Ha valami jellemző a szerbiai egészségügyre, az kétségkívül az orvos- és nővérhiány, ugyanakkor egyre többen döntenek úgy, hogy élnek a lehetőséggel, és valamelyik külföldi egészségügyi intézményben vállalnak munkát, mert itthon nem tudnak elhelyezkedni, és legfeljebb magánkézben lévő idősek otthonába veszik fel őket, ahol a fizetésük talán még a minimálbért sem éri el, viszont alaposan kihasználják őket. Ezek után nem csoda, hogy az egészségügyi dolgozóink külföldre mennek, például Németországba, ahol tárt karokkal fogadják őket és sokkal jobb feltételeket kínálnak nekik, mint Szerbia.
Németország olyannyira érdeklődik az egészségügyi dolgozóink iránt, hogy külön ügynökségek foglalkoznak a kiközvetítésükkel, sőt, immár az egészségügyi középiskolába járó diákok körében is népszerűsítik a németországi munkavállalást. Szerbia és Németország 2013-ban kötötte azt a megállapodást, melynek révén a szerbiai egészségügyi nővérek és orvosok németországi idősek otthonában, kórházakban és egyéb egészségügyi intézményekben vállalhatnak munkát. A külföldi munkavállaláshoz az orvosoknak szükséges kikérni a Szerbiai Orvosi Kamarától az úgynevezett Good standing tanúsítványt, azaz hogy nem folytatnak ellenük semmilyen eljárást műhiba miatt. 2013-ban és 2014-ben összesen ötven ilyen tanúsítványt adott ki az orvosi kamara, majd 2015-ben 125, 2016-ban 152 orvos kérte ki a tanúsítványt, az év eleje óta pedig kilenc orvosnak adták ki, de azok is külföldön próbálnak szerencsét, akik itthon nem tudnak munkát kapni, és a friss diplomásokat is csábítja külföld, ahol megteremthetik egzisztenciájukat. A külföldön munkát vállaló orvosok tíz százaléka Szabadkáról ment el. Elsősorban Németország a célállomás, de egyre többen az Egyesület Arab Emírségekbe mennek, mert nagyon jól megfizetik őket. Korábban főleg a radiológusok és az aneszteziológusok, az utóbbi időben viszont elsősorban az általános orvosok, a sebészek és a belgyógyászok keresnek külföldön munkát.
A Vajdasági Orvosi Kamara arra figyelmeztet, hogy ha a tendencia folytatódik, komoly problémákkal néz majd szembe a szerbiai egészségügy, hiszen orvosok és nővérek nélkül maradunk, és külföldről kell majd idecsábítani a szakembereket, akik biztosan nem érik be akkora fizetéssel, mint amit az ország fel tud kínálni, azonban jelenleg a legnagyobb problémát inkább az évek óta tartó rossz kádertervezés jelenti. Miközben kétezer munkanélküli orvost tartanak nyilván, gyermekorvosokból, radiológusokból és nőgyógyászokból hiány van, az Egészségügyi Kar pedig képtelen lépést tartani a piaci szükségletekkel.
CSAK A NYILVÁNTARTÁSBAN SZEREPLŐKRŐL TUDNAK
Szécsi Erdmann Elvira, a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat szabadkai fiókintézetének munkatársa lapunknak elmondta, németországi pályázatokra az elmúlt három évben Szabadkáról mintegy tíz egészségügyi nővér és technikus jelentkezett és ment ki külföldre, azonban hangsúlyozta, ezek a személyek a munkanélküliek nyilvántartásában szerepeltek, így róluk van adat, viszont rajtuk kívül olyanok is jelentkezhettek a németországi pályázatokra, akik munkaviszonyban voltak, erről viszont nem vezetnek nyilvántartást, tehát a rendelkezésre álló adatok nem adnak pontos képet.
– Év közben több pályázatot is meghirdetnek attól függően, hogy van-e igény egészségügyi dolgozókra. Jelenleg két pályázatra lehet jelentkezni a szolgálaton keresztül, ezek február, illetve március végén zárulnak le, s az egyik keretében idősek otthonába, a másik keretében pedig kórházba keresnek nővéreket. A pályázatok iránt eddig egy személy érdeklődött. Az egyik pályázatban a tartományokat is megjelölték, ebből tudjuk, hogy Bajorország, Hessen, Baden Württemberg és Berlin területén van a munkavégzés helye, de legtöbbször egyáltalán nem említenek helyszínt. Általában egészségügyi nővéreket keresnek, de volt már orvosoknak szóló pályázat is. A feltételek között szerepel a megfelelő iskolai végzettség, a szakvizsga vagy államvizsga, és pályázattól függően az A2-es vagy a B1-es szintű nyelvtudás – tudtuk meg Szécsi Erdmann Elvirától.
A pályázat többek között kitér a munkakör leírására, a havi bérezésre, a munkavállalás, a szállás és kiutazás körülményeire. Mindkét pályázatban bruttó 1900 eurós bért ígérnek. Jelenleg igen kevés orvos és egészségügyi nővér szerepel a munkanélküliek szabadkai nyilvántartásában, amit azzal lehet magyarázni, hogy sok olyan egészségügyi dolgozó ment ki külföldre, akik munkaviszonyban álltak, és megüresedett helyükre felvették azokat, akik eddig nem tudtak munkába állni. A szolgálat munkatársa szerint ezekre a külföldi pályázatokra eleve inkább azok jelentkeznek, akiknek van munkájuk, de elégedetlenek az itthoni körülményekkel.
HÁZI ÁPOLÁS FEKETÉN
Németország azonban másoknak is kenyeret ad, mégpedig olyan vajdasági asszonyoknak, akik minden második vagy harmadik hónapban kiutaznak egy hónapra, hogy feketén idős személyeket ápoljanak azok otthonában. Nem könnyű élet ez, s nemcsak azért, mert folyamatosan ingáznak, hanem mert az az egy hónap alatt mindenről nekik kell gondoskodni a háztartásvezetéstől a betegápolásig, a bevásárlástól a kert gondozásáig, miközben semmilyen garanciájuk sincs, hogy a hónap végén megkapják a bérüket, és hogy nem használják ki őket erejük felett.
A Zombor környéki K. Edit a héten ért haza a legutóbbi, egy hónapos műszakból. Megszokta már, hiszen immár nyolc éve jár Németországba beteget ápolni. Először Frankfurt környékén vigyázott egy idős nénire, majd hat éve minden harmadik hónapját Künzelsauban tölti, ahol a komaasszonyával és a testvérével váltják egymást, és egy idős asszonyt ápolnak. Ápolói képzettségük ugyan nincs, de mindent megcsinálnak, amit csak kell.
– A szükség vitt rá, hogy ilyen munkát vállaljak, mert itthon nem volt olyan munkalehetőség, amiből a család meg tudott volna élni. A férjem ugyan dolgozott, sőt még mindig dolgozik, de egy fizetésből nem tudtuk eltartani a két fiunkat és magunkat. Elkezdtünk érdeklődni, milyen munkát is lehetne vállalni, és többek között az a lehetőség is felmerült, hogy feketén ugyan, de ki lehet menni németbe, és ott olyan idős személyekről kell gondoskodni háznál, akik nem akarnak, vagy nincs pénzük idősek otthonába menni. Egy ismerősöm unokatestvére is már kint dolgozott, és váltópárt keresett magának, és amikor felajánlották a lehetőséget, elvállaltam, így kerültem az első nénihez – meséli Edit.
Mint mondja, a férje egyik rokona Németországban ápolónő, s ő volt az, aki összehozta őt azzal az idős nénivel, akihez immár hat éve járnak a másik két asszonnyal. Ez a megoldás pedig mindenkinek jó, hiszen a beteg asszonynak napi huszonnégy órában van segítsége egész éven át, melyet meg is tud fizetni, általa pedig három vajdasági család tudja megteremteni az egzisztenciáját. Nem mellékes, hogy a teljes fizetést haza tudják hozni, hiszen sem lakbérre, sem élelemre nem kell költeniük, ugyanis az idős néninél laknak, aki fizeti a saját és az ápolóinak kosztját is.
– Havonta ezer eurót kapunk, de ezt tulajdonképpen három hónapra kell szétosztani, és akkor már nem is olyan sok, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy mi mennyibe kerül itthon, ezért sokszor olcsóbb, ha Németországban bevásárolunk, úgyhogy mindig felpakolva jövünk haza. Az elején nyolchetente váltottuk egymást, de az nagyon megterhelő volt, hiszen emelgetni kell a nénit, ezért mindegyikünk csak négy hetet van kint, majd két hónapot itthon tölt a családjával. Nemcsak a néniről gondoskodnunk, hanem mosunk, főzünk, takarítunk, vasalunk, bevásárolunk, ügyeket intézünk, kiváltjuk a gyógyszereket, sőt a kertet is rendezzük, vagyis csinálunk mindent, ami egy háziasszony dolga. Nem panaszkodom, mert mi elég jó helyen vagyunk, és az asszony is elég jó hozzánk, de hallottam, hogy nem mindenki ilyen szerencsés, és csak azt nézik, hogy minél jobban kihasználják az embert.
A Németországban feketéző asszonyokat kombival szállítják a hazai fuvarozók, úgyszintén feketén, hiszen a szerbiai törvény alapján nem végezhetnek személyszállítást, viszont az asszonyok fuvarozása az ő megélhetésükhöz is hozzájárul.
Mivel a legtöbben már rendelkeznek magyar állampolgársággal is, így uniós útlevéllel akkor jönnek és mennek, amikor akarnak, s bár szerepelnek a német nyilvántartásban mint segítők, de nincsenek hivatalos munkaviszonyban. Vannak, akik ügynökségeken keresztül vállalnak németországi idősgondozást, de a legtöbben Edithez hasonlóan feketén dolgoznak, mert így nem kell az ügynökséget fizetni és több marad a zsebben, és tőlük senki sem kér ápolói képesítést, az ügynökség viszont feltételként szabja annak meglétét.
Mint Edit mondja, csak az ő utcájából összesen tizenkét asszony végez ilyen munkát Németországban, legtöbbjük az idősebb korosztályhoz tartozik, azaz olyanok, akik itthon már nem kellenek a munkaadóknak, de egyre több a húszas éveiben járó fiatal nő, aki vállalja, hogy minden második vagy harmadik hónapját egy német idős és beteg ember gondozásával tölti azért a bizonyos ezer euróért, s ma már nemcsak a falvakból, hanem a városokból is egyre többen mennek el.
- Nyolc éve csinálom ezt, s bizony nagyon sok lemondással jár, mert az ember sokat van távol a családjától. A gyerekeim még iskolába jártak, amikor elindultam és a férjemnek nem volt könnyű dolga velük egyedül. Persze nemcsak a gyerekek hiányoltak, hanem a férjem is, úgyhogy mielőtt elmentem volna, megszerveztem mindent, hogy nélkülem is működjön az élet, amíg nem vagyok itthon, de a legrosszabb az volt, hogy bizonyos, a családnak jelentős eseményekkor nem voltam, nem lehettem itthon. De sajnos a muszáj nagy úr, megyünk, csináljuk, mert nincs más – teszi még hozzá az asszony.
