek dolga kinyomozni. Sajnos nálunk sok a mélyszegénységben élő ember, a szociális eset. Egykor ipari falu voltunk, voltak gyáraink, 500 vendégmunkás jött Boszniából Horgosra minden évben, manapság pedig a fiatalok, akik tehették, elmentek, de minden bizonnyal lesznek visszatérők is, ebben bízom. Igaz, itt a Vitamin meg a hűtőház, de ez már más jelleggel működik. Elég az szemléltető példának, hogy a Bácska birtoknak egykoron háromszáz munkása volt, most három (!) van, történtek rossz privatizációk. Régen a gyárak sokat segítettek a falunak. 235 éves múltra tekint vissza a településünk, szeretném, ha a falunk visszakerülne a régi vérkeringésbe, mert mi valamikor egy járási központ voltunk, megvan a tekintélyünk, csak most olyan szitációban vagyunk, hogy kicsinek és gyengének érezzük magunkat, de ezen kell, hogy változtassunk! Ha mi magunkat nem becsüljük, más se fog, ezt a tudatot kell felébresztenünk és megmutatnunk, amink van. Lényeges, hogy olyan dolgokat tudjunk csinálni, ami az embereket érdekli, amire kíváncsiak és amiben szeretnének részt venni, és ami által fel is figyelnének ránk. Ilyen rendezvényeket szerveztünk már.
Milyen új és újjáéledő rendezvényeket mondhatnak magukénak?
– Többek között volt egy Bartók-centenárium, amelyet a magyar állammal közösen szerveztünk, és amely egy nagyon szép rendezvénnyé nőtte ki magát, ennek reméljük, hogy lesz folytatása is. A Brauswetter-villánál már folynak a megbeszélések egy jövőbeli zongorakoncertről. Itt van aztán a Reök-sír, ami a szegedieknek is kiemelten fontos, most kezdtük meg az együttműködést, áprilisra egy közös rendezvényt tervezünk velük együtt. Elindulhat végre egy jó és virágzó kapcsolat, ami segít az értékeink ápolásában, kultúrörökségeink megtartásában. Bartók Horgoson kezdte a népdalgyűjtést, erre ismét fel kell hívni az anyaországiak figyelmét. Van egy gyönyörű állomásépületünk, egy Kárász-kastélyunk, ami tönkremegy, a Kamarási-erdő, a Kamarási-sor, ahol a villák voltak – rengeteg tennivalónk van. Az önkormányzattal karöltve nagyon nagy lépések történtek, szeretnénk a Kender-tavat visszaállítani és a Kamarási-erdő is a megoldandó feladatok közé sorolható, halász-vadászturizmus is megindulhatna. Itt volt a Szüreti napok, mely az elmúlt évekhez képest nagyobb tömeget mozgatott meg, annak is köszönhetően, hogy a művelődési házban tudtuk tartani a rendezvény kultúrprogramjait, száz bográcsban főztek a versenyzők és külföldi vendégeink is voltak.
A művelődési ház évekig épült. Még mindig nem adták át hiatalosan rendeltetésének. Mi ennek az oka és mikorra várható, hogy elnyeri tényleges funkcióját?
– Hat éve tart ez az állapot, de most már a tűzvédelmi felügyelők is jóváhagyták az épület birtokba vételét. Használni lehet, gyönyörű kiállítás és műsor helyszíne volt, a vállalkozók, helyi lakosok egy emberként segítettek, takarítottak a Szüreti napok előtt. Azonban még bútorok hiányoznak, asztalok, székek, de a községi önkormányzat támogatására is számítunk, reméljük, pályázat útján lesz segítségünkre. A zeneiskola és a könyvtár is ide fog beköltözni. A beruházó és a tartomány a tulajdonosok, amikor ők rámondják, hogy beköltözhető, akkor lesz hivatalos, de mi attól használjuk, például a Szüreti napokra, a szólótánc fesztiválra és most majd az adventi műsorra is.
Milyen beruházások, fejlesztések voltak a faluban, amióta Ön a mandátumát tölti?
– Voltak útjavítások. Horgoson sok a rossz útburkolatú utca és gyalogjárda, az infrastruktúra és a kanalizáció sem kielégítő. Hat utcát kővel borítottunk, símítottunk, emellett felszíni kanálisok javítása, kiépítése, és a közvilágítás szempontjából történt beruházás. Szép kandellábereket helyeztünk ki a Kanizsai útra, a Szegedi útnál, ahol megnövekedett a forgalom, szintén a világításra helyeztük a hangsúlyt, a régi trafóállomásokat is felújítottuk, valamint az óvoda kanalizációját is idén kapcsolták rá a szennyvízhálózatra, a kerékpárút harmadik szakasza épült ki Magyarkanizsa irányába. Örülök, hogy a nemzetközi utakat aszfaltozzák Horgos egész területén. A Divac Alapítványnak köszönhetően is szépítettünk a falun.
Az ipari park ügye is annak idején nagy port vert fel, egyelőre azonban kihasználatlanul áll az épület.
– Van jelentkező, aki szeretné igénybe venni, egy cseh beruházó szeretne ott egy létesítményt kialakítani, a jövő héten kezdünk hozzá a tárgyalásokhoz vele, de aztán persze a községbe kell jönnünk, ugyanis a község az operátor ebben a témában.
Bízom benne, hogy a jó példa ragadós lesz, és Horgosról nem csak a migránsügyben lehet hallani a közeljövőben.