Néhány nappal ezelőtt elnökválasztás volt Szerbiában. Nagyon érdekes volt követni az azt megelőző kampányt. Mindegyik jelöltnek saját választási mottója volt: egy ütős, rövid mondat, egy szlogen azért, hogy megragadja a választók figyelmét és megszerezze szavazatukat. Az elnökjelöltek nagy ígéreteket is tettek, hogy egy esetleges győzelem után mennyivel jobb lesz a mindennapi életünk, siralmas helyzetünk megváltozik és jobb sorsunk lesz.
A lecsengett választások után most a kereszténység legnagyobb ünnepére, a húsvétra készülünk. Gondolataink egyre inkább Jézusra irányulnak. Negyven napig készültünk a nagyhétre, hogy azt Jézussal éljük meg. Azzal a Jézussal, aki megváltónk, aki hitünk forrása, és aki erősségünk. Emberek milliárdja követi őt világszerte, ő jelenti számukra a mérvadó isteni tekintélyt, még akkor is, ha ezért életüket vesztik, vagy hitükért veszélybe sodorják magukat. Soha a kereszténység kétezer éves történelmében nem volt még annyi vértanú, mint korunkban, még soha ennyi keresztényt nem üldöztek, mint napjainkban.
Mégis milliárdok követik Jézus Krisztust. Ha az elmúlt elnökválasztás és leginkább az ott elhangzott ígéretek tükrében mérlegeljük Jézus szavait, akkor meglepődhetünk. Mit is ígért Jézus? Örök boldogságot azoknak, akik hallgatnak szavára. Ezt azonban nem gyors sikerként állította be, hiszen nem rejtette véka alá, hogy a követése feladat. Ismerősek szavai, miszerint, ha a tanítványai szeretnénk lenni, akkor vegyük magunkra keresztjeinket és úgy kövessük őt! Legyünk olyanok, mint a gyermekek, mert másképp nem jutunk be a mennyek országába! Szeressünk mindenkit, még az ellenségeinket is, nem is beszélve a gyengékről, a betegekről, a szegényekről, az idősekről, az egyedül élőkről, a menekültekről és a bűnösökről.
Hihetetlenül komoly szavak ezek, amelyeknek inkább félelmet kellene ébreszteni bennünk, nem pedig követési szándékot és azt a vágyat, hogy Jézus tanítványai legyünk. Ennek ellenére milliárdok követik őt, köztük mi is, szeretjük, és az emberiség megváltójaként imádjuk.
De miben rejlik Jézus „népszerűségének” és „sikerének” a titka? Szerintem abban, hogy ő maga hitelesen élte és a saját életében megvalósította azt, ami tanítványai számára feladat. Szeretetében a végsőkig elment, hisz végigjárta a szégyen keresztútját, megélte a keresztre feszítést, megtapasztalta a félelmetes magányt és elhagyatottságot, majd a halálba való belemerülést. Lássuk be, mindez nem elég ahhoz, hogy felfogjuk, miért is követik őt milliárdok.
Életének, személyének igazi és legmélyebb titka abban van, hogy a halálba való (el)merüléssel nem ért véget Jézus élete. Jézus lerázta magáról a halál bilincseit és feltámadt! Nyilvánvalóvá tette számunkra, hogy minden egyes ember iránti szeretete erősebb a halálnál. Feltámadásában hisszük, hogy nem a halálé, nem a szenvedésé, hanem mindig Isten végtelen irgalmas szeretetéé az utolsó szó. Ebben rejlik hihetetlen ereje, ez az a „jó hír”, az Evangélium, amely kétezer éve milliárdokat ragad meg. Milliárdok életének adott és ad továbbra is értelemet, boldogságot, békét és kitartást minden nehézség ellenére mindhalálig, ha kell, akkor a vértanúhalálig is.
Krisztus feltámadása nem szavazás eredménye, hanem a minket végtelenül szerető Isten legnagyobb csodája. Ezekben a napokban próbáljunk teljes szívvel és minden érzékünkkel megnyílni a csodálatos valóság előtt, hogy Jézus él, velünk van, hisz szeretete legyőzte a bűnt és a halált!
Kívánom, hogy a feltámadt Jézus öröme és békéje töltse be szívünket. Kegyelmekben gazdag húsvéti napokat kívánok mindenkinek!
