Úgy tűnhet, hogy az utóbbi években csak jubileumokat ülünk a Magyar Szó háza táján. Nemrég ünnepeltük a Magyar Szó, majd a Képes Ifjúság hetvenedik születésnapját, most pedig előttünk a Jó Pajtásé, ugyancsak a hetvenedik. A sort hamarosan követi a fiatalabb nyomda, mely 2017-ben fennállásának hat évtizedét fogja megünnepelni.
Gyermeklapunk első száma 1947. január 1-jén hagyta el a nyomdát Pionírújság néven, 1958-tól viseli a Jó Pajtás nevet. Sok nemzedék nőtt fel mellette, már csak ezért is hangoztattuk egész évben büszkén, hogy hetvenévesek vagyunk. A jubileumot arra igyekeztünk felhasználni, hogy tudatosítsuk a Jó Pajtás meglétének fontosságát, azt, hogy fogyatkozásunk ellenére él a magyar nyelvű gyermeksajtó ezen a vidéken. Él, sőt nemrég váltott belső színes oldalakra, noha ennek oldalszámcsökkentés volt az ára. Él, mert más sajtótermékekhez viszonyítva szerényen csökkent a példányszáma. Él, mert a mostani általános iskolások tekintélyes része kedveli, vásárolja, írja, olvassa, tanul belőle, nevelkedik mellette, szórakozik…
Bízunk a folyamatosságban, abban, hogy a szülőkkel, pedagógusokkal karöltve újabb és újabb nemzedékeket tudunk majd újságolvasásra szoktatni, hogy aztán kis olvasóink egyszer a Képes Ifjúság, majd a Magyar Szó, a sajtó értő, felnőtt „fogyasztóivá” váljanak.
Többen köszöntötték igyekezetünket a jeles évfordulón, sokan a világ másik feléből, ahol a világhálónak köszönhetően szintén olvashatnak bennünket. Hadd idézzem Farkas József egykori kistudósítónkat, aki Melbourne-ből jelentkezett, minthogy a hatvanadik életévén túl is rendszeres olvasónk. „A Jó Pajtás egy újság, amely harcol az idővel, a mai szokásokkal, ébren tartja a nyelv, a magyarság és a nemzeti tudat fontosságát a ritkuló nép gyermekeiben. Ezek ti vagytok, akik készítitek a lapot, hiszem, sok más támogatóval. Ezért nem járnak díjak, elismerések, csak egy volt kistudósító őszinte, elismerő szavai. Bátran tovább, nem vagytok egyedül!”
Lapunk több száz, talán több ezer egykori tudósítója veszi ma is örömmel kezébe a lapot, akárcsak Farkas József. S azok is, akiknek az első szárnypróbálgatásait épp a Jó Pajtás közölte, vagy lapunknak köszönhetően jutottak el távoli tájakra – akár repülővel is –, vagy vettek részt nem kevésbé attraktív vetélkedőinken, versenyeinken, pályázatainkon, stb. Felsorolni is nehéz, mi mindent adott a közösségnek a Jó Pajtás az elmúlt hét évtizedben.
Emlékeznek-e Robot Karcsira, Kingára, a vadon lányára? Vagy az 1962. február 26-án „született” Hadaró Jutkára, aki huszonhét éven keresztül élt szerzőjének, Jódal Rózsának köszönhetően. A gyerekolvasók gyakran tollat ragadtak és leveleket írtak neki. Új frizurát javasoltak, alkalmi ruhákat egy-egy szilveszteri vagy születésnapi bulijára, s „életbevágó” tanácsokkal látták el… Szavaló-, prózamondó, szépolvasási, fogalmazási versenyeket, és persze sportversenyeket szervezett a lap, rengeteg résztvevővel. Neves íróink: Majtényi Mihály, Fehér Ferenc, Bogdánfi Sándor, Gál László rendszeresen publikáltak a lapban. Olykor – s ez nem ámítás –, a példányszám elérte a harmincötezret is. Iskolai órákon is előkerült a kisújság, amiből tanulni, szórakozni, tájékozódni lehetett.
Ma közelében sem járunk a múlt század hatvanas-nyolcvanas éveire jellemző, virágzó időszaknak, ám igyekszünk eleget tenni a gyermeksajtó örökös mottójának: oktatni-nevelni, tájékoztatni, szórakoztatni, és bízunk benne, hogy a szülők és pedagógusok, valamint a közösség támogatásával még hosszú ideig meg tudjuk szólítani a felnövekvő nemzedéket.
