A magyarkanizsai Kiss Tamás és felesége, Anita, akik bár kisvárosban éltek – de mégis a városi létformához voltak szokva – úgy döntöttek, hogy a közös életüket a zajtól, portól, forgatagtól távolabb, a tanyavilágban kezdik meg. Amikor az elvándorlás, a még nagyobb városba, más ország csücskébe való költözés a módi, meglepő, hogy értelmiségi fiatalok a civilizáció zajától való elvonulást választják. Nem fehér hollók, de ritkaság számba menő a környékünkön, hogy az adott, kényelmes feltételeket hátrahagyva egy másfajta életformát válasszanak maguknak, ahol mindent saját erőből kell előteremteni, hisz, mint tudjuk, a tanyai ember nem bízza másra az életterülete rendben tartását, ami bizony nem kis feladat, főleg, ha az ember fia gazdálkodásra adja a fejét.
Tamás, aki magyartanárként dolgozik a helybeli általános iskolában, nem mellesleg írói tevékenységgel is foglalatoskodik, már több novellája és egy regénye is napvilágot látott nyomtatott formában, neve nem cseng ismeretlenül az olvasni szerető, modern irodalmat kedvelő hazaiak, de külföldiek körében sem. Anita a magyarkanizsai szociálisan és értelmileg hátrányos helyzetben lévő gyerekeket segítő Fészek Napközi nevelőtanáraként dolgozik szeptember óta.
A kanizsai tanyavilágnak számító otthonuk két éve meleg családi fészkük, de hogy mikor és hogyan fogalmazódott meg bennük, hogy a városközponttól távol akarják leélni életüket, így meséltek:
– Mindig is vonzódtunk a természethez, és mikor az összeköltözést fontolgattuk, már tudtuk, hogy mindenképp olyan helyen szeretnénk megállapodni, amely távolabb van a várostól, csendesebb, zöldebb és békésebb. Anita édesapja már évek óta tartott lovakat, de sosem volt nekik állandó helyük, és egyik nap közölte, hogy talált egy eladó tanyát a Szúnyogfaluban (a kanizsaiak így nevezik a városrészt), de csak akkor venné meg, ha mi is benne vagyunk, és odaköltöznénk, mivel a családi lovashagyományokat Anita is szerette volna átvenni. Igaz, hogy sok képzelőerőre volt szükség, hogy a leendő otthonunkat tudjuk ott látni, viszont a tanya pont ideális helyen volt, hiszen csak néhány percre van a várostól, ugyanakkor az ellenkező irányban meg ott a természet minden szépségével és értékével.
Nem olcsó egy tanya felújítása, hacsak nincs kiváló állapotban, sok anyagi ráfordítást igényel. Ebből a pénzből akár egy lakást, házat is választhattatok volna bent a városban. Miért épp a tanya? Igaz, nincs távol egyikőtök munkahelye se, a kulturális életbe is bármikor bekapcsolódhattok, hiszen Magyarkanizsán azért nincsenek olyan nagy távolságok, de amikor beköszönt a tél, a hó vagy a sár nehezíti meg a közlekedést, nem olyan kényelmes bejutni se dolgozni, se művelődni. Nem ad okot az elkényelmesedésre vagy az elszigetelődésre?
– A megvásárlást követően rögtön meg is kezdtük a felújító munkálatokat, a bontást, a lovaskarám és a ház építését, egy évvel később pedig már ki is tudtunk költözni. Közben a szüleim jóvoltából megvásároltuk a mellette levő földet is, így lett elegendő hely veteményeskertnek, gyümölcsfáknak. Korábban egyikünk sem foglalkozott komolyabban kertészkedéssel, de szépen lassan beletanultunk, ma pedig már a fogyasztásunk 90 százalékát meg tudjuk termelni magunknak. Ez volt az egyik fontos tényező, a másik pedig a háborítatlan élettér és a nyugalom, amit csak itt kaphattuk meg.
A várossal való összeköttetés jó, a sár és a hó még sohasem okozott gondot, a városközpont pedig mindössze tizenkét percre van biciklivel, szóval a távolság valójában csak egy optikai illúzió. Maga a tanyán való élés adhat okot az elszigetelődésre, viszont ennek a tényezőnek kifejezetten örülünk. Tapasztalataink szerint ugyanis a társadalomtól való mérsékelt és udvarias távolságtartás kedvezően hat az idegpályákra, ugyanakkor teret ad az elmélkedésnek, az elme és a szellem ápolásának.
Hogy néz ki Kissék egy átlagos napja?
– A nyarakat szinte kivétel nélkül az udvaron töltjük, mezítláb. Anita a lovakkal foglalkozik, tanítja, gondozza őket, mivel a jövőben szeretne komolyabban is foglalkozni ezzel. Addig én a kertet gondozom, vagy épp a ház körül teszek-veszek, pakolok dolgokat. Nyáron a kinti konyhában is főzünk, és ilyenkor minden nap felér egy majálissal. Mivel idén már befejeztük az építkezések javát, reméljük, hogy jövőre már több időt tölthetünk a függőágyban is, vagy a fűzfa árnyékában, ami alá lassan már lehet egy kisebb pokrócot teríteni.
Amellett, hogy munkaviszonyban vagytok, több lábon is álltok, hiszen termelésbe is fogtatok. Ez is az életformátok része, gondolom. Elkötelezett hívei vagytok az egészséges táplálkozásnak vagy profitorientált megfontolásból kezdtetek tönkölybúzát termeszteni?
– Fontos számunkra, hogy egészséges ételeket együnk, de persze az sem elhanyagolható, hogy ebből tudunk egy kis bevételt szerezni. De ez csak a búzára érvényes, a kiskertben termett zöldségeket nem éri meg eladni, a belőlük származó jövedelem inkább úgy jön létre, hogy nem, vagy csak nagyon keveset költünk a boltban. Ráadásul az érzést, amikor a saját búzádból készült kenyeredre a saját méheid által készített mézet kenheted, nehéz szavakba önteni.
Sokat hallani olyan külföldiekről, akik az önellátást választják, levetve így béklyóikat, amit a mai, fogyasztói társadalom egyik hátulütőjeként említhetünk. Jóformán azért dolgozunk, hogy egyik napról a másikra tengődjünk, kifizessük a számláinkat és legyen mit ennünk. Ti mennyire tudjátok magatokat függetleníteni a civilizáció által elvárt követelményektől? Nem éltek nomád életmódot, és nem szivárványemberek módjára telnek mindennapjaitok, de lényegesen különbözik a mai, „modern”, plazmatévés, számítógépes életformától a tiétek.
– Az önellátás fontos és hasznos dolog. Hosszú távon az egyik legjárhatóbb út, amely kiváló életminőséget biztosít. A modern társadalom kínálta lehetőségekkel nehéz ezt elérni. A tanyán való élet viszont lelassulással jár, és azzal, hogy átértékeled, mik az igazán fontos dolgok az életben. Mert rájövünk, hogy a legnagyszerűbb dolgok valójában végtelenül egyszerűek. Ha az ember saját magának dolgozik, azt szívesen teszi, és boldogan fekszik le. Ha van egy kerted, ami minden napra célt ad, hasznosnak és tevékenynek érzed magad. És ha ezeket a célokat együtt tűzitek ki, és együtt valósítjátok meg a párotokkal, akkor tengernyi minőségi időt tudtok együtt tölteni, megtanultok csapatként működni, ez pedig a legjobb párterápia, ami csak létezik.
