A zentai Rózsa Árpád 2007-ben és 2008-ban telepítette be a tornyosi határban található földterületeit mogyoróval. Az első nagyobb termésnek tavaly örvendhetett, az 1600 bokorról 800 kg megtört mogyorója lett, és a bokrok hozama az elkövetkező években akár meg is ötszöröződhet. A terményt Szerbiában értékesíti, főleg viszonteladóknak adja el, akik nagyban 6 euró körüli áron viszik el kilóját.
Rózsa Árpád tíz évvel ezelőtt azért vágott bele a mogyorótermesztésbe, mert nagyszülei tornyosi földjével szeretett volna valamit kezdeni. Olyasmit keresett, ami kis területen is jövedelmező lehet, és így esett a választása a mogyoróra:
– Nagyszüleimnek két darabban 3 hektár földjük volt Tornyoson, és azokat szerettem volna valamilyen formában hasznosítani. Akkor még élt édesapám, és vele döntöttük el, hogy mogyoróval telepítjük be a területeket, és abból próbálunk meg jövedelemre szert tenni, hiszen láttuk, hogy Zentán mogyorót nagyban senki sem termeszt. 2007-ben ültettük el az első bokrokat, majd 2008-ban mogyoróztuk be a még üresen maradt területet, és így összesen 1600 bokorral indult a vállalkozás. Én naivan azt gondoltam, hogy ezzel nem lesz túl sok munkám, majd egy kicsit rendezgetem őket és szép bokrok lesznek belőle, persze a valóság egészen más. A mogyoróval sokat kell dolgozni. Elsősorban tisztán kell tartani a frissen ültetett alanyokat, vagyis rendszeresen művelni, gyomtalanítani kell a közüket, majd az ültetés utáni évben harminc centire vissza kell őket vágni, hogy bokrosodni kezdjenek. Az első 1–2 évben nagyon sokat ki is loptak közülük, így pótolni kellett, ráadásul a nyulaktól és az őzektől is védeni kell, mert ha megrágják a fiatal cserjét, nem tud fejlődni. Először kerítés nélkül próbálkoztam, de láttam, hogy nagy kárt tesznek benne főleg a nyulak, ezért villanypásztorral kerítettem körbe. Mivel ott nincs áram, akkumulátorral kellett biztosítanom az elektromosságot, viszont az akkumulátort folyton ellopták. Tornyoson nagy probléma az állandó lopás, de mivel ott volt adott a földterület, ezzel is meg kellett birkóznom. Meg sem tudom számolni, hányszor cseréltem akkumulátort, akárhogy zártam le, mindig szétverték és elvitték. Alig vártam, hogy a bokrok annyira megnőjenek és megerősödjenek, hogy az állatok ne tudjanak bennük nagyobb kárt tenni. Ötéves korukig húztam ki villanypásztorral, és utána elbontottam a kerítést, ugyanis a megerősödött bokrot a nyúl már nem bántja – magyarázza Árpád.
Arról faggatom, mikor van a legtöbb munka a mogyorósban, és győzi-e egyedül a teendőket:
– Háromtól hat–hétéves korukig rengeteget kell velük dolgozni. Háromévesen kell elkezdeni metszeni, alakítani a formáját, és nyírni a sarjúkat. A sarjúirtás sok időt elvesz, hiszen rengeteg sarjat hoz, és ha bokornak akarjuk nevelni, akkor évente kétszer is ki kell őket vágni. Kora tavasszal kezdem a metszést is, és így, hogy egyedül csinálom, hetekig csak ezzel foglalkozom. Aztán folyamatosan tisztán kell tartani a földet, majd permetezés következik 3–4 alkalommal. Gombabetegségek ellen permetezem és a mogyoróormányos ellen, ami a mogyoró legnagyobb kártevője. Amikor lukas mogyorót látunk, abban mogyoróormányos lakott, ami megette a belsejét. Ez május végén rajzik és a termés kezdetébe petézik bele, a kukac a héjon belül fejlődik ki, megeszi a termést és a lyukon távozik, majd belemegy a földbe és várja a következő tavaszt. A termés összeszedése nagy munka, azt nem is egyedül végzem, akkor napszámban fizetek embereket. A mogyoró szeptember elején kezd hullani és ideális esetben egyszer kellene összeszedni, de a lopások miatt nem várom meg, hogy az összes lehulljon, hanem két–három alkalommal szedjük fel. Erre mogyorószedő gépet használunk, amely traktorra kapcsolva, mint egy porszívó, szedi fel a termést – magyarázza.
Árpád azt mondja, a mogyoróbokrok a telepítés után 6–7 évre fordulnak termőre, de nála az első jelentősebb termés tavaly ősszel volt, ugyanis a pótlások miatt több a fiatal bokor az ültetvényen:
– A fiatalabbak kevesebbet teremnek, azoknak még erősödniük, terebélyesedniük kell, vagyis el kell még telnie néhány évnek, mire elérik a várt hozamot. A tavalyi termésből 800 kg megtört mogyoró lett, idén remélhetőleg megduplázódik a termés. Reményeim szerint pár év múlva erről az 1600 bokorról évi négy tonna megtört mogyoróm lesz.
A termés tárolása felől érdeklődöm, és arra is kíváncsi vagyok, vajon hogyan töri meg ezt a rengeteg mogyorót, hogyan értékesíti, és mit csinál a mogyoróhéjjal.
– Miután felszedtük, ládákban tárolom, vagy olyan zsákban, amely átereszti a levegőt. A mogyoró egyébként elég jól kiszárad még a földön, amikor lehullik, hiszen szeptemberben még szép napos idő szokott lenni. A mogyoró törése hónapokig tart, az egész tél azzal telik el, én a tavalyit már jól megtörtem. Törés előtt nagyság szerint szét kell válogatni, erre is van egy jó gépem, egy úgynevezett mogyoróválogató, de még így is nagyon lassú folyamat. Nem azért kell szétválogatni, mert a kisebb szemek esetleg értéktelenebbek lennének a nagyobbaknál, hanem azért, mert a törőgépet mindig a törni kívánt mogyoró méretéhez kell igazítani. A törés úgy működik, hogy a törőgépben két bordázott henger közé potyog be a mogyoró, és ahogy az forog, megtöri a termést. Ha a két henger között túl nagy a távolság, a mogyoró töretlenül jut át rajta. A megtört mogyoró az összetört héjával együtt potyog ki a törőgépből, majd átrakom egy másik masinába, mely a levegő erejével választja szét a belét és a héját. Még így is marad benne némi héj, de azt már kézzel kell közüle kiválogatni. A törés egyébként elég gyorsan megy, a törőgépbe több kilót bele lehet egyszerre önteni, így nyolc óra alatt kb. 80 kg-ot meg tudok törni. Van egy illető Zentán, aki kimondottan mogyorótöréssel foglalkozik, és ő ennél sokkal gyorsabban dolgozik, de én nagyon odafigyelek, hiszen a sajátomat csinálom, és igyekszem, hogy a lehető legtöbb szem egészben maradjon, ezért én lassabban haladok. A megtört mogyorót nagyban adom el szerbiai viszonteladóknak, és ők kb. 6 eurót fizetnek érte kilónként. A piacon 1200 dinár kilója, de én nem piacozok vele, itthonról 1000 dinárért szoktam adni, de elenyésző az a mennyiség, amelyet így elvisznek. Törni egyébként mindig akkor szoktam, ha rendelésem van, és szerencsére a tavalyit szinte már mind eladtam. A legnagyobb kereslet karácsony előtt van rá egészen a pravoszláv karácsonyig. Édességgyáraknak még nem is kínáltam a termésemet, de amíg így el tudom adni, addig nem is próbálkozom másként. Már azon is töröm a fejem, hogyan lehetne esetleg feldolgozott formában értékesíteni, hiszen pár év múlva sokkal több mogyoróm lesz, de erre még nem találtam megfelelő megoldást. A héját is jól lehet hasznosítani, kiváló tüzelőanyag. Az én kazánom tűzteréből sajnos sok kipotyog, mivel apró, de úgy tudom, pelet-kazánban el lehet tüzelni, ezért én is azt tervezem, hogy tüzelési módot változtatok, és úgy tüzelem el. Egy évi termésem héja elegendő lesz arra, hogy melegedjek vele a télen.
Árpád azt mondja, rajta kívül Zentán még egy valaki foglalkozik nagybani mogyorótermesztéssel, és az az illető is akkor kezdte, amikor Árpád, így segítik és támogatják egymást. Mogyorósok egyébként többen is vannak a környező településeken, és jó részük az utóbbi évtizedekben kezdett el ezzel foglalkozni.
