Néphősöknek ingyenes

Az újvidéki temetőben elhelyezkedő Neves költők sírkertje körül az utóbbi időben parázs vita alakult ki, mert egyes információk szerint a Lisje temetkezési közvállalat óriási számlákkal „lepte meg” Miroslav Antić, Fehér Ferenc, Mikola Kočiš és Rade Obrenović utódjait.

A Blic napilap állítása szerint egyes családok olyan számlákat kaptak, amelyeken 20 évre visszamenőleg ki kell fizetniük a sírhelyet, amiről mindannyian úgy tudták, ingyenes. Az újvidéki önkormányzat régebben döntést hozott, amelynek értelmében kialakították a Neves költők sírkertjét, és ekkor azt is megállapították, hogy nem kell díjat fizetni ezekért a sírhelyekért.

Mikola Kočiš családja a Blic írása szerint kellemetlenül meglepődött, mert több mint 20 000 dináros számlát kapott a sírhely bérléséért. Kočiš unokája szerint, ha nem fizetik ki a díjat, fennáll a lehetőség, hogy a holttestet áthelyezik.

Megpróbáltuk elérni Fehér Ferenc költőnk családját is, de nem jártunk sikerrel, így nem tudjuk biztosan állítani, hogy ők is hasonlóképpen jártak volna.

Az újvidéki önkormányzat sajtófelelőse elmondta lapunknak, hogy időközben Jug Antić, Miroslav Antić fia cáfolta a Blic napilap híresztelését. Jug Antić elmondta, egyelőre 2046-ig érvényes a sírhely bérlése, és 2020-ig előre rendezettek a számlák.

Az újvidéki önkormányzat nem válaszolt arra a kérdésünkre, hogy miért vezették be újra a sírhelyek megfizettetését a Neves költők sírkertjében, mikor azelőtt nem kellett fizetni érte. A Neves költők sírkertjében elhelyezkedő sírhelyek megfizettetését szerintük egy hatályos városi rendelet szabályozza. Az önkormányzat képviselője kifejtette, a temetőkre vonatkozó területrendezési terv módosításakor majd megvitatják azt a lehetőséget, hogy megszüntessék a Neves költők sírkertjeiben elhelyezkedő sírhelyek bérlési díját. Városi rendelet szabályozza a Néphősök sírkertjében elhelyezkedő sírhelyek bérlését is, ebben az esetben azonban a hozzátartozók mentesülnek a díj megfizettetésétől.

Szabadkán nem egyszerű eldönteni, hogy ki kerülhet a város jeles polgárai közé és ki az, aki éppen csak lecsúszik erről a megnevezésről, ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy Szabadka város szülöttei között is éltek és élnek jeles emberek, akiknek nevét és emlékét meg kell őrizni az utókor számára. Szabadka nagyjai a Bajai úti temetőben nyugszanak, és mint Vesna Prćićtől, a szabadkai Temetkezési Vállalat igazgatónőjétől megtudtuk, létezik egy lista, melyen azok az elhunyt jeles polgárok szerepelnek, akiknek sírhelyét a szabadkai önkormányzat tartja fent és fizeti az illetéket, így ezek a sírok nem kerülnek eladásra, azonban a listán szereplő neveket nem kaptuk kézhez. Biztosan tudható azonban, hogy Székely Tibor, Sáfrány Imre, illetve Bodrogvári Ferenc sírja ide tartozik.

Varga Gyöngyi, Bodrogvári Ferenc özvegye elmondta, férjét a város temettette el és azóta is az önkormányzat gondoskodik a sírhely bérleti díjának kifizetéséről.

– A családunknak anyagi kötelezettségei nincsenek, azzal, hogy a sírt én csináltattam meg és én gondozom. Amikor tudok, kimegyek a temetőbe, szükség szerint rendbe teszem és viszek virágot – mondta Bodrogvári Ferenc özvegye.

Vannak azonban olyan neves személyek, akiknek sírhelyét nem nyilvánították műemlékké, így a sírhely illetékének fizetése és a sír gondozása az elhunyt családjának a feladata. Ha azonban az örökösök nem viselnek róla gondot, vagy ők is meghalnak, a sír végül eladásra kerül, attól függetlenül, hogy ki nyugszik ott. Ilyen például Csáth Géza sírja, mely immár évtizedek óta egy másik család tulajdonában van.

Dévavári Beszédes Valéria néprajzkutató elmondta, Csáth lánya még élt, amikor 1970-ben a sír eladásra került, de nem tudni, hogy egyáltalán értesítették-e arról, hogy eladásra kínálják apja nyughelyét, vagy hogy a család miért nem tett valamit a sír megmentéséért.

– Csáth Géza sírja nem volt műemlékké nyilvánítva, az illetéket pedig hosszú ideje nem fizették, így az előző plébános eladta azt egy családnak, melynek tagjai azóta oda temetkeznek. Csáth és a szüleinek csontjai ugyan ott maradtak, csupán lesüllyesztették őket, és azóta arra temetnek. Nyoma nincs, hogy ők is ott nyugszanak, hiszen az új tulajdonos elhunytjainak neve szerepel a síremléken, s addig nem is lehet tenni semmit, amíg a sír jelenlegi tulajdonosa rendesen fizeti az illetéket. Nem csak Csáth esetében adták el a sírt, s veszett nyoma a nyughelyének, hanem például Loósz István és Vojnics Oszkár sírjával is ez történt. Sok másik jeles ember sírját is el akarták adni, például Ferenci Ibolyáét, Vinkler Imréét, nem is tudom, hogy ezekkel végül mi lett, de tudom, hogy néhányat közülük, például Iványi Istvánét, Bíró Károlyét, végül sikerült műemlékké nyilvánítani, ezáltal megőrizni – tudtuk meg a néprajzkutatótól.

Valéria szerint Szabadka nagyjai nyughelyének megőrzését a városnak kellett volna és kellene magára vállalnia, így Csáth Géza sírját is meg kellett volna őriznie, akkoriban azonban még nem működött műemlékvédelmi intézet Szabadkán, a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet munkatársainak pedig valószínűleg fogalmuk sem volt, ki az a Csáth Géza, így nem volt, aki lépéseket tett volna a sírhely megőrzéséért. Mint a néprajzkutató elmondta, ahhoz, hogy egy sír tartósan megmaradjon, műemlékké kell nyilváníttatni, melyet a helyi Műemlékvédelmi Intézetnek kell kezdeményeznie és javasolnia a Köztársasági Műemlékvédelmi Intézetnek, amit ők továbbítanak a szerb parlamenthez elfogadásra.

– Amellett, hogy a város feladata lenne, hogy tegyen a nagyjai sírjainak megszűnése ellen, nagyon fontos, hogy gondot is viseljen ezekről a sírokról, ugyanis sokszor felmerül a kérdés, hogy a síron szükséges javításokat ki végeztesse, fizesse. Lányi Ernő sírja műemlék, azonban csak azért van ilyen állapotban, mert gondoskodik róla A Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület, viszont Iványi István sírja is műemlék, de borzasztó, milyen elhanyagolt, mert senki nem visel róla gondot, pedig ez a város dolga lenne – mutatott rá Dévavári Beszédes Valéria.