Már folynak a szabadkai zsinagóga belső terének helyreállítási munkálatai, amelyek a terv szerint az év végéig tartanak majd. A magyarországi és hazai szakemberekből és illetékesekből álló munkacsoport heti szinten tart megbeszélést a restaurálás kapcsán, és az eddigi dinamika alapján úgy tűnik, sikerül is tartani a határidőket.
Szabados Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség elnöke és Máté Zsuzsanna, a zsinagóga műemléki felújításához kapcsolódó szakmai konzulencia feladatait ellátó építész, vezető tervező, aki a Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft. alkalmazottja, ismertették a zsinagóga jelenleg folyó kivitelezési munkálatait. A Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft. a Forster Központ jogutódja.
Szabados Róbert hitközségi elnök elmondta, először az építési munkákat kerítik sorra, amelyek mintegy felét már elvégezték, elkészült a padlófűtés és a padló betonozása. Ezzel párhuzamosan már megkezdődtek az egyéb restaurálási munkák is, amelyek egy részét a zsinagógán belül, illetve szabadkai műhelyekben, egy másik részét pedig Magyarországon végzik. A folyó restaurálási munkákról Máté Zsuzsanna a következőket mondta:
– A zsinagóga belső helyreállítására elkészített restaurátori tervek alapján kezdődtek meg a restaurálási munkák, amelyekben magyarországi és helyi szakemberek is részt vesznek. A festőrestaurátor utasításai alapján elvégezték a sérült és felvizesedett vakolatok leverését. Hogy gyorsabb legyen a folyamat, néhány felújítási munkát helyben, helyi mesterek végeznek majd, azonban az irányelveket ehhez a restaurátorok adják meg. Az épület építés-korabeli, eredeti belső tere kerül helyreállításra, legyen szó berendezési tárgyakról, díszítőfestésről vagy lakatosszerkezetekről. A felújítást minden esetben helyszíni kutatás előzte meg. Az épület megismerésében segítséget nyújtott Klein Rudolf könyve és néhány korabeli fotó is. A kutatások segítették annak megismerését, hogy milyen volt az eredeti felület, milyen anyagokat használtak, milyen volt az építés-korabeli felületvédelem, és ennek alapján határozták meg a beavatkozás módját is – mondta Máté Zsuzsanna, akitől azt is megtudtuk, hogy szakági restaurátorok dolgoznak a felújításon, akik összedolgoznak asztalosokkal, festőkkel és egyéb mesteremberekkel.
A belső térben, ahol csak lehet, meghagyják érintetlenül az eredeti állapotot, máshol pedig ezen eredeti állapotot állítják majd vissza. Mivel az építés korában más anyagokat használtak, például a díszítőfestés enyves alapú volt, ami rosszul tűri a nedvességet, és lepereg, ezért a festőrestaurátor átmásolja a díszítőmotívumot, és a javított, új vakolatokon újrafesti majd a minta alapján; ez természetesen helyben történik majd. Ahol pedig a legkevésbé károsodott a díszítőfestés, ott érintetlenül hagynak egy sávot, vagyis eredeti megjelenésében kerül bemutatásra a korabeli festés, mint egy tanúfelület.
A kerítésnek is van építés-korabeli szakasza, mégpedig a nyugati oldalon a főhomlokzati részen, amely átfordul az északi oldalra. Azonban az északi oldalon korábban nem volt végig kerítés, mert ott állt az iskola épülete, amely a II. világháború után elbontásra került, és utólag került oda az a kerítés, amely ma is látható. Ezt a modern kerítésrészt a felújítás során lecserélik az eredeti kerítés egy egyszerűsített változatára, így ez a szakasz nem lesz ugyanolyan, mint a korabeli. De éppen azzal a szándékkal teszik ezt, hogy szemmel látható legyen, hogy nem eredeti, korabeli kerítésről van szó. Ugyanakkor a szakemberek odafigyelnek arra, hogy az új esztétikailag illeszkedjen az eredeti kerítéshez.
Vannak kiemelt berendezési tárgyak, amelyeket fa- és fémrestaurátorok közreműködésével állítanak helyre. Ez elsősorban a valamikori liturgikus tér berendezéseire vonatkozik. Amit lehetett, így a kántorpadot, a menórát elszállították, a rögzített részeket, mint a tóraszekrényt vagy a felette lévő orgonaimitációt viszont úgyszintén helyben restaurálják majd. Az asztalosmunkák nagy része Szabadkán készül, a központi nagy csillárt, amely eredeti darabként megmaradt, és a fali karokat Magyarországon restaurátor hozza rendbe, a hiányzó részeket pedig helyi vállalkozások fogják újragyártani. A padokat nem lehet a karzatról roncsolás nélkül eltávolítani, így ez esetben is helyben folyik a munka: a farestaurátor-kutató adja meg, hogyan kell a padokat kezelni, letisztítani. A kisebb javítások elvégzésén túl a padokat csak letisztítják, mert így marad meg valóban az eredeti színezésük. Egy cseppet sem egyszerű a helyreállítás, hiszen nemcsak felújítani, hanem helyenként pótolni is kell az elemeket, s ilyenkor néha komoly dilemma előtt állnak a szakemberek. Ilyen dilemmájuk volt például a burkolat kapcsán, ugyanis most kerül tisztításra a valamikori cementlapburkolat, amelynek egy része színes mintás, egy másik része pedig sárga, egyszínű volt. Mivel nincs meg a teljes burkolat, ezért a szakembereknek el kell dönteniük, hogyan pótolják a hiányzó felületet, és az milyen legyen, azaz más anyagú, de ugyanolyan színű, vagy ugyanolyan anyagú és színű legyen, mint az eredeti volt, továbbá hová kerüljön majd a meglévő, és hová az új burkolat. És persze meg kell találni a kis manufaktúrák között azt, ahol az új elemeket le tudják gyártani. Ez a rész még tervezési fázisban van, de bizonyos munkákat nem is lehet mindaddig megkezdeni, amíg az építési munkákat be nem fejezik. A műhelyben folyó munkák viszont ettől függetlenül tudnak haladni, és a tervek szerint az év végére már teljes pompájában tündökölhet az épület – hallottuk Máté Zsuzsannától.