A tóthfalusiak, Faragó Zoltán és Lékó Lajos hathatós közreműködésével már sokszor hallatták hangjukat azzal kapcsolatban, hogy nagy fába vágták a fejszét a kicsiny településen. Kis területe és kevés lélekszámú lakosa ellenére fejlődőképes faluról van szó, ahol az elmúlt években véghezvitt fejlesztéseknek, építkezéseknek látható nyomai vannak. A labdarúgó-akadémia sikeresen működik, a hagyományápolást se hagyják feledésbe merülni, de az újabb ötlet, a Mini-Délvidék makettpark, az arborétum és a skanzen terve se csak terv már. Megálmodták és minden erejükkel azon vannak, hogy minél előbb meg is valósítsák.
A tapasztalt felnőttek munkáját itt már a fiatalok is segítik, felismerték, hogy együttes erővel gyorsabb léptékben haladhatnak és ez mindenki javát szolgálja. Éppen ezért alakult meg öt taggal az az ifjúsági szervezet, amelynek tagjai a Szebb Tóthfaluért elnevezésű pályázatot megírták, hozzátéve a maguk akaratát és tudását ahhoz, hogy besegítsenek a skanzen, az arborétum és a makettpark létrehozásához. Az öt tagú, nem formális csoport nem régiben írta alá azt a szerződést, melynek hozadékaként hetvenezer dinárral tudnak hozzájárulni a munkálatokhoz. A csoport vezetője a tóthfalusi fiatal óvónő, Bálint Brigitta, aki a helybeli kollégium nevelőtanáraként dolgozik.
• A tóthfalusi fiatalok mindig is aktívan részt vettek a falu kulturális, művelődési életében, de ha kellett, kapát-kapaszát is ragadtatok. Most pedig egy pályázat révén tudtok segíteni. Milyen projektről van szó jelenleg?
– Lékó Lajos hívta fel a figyelmünket erre a pályázati lehetőségre, ő az, aki bár nem nem itt él már, szívén viseli a falu sorsát, és újabbnál újabb ötletekkel rukkol elő, a helyi közösséggel együttműködve, kiknek segítségére szintén számíthatunk. A Mladi su Zakon elnevezésű pályázatot 15 évnél idősebb és 30 évnél fiatalabb személyek részére írták ki. Mivel nálunk a Rákóczi Szövetség ifjúsági szervezete már évek óta működik, Faragó Zoltán egyengeti az utunkat, és ő tart össze bennünket, egy pillanatig se volt kérdés, hogy legalább öten létre tudunk-e hozni egy nem formális egyesületet, ami jogosult arra, hogy részt vegyen ebben a projektben. A középiskolásokból és húsz év körüli fiatalokból álló csoportunk vezetői szerepét vállaltam magamra, melynek első lépéseként egy Tavankúton szervezett képzésben kellett részt venni.
• Mit tanultatok ezen a képzésen?
– Több körből épült fel ez az esemény. Mindenekelőtt egy próbapályázatot kellett írni egy űrlappal, ami a szűrő is volt, hiszen ennek alapján bírálták el, hogy egyáltalán ki vehet részt a képzésen. Mivel ezt az akadályt sikeresen vettük, mehettünk Tavankútra, ahol az első nap csapatépítéssel telt. Kitalált csapatmunkában létrehozott projektről beszéltünk, hogy azt ki hogy írná meg. Második nap pedig a saját, már elkészített munkánkat kellett bemutatni, ahová egy fényképes prezentációval érkeztem Tóthfaluból. Meglepő módon, sokan azt se tudták, hogy létezik, arról pedig végképp nem volt fogalmuk, mi minden történik nálunk. Csodálkoztak is, hogy annak ellenére, hogy milyen kis falu a miénk, ennyi mindennel rendelkezünk. Pedig minden csak az összefogásnak köszönhető!
• Egész Szerbiában nincs a Duna maketthez hasonló kezdeményezés, nem meglepő, hogy az ügy mellé álltatok. Milyen módon tudtok besegíteni ti, fiatalok?
– Kezdettől fogva az ügy mellé álltunk, először is meg kellett tisztítani a földterületet, ahová a makettpark készül majd, aztán a vízhálózat lett kialakítva, idén pedig szeretnénk a folyómedreket kiásni és bebetonozni, fákat kell még ültetni és ösvényeket kialakítani. Elkészültekor szabadtéri földrajz- és történelemórák megtartására is alkalmas lesz. A régi iskolánál is takarítással kellett kezdeni, ez elengedhetetlen volt, ha nem akartuk, hogy az enyészeté legyen az az épület, ahová annak idején még mi is jártunk. De ha már ott van, miért is ne lehetne a környékén valami újat létrehozni? Ebből a megfontolásból határozták el a felnőttek, hogy ott is olyasmit csinálnak, ami egyedülálló a környéken. Az arborétum már több mint kétszáz növénnyel rendelkezik, de bővíteni fogják a régi iskola mellett, azaz a jövendő skanzen tőszomszédságában. Lehetőség lesz arra, hogy iskolamúzeum, szórakoztató rendezvénytér legyen, kialakításra kerül az Almási Gábor képzőművészeti és kézművességi műhely, a simogató állatkert létrehozása is tervek között szerepel. Még olyan ötlet is felmerült, hogy a testvértelepüléseinknek is létrehozunk egy-egy, az ő vidékük jellemzőivel kialakított szobát. A pályázaton hetvenezer dinárt nyertünk. Ez nem hatalmas összeg, de hiszem azt, hogy a fiatal erő mellett ez is jól jön, hozzá tudunk tenni mi is, nemcsak fizikai, hanem anyagi téren is falunk szépüléséhez. Ebből a pénzből épületanyagot vásárolunk, de lesz egy volontőrtáborunk is áprilisban.
• Volt már volontőrtábor Tóthfaluban, ahol sok anyaországi kéz is részt vett a munkában. Az idei mikor lesz és kikre számítotok?
– A helybeliek mellett tíz volontőrre számítunk április 19-e és 29-e között, ez is a pályázat része. Külföldi jelentkezőkre is számítunk ez alkalommal is. Azért nem úgy kell elképzelni, hogy az egész nap a munkáról szól, hanem megmutatjuk majd a vendégeinknek a falut, a környéket, kirándulásokat szervezünk, hogy adjunk is valamit azért, amit kapunk.
A falusi turizmust is szem előtt tartó falu lakossága minden bizonnyal kitesz majd magáért áprilisban is, a vendégszeretetükről híres emberek minden segítő kezet örömmel, élményekkel, na meg persze a rájuk jellemző „tóthfalusikumok” kínálásával látnak majd el! Ahogy Brigitta elmondta, mind a skanzen, mind a további létesítmények valószínűleg új munkahelyek biztosítását vonják majd maguk után. Ebben bíznak.
