Zentán a fóliasátrak alatt már javában folyik a munka. A virágkertészek ebben az időszakban főleg a nőnapi kínálatra készülnek, de már a nyári virágok körül is vannak teendők. Nagy Gábor termelő március első napjaiban korallvirággal és kifejlett, virágzó muskátlival jelenik meg a zentai piacon, Szopók Magdolna pedig vidám színekben pompázó kankalinnal indítja az évet.
A muskátli jó részét palántaként adják el
A zentai Nagy Gábor és felesége, Rózsa 25 éve termesztenek virágot, és mellette 15 éve egy kertészüzletet is működtetnek. Egy-két fóliasátorral és szálasok termesztésével kezdték, de aztán átálltak az egynyári növényekre, arra ugyanis nagyobb volt a kereslet. Gábor azt mondja, a szálas virágot annyival olcsóbban be lehet hozni külföldről, hogy nem érdemes vele foglalkozni:
- Főleg egynyáriakat termesztünk, de folyós tengerparti növényeink is vannak, sőt kaktuszokat és pozsgásokat is nevelünk, azok ugyanis az én kedvenceim. Kaktuszokat egyébként nem sokan nevelnek, legközelebb Temerinben van egy termelő, aki foglalkozik velük. Az egynyáriak közül muskátlit, petúniát, kerti gerberát, árvácskát, jegecskét, margitvirágokat kínálunk, a kaktuszfélékből pedig legalább száz fajtánk van, egy fólia csak azokkal van tele. Nálunk a kertészet már nem mellékkereseti lehetőség, mi főállásban foglalkozunk vele, hat éve ugyanis megszűnt a munkahelyem, a feleségem meg már előtte is a kertészüzletét működtette. Mivel a fóliák jó része télen is tele van, három darab 300 négyzetmétereset folyamatosan fűtünk, csak egy kisebb üres. Ilyenkor a kaktuszok, a mediterrán bokrok, a muskátlik, a palánták meg az elültetett magvak is mind bent vannak, és éjjel-nappal melegítek rájuk.
Nagy Gáborék nőnapra virágzó muskátlival készülnek (Kép: Homolya Horváth Ágnes)
Egy nagy kazánnal fűtöm a házunkat is meg a fóliasátrakat is, és ebben a hosszan tartó kemény hidegben rengeteg tűzrevalót elhasználtunk. Tavaly körülbelül ezer euróból hoztuk ki a fűtést, most meg már ezerötszáz eurónál tartunk, és még nincs vége a télnek, állítólag még jönnek kemény fagyok. Ez a rengeteg tűzrevaló a költségeket is megnöveli, de kérdéses, hogy a virágot el lehet-e majd drágábban adni.
– A virágárak szinte tíz éve változatlanok, és hiába próbáljuk meg egy kicsivel magasabb áron értékesíteni, megérkeznek a nagytermelők és leverik az árakat. Lassan képtelenek leszünk tartani velük a lépést, hiszen azok tízezerszám rakják a virágot, mi meg esetleg ezresével, vagy százasával. A zentai piacon 3–4 éve jelentek meg ilyen nagytermelők, és nekünk, zentaiaknak annyi az előnyünk velük szemben, hogy mi néhány héttel előbb a piacon vagyunk, és mindennap árulunk, ők meg csak heti két alkalommal. A nagytermelők virágja ugyanolyan szép, mint a miénk, azt azonban érdemes tudni, hogy ők állandó tápozással nevelik a növényeket, tehát azokat otthon is folyamatosan tápozni kell. Ha nem adagolják neki folyamatosan, rövid időn belül elsatnyul. Mi sokkal kevesebb tápot adunk nekik, nincsenek úgy felfuttatva, tehát aztán odahaza is elég csak locsolni, vagy egy hónap elteltével tápot adni neki. Persze ezt kevés vásárló tudja, ezért később csodálkozik, hogy egykettőre tönkremegy a gyönyörű, ugyanakkor olcsóbban megvásárolt muskátlija. A kistermelők virágai ellenállóbbak, és talán ez lehet a megmaradásunk záloga.
A rózsaszín margitvirág már nyílik a fóliában
Ilyenkor télen ugyan nincs piacozás, de bőven van munka a fóliában. Decembertől megkezdtük a palánták nevelését és a muskátli pörcölését, január végén pedig melegágyba tettük a magokat. Még a fűtött fólián belül is van egy kisebb fólia, ahol magasabb hőmérsékletet tudunk biztosítani, és oda rakjuk pl. a petúnia, a begónia, a kerti gerbera magokat. Januárban a már begyökeresedett muskátlikat is kicserepeztük azokba a cserepekbe, amelyekben piacra visszük őket, és most tettük cserépbe a margitvirágot meg az afrikai margarétákat is. A fóliákban azért is fűtünk, hogy amint a fagyok elmúlnak, legyen piacképes virágunk. Én szinte egész évben a piacon vagyok. Tavaly karácsonyig piacoztam és Bálint-napra már ismét kint voltam, de idén korán jöttek a fagyok, úgyhogy december elején befejeztem a piacra járást, és kérdés, hogy mikor lehet ismét kimenni. Virágom már Bálint-napra is lesz, de csak ha az idő engedi, akkor megyek ki, nőnap előtt azonban már biztos a piacon leszek korallvirággal, virágzó muskátlival és néhány olyan növénnyel, amelyet én is máshol vásárolok, pl. ciklámennel, fokföldi ibolyával, tulipánnal – magyarázta Gábor.
Szopók Magdolna 1986 óta termeszt virágot. Kardvirággal kezdte, majd áttért a krizantémnevelésre, amikor pedig 2006-ban megszűnt a munkahelye, egynyári növényekkel bővítette kínálatát. Magdolna azt mondja, szezononként jön pénz a virágtermesztésből, így fenn tudja magát tartani:
– Nőnapra kankalint készítek, aztán jönnek az egynyáriak, majd a liziantusz és mindenszentekre a vágott krizantém. Öt fóliám van és mindent egyedül csinálok, habár a testvéremmel sokszor besegítünk egymásnak, mert ők is virágoznak. Szeptemberben megveszem a kankalinpalántát, kis cserepekbe ültetem, majd megfelelő távolságra szétrakom őket, locsolom, tápozom és permetezem és február végére nyílni kezdenek. Márciusban viszem őket piacra, mert a nőnap miatt akkor veszik tömegesebben. Én nem fűtöm a fóliákat, mert nekem ilyenkor csak kankalinom van bent. Számomra a december meg a január a pihenés, egyébként egész évben megállás nélkül dolgozom, de ilyenkor, télen csak annyi a dolgom, hogy felügyelem a kankalinok fejlődését. A kankalin egyébként jól bírj a hideget, így, hogy fátyolfóliával le van takarva, nem okoz benne kárt a hideg, ha fűtenék rá, megnyúlna a levele, azt meg nem szeretném. Erre a növényre már csak egy kis napsütés és meleg kell, és a hónap végére virágozni fog. Mivel nagyon erős fagyok voltak, némelyiknek megfázott ugyan a levele, de azt csak le kell vágni. Így, hogy nincs fűtött fóliám, a hosszan tartó fagy miatt a magok csíráztatásával voltam kicsit gondban, de úgy döntöttem, hogy az elrakott egynyári magokat a nappali szobában az ablak előtt csíráztatom.
Az egynyáriakat akkor rakom cserépbe, amikor a kankalin kimegy a fóliából, vagyis nőnap után. Én az egynyáriak közül petúniát és vinkát termesztek. Mindkettő esetében csíráztatok is és palántaként is veszem őket, mert a palántást előbb tudom piacra vinni. A liziantuszt áprilisban palántálom és júliusban kezdem árulni, és ez egy nagyon hálás vágott virág, hiszen szinte augusztus végéig van belőle. A liziantusszal Adára és Magyarkanizsára is járok árulni, a többi virággal csak Zentán piacozok. Krizantémból termesztek legtöbbet, csak szálassal foglalkozom és 6000-et szoktam tenni, és annak jó részét kertészek viszik el. A fóliában a legtöbb dolog ültetés idején van, vagyis márciusban és áprilisban, a krizantém esetében pedig a virág szedése és eladása a legnagyobb munka. A szedésnél mindig van segítségem, de még így is nagyon megterhelő az az időszak, hiszen több hónapnyi kemény munka gyümölcsét mindössze pár nap alatt lehet pénzre váltani. Krizantémot csak az ünnep előtt lehet eladni, utána már szinte senkinek sem kell. Én egyébként nagyon szeretem a virágkertészetet, szeretek a fóliában dolgozni, jól érzem ott magam, és habár sokszor aggodalmaskodom azon, hogyan nyílik a virág, időre nyílik-e, megfelelő lesz-e, mégis nagy szeretettel fordulok a növényeim felé. Nálam a fóliában mindig szól a rádió, a fejlődő kankalinok most is zenét hallgatnak – mondta Magdolna.
